Kevesebb orvos megy külföldre dolgozni - Négy visszatérő Veszprémben

Az Állami Egészségügyi Ellátóközpont adatai szerint míg 2011-ben és 2012-ben ezer felett volt azoknak a magyar orvosoknak a száma, akik kérték a külföldi munkavállaláshoz szükséges bizonyítványt, addig 2015-ben 941- en, tavaly mintegy 820-an jártak el hasonlóan.

Külföldi munkavállalási céllal nem hagyta el orvos idén a Csolnoky Ferenc Kórházat, mondta kérdésünkre Dávid Gyula főigazgató. A veszprémi egészségügyi intézményben nem vezetnek statisztikát arról, hogy hányan vállalnak munkát külföldön, a tapasztalat azonban azt mutatja, az országon belüli vándorlás jóval gyakoribbnak számít.

Dávid Gyula hozzátette, az országos statisztikák szerint az elvándorlás nagymértékben a fiatal orvosokat érinti: a szakképzésbe belépő rezidensek foglalkoztatója ma már az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ, a kórház ezekben az esetekben képzőhely, így a külföldi munkavállalásról esetükben ezért sincsenek pontos adataik.

Országosan kevés adat áll rendelkezésre arról, hogy a külföldi munkavállalásból milyen számban térnek haza az orvosok, a Csolnoky kórházban több pozitív példa is akad az elmúlt időszakból.

- Az elmúlt háromnegyed esztendőben négy, korábban külföldön dolgozó, szakvizsgával rendelkező orvos tért haza és vállalt munkát a veszprémi kórházban, legnagyobb örömünkre - tette hozzá Dávid Gyula.

Katalin másfél éve dolgozik tüdőgyógyászként egy németországi kisváros kórházában. Férjével és három kisiskolás gyerekével vágtak bele az új életbe.

- Számunkra a legnagyobb motiváció a pénz volt. Odakint megbecsülik az értelmiségi munkát, amiből meg is lehet élni. Egy orvos bére ott két ember fizetésének felel meg úgy, hogy nekem csak egy szakvizsgám van. Itt körülbelül ötször annyit keresek, mint otthon - mondta el lapunknak Katalin.

Úgy véli, nem tisztességes a magyar rendszer, mert orvosként a rendszerbe áramló feketepénzek nélkül megélni nem lehet.

Szerencsésnek érzi magát, mert már az első németországi helyen meg tudott maradni. Szakmailag elégedett, olyan ez a kórház, mint egy közepes magyar kórház, de mindent lehet csinálni - meséli. A kollégák között elég nagy a rotáció, a fiatalok is keresik a helyüket, és elég sok a külföldi. A németek mobilabbak, mint a magyarok, jobban bevállalják a távolságot, de ehhez jó tömegközlekedés is tartozik.

Két magyar is dolgozott a kórházban rajta kívül, egyi-kőjük - egy fiatal, szakvizsga előtt álló orvos - már elment. A nagy fluktuáció miatt állandó az orvoshiány.

Náluk is van várólista, egy CT-re vagy MR-re két-három hónapot kell várni, ha nem sürgős esetről van szó, és a németek amúgy is okszerű- en gondolkoznak, ész nélkül nem rendelnek meg vizsgálatokat. Amiben a nagy különbséget látja, azok az alapszolgáltatások, amik itthon szerinte zavaróan rosszak. Kint a higiéniás viszonyok jók, és az élelmezés kifogástalan.

Hat hónap volt a próbaidő, amíg reggeltől estig bent volt a kórházban, a család is csak fél év elteltével ment utána. Most már könnyebb, bár most is a munkát el kell végezni szellemében tart a munkaidő, ami gyakori túlórázást jelent. Véleménye szerint a németek nagyon türelmesek és segítőkészek, ők az első időszakban rengeteg segítséget kaptak. Az alkalmazkodás gyorsaságát értékelik és a nyelvtudást. A betegek kedvesek, és türelmesek még a javítani való német nyelvtudással is.

A gyerekek mostanra beilleszkedtek, két évig egyáltalán nem értékelik őket az iskolában, viszont hetente öt órában tanulhatják a német nyelvet, hogy segítsék a felzárkózásukat. Bár minden drágább egy kicsit, mint itthon, nincs akkora különbség az árakban, mint a fizetésekben. Katalinék öt-hat évig még biztosan maradnak, egye- lőre eddig szólnak a konkrét karriertervek. Újabb szakvizsga és kompetenciák megszerzése a cél, de nem rohannak sehová, mint mondja, nincsenek gondjaik, és együtt van a család.