Demján: élvezzenek előnyt a termelő beruházások!

- Ön ismét reggelire szóló meghívót kapott Barack Obama amerikai elnöktől, immáron ötödik alkalommal. Ezt vélhetően a világon, főként Európában nem sokan mondhatják el. Miként fogadta az invitálást és minek tulajdonítja azt?

- Barack Obama elnök ugyanúgy meghívott volt, mint én. A Nemzeti Imareggelit minden február hónap első csütörtökén, immáron 61. alkalommal a Kongresszus két házának bizottsága szervezi. Az Egyesült Államok mindenkori elnöke és alelnöke eddig minden egyes imareggelin megjelent és felszólalt. A meghívást ebben az esztendőben Jeff Sessions és Mark Pryor szenátorok küldték, akik az ez évi rendezvény társelnökeiként szervezték ezt a rendkívüli eseményt. Számomra nagy megtiszteltetés és felemelő érzés volt ötödik alkalommal részt venni, hiszen ide csak olyan személyek kapnak meghívást, akik valamilyen kiemelkedő teljesítménnyel járulnak hozzá országuk fejlődéséhez, illetve részt vállalnak olyan nemzetközi programban, amelynek célja a nemzetközi összefogás és együttműködés erősítése a világ jobbá és békésebbé tétele érdekében. Alkalmam nyílt beszélgetni Bill Nelson demokrata szenátorral, aki az Egyesült Államok űrprogramjának résztvevőjeként az egyik küldetés parancsnokaként járt a világűrben hat társával. Kiemelte, hogy a világűrből Földünk méltóságteljesnek, lenyűgözőnek tűnt, s nem látott politikai megosztottságot, vallási gyűlöletet, vagy fajok, nemek közötti viszálykodást.

Fotó: Orosz Péter

- Hogyan értékeli Magyarország elmúlt esztendejét gazdasági, pénzügyi tekintetben?

- Megítélésem szerint a gazdaságban a termelő beruházásokat kellene preferálni, hiszen csakis ezek a tevékenységek eredményeznek új értéket, járulhatnak hozzá a költségvetés bevételi oldalához, és mindenképpen ily módon teremthetünk új munkahelyeket, amelyek enyhíthetik a családok gondjait és növelhetik a belső fogyasztást. A termelő beruházások hosszabb távra, tehát stratégiai értelemben járulnak hozzá a gazdaság szerkezetének átalakításához, és a bevételek növeléséhez. A gazdaságpolitikával kapcsolatos legfőbb aggodalmam, hogy nem preferálja a beruházásokat, s nem a növekedésre helyezi a fő hangsúlyt. Az elmúlt évben a gazdaság recesszióban volt, nem növekedett. Ugyanakkor eredménynek kell tekintetni, hogy a költségvetés hiánya a meghatározott szint alatt maradt, s így joggal számíthatunk az EU túlzott deficit eljárásának a megszüntetésére.

- Megítélése szerint idén mire van szükség inkább: válságkezelésre vagy konszolidációra? Mekkora hiánnyal számol, s milyen mérvű növekedés és infláció lesz várhatóan?

- Mindkettőre. Figyelembe kell venni, hogy az egész unió válságban van, ami előre kiszámíthatatlan hatással lehet a magyar gazdaságra. Talán sikerül a hiányt kordában tartani, s az infláció tekintetében is csökkenést feltételezünk, de nem láthatóak a növekedést serkentő kormányzati intézkedések, így továbbra is borúlátó vagyok a tekintetben, hogy a magyar gazdaság már ebben az évben elindul egy növekedési pályán. Márpedig a gazdasági növekedés hiányában nem számolhatunk a bevételek emelkedésével, így továbbra is nagy nyomás nehezedik majd a költségvetésre.

- Ön többször hangoztatta: a termelő beruházások élvezzenek előnyt. Miért?

- Kizárólag a termelő beruházások eredményeznek új érték előállítást, s ezen keresztül növekedést. Az új beruházások korszerű eljárásokat és eszközöket honosítanak meg, tehát hozzájárulnak a versenyképességünk erősítéséhez. Bővítik a foglalkoztatást, ezen keresztül csökkentik a munkanélküliséget, s természetesen erősítik a költségvetés bevételi oldalát. Amennyiben gazdasági növekedés van, úgy a növekvő bevételekből lehet a további növekedést és az államadósság csökkentését is finanszírozni. Visszafelé ez nem működik: az államadósság csökkentésével javíthatjuk a pozíciónkat, de abból nem lesznek új beruházások, s nem lesz növekedés sem, a versenyképességünk sem javul.

- Kiemelten fontosnak tartja a kis- és középvállalkozásokat. Méltó helyzetben vannak megítélése szerint, s mi kellene a fellendülésükhöz?

- Hiszem, hogy a kis- és középvállalkozások helyzetének stabilizálása meghatározó és stratégiai fontosságú az ország fejlődése szempontjából. Véleményem nagyon röviden annyi, hogy a kis- és középvállalatok részére tőkét kell adni, hogy dolgozni tudjanak. A politika feladata pedig az, hogy bátorságot tanúsítva megvédje őket a társadalmi irigységgel szemben: Magyarország jövője érdekében.

- Miként látja az itthon működő bankok magatartását?

- A bankok a rendkívüli adók miatt szűkítik a hitelezést. Ugyanakkor szeretném leszögezni, a bankoknak nem az a fő feladatuk, hogy hitelezzenek, hanem hogy biztonságosan megőrizzék a betétesek pénzét.

- A közmunka enyhíti-e a munkaerőpiaci gondokat?

- A közmunka a munkaerőpiacot közvetlenül nem befolyásolja. Úgy értelmezem, hogy a kormányzat is szükséges rossznak tartja: a szociális támogatás helyett jobb értelmes, társadalmilag hasznos tevékenységhez kötni a központi kifizetéseket. A vállalkozói szervezetek is foglakoznak az ilyen jellegű foglalkoztatások társadalmi hasznosításának hatékonyabbá tételével.

- Életében meghatározó, hogy támogatja azt, ami előremutató, ami gyarapítja az országot. Mit tart szívügyének leginkább?

- Mindig is igyekeztem hozzájárulni a társadalmat előbbre vivő ügyek felkarolásához. Emlékszem, hogy az 1980-as évek közepe táján attól tartottam, hogy az elkerülhetetlenül bekövetkező társadalmi-gazdasági változások után nem lesz itthon elegendő képzett menedzser a gazdasági élet irányításához. Ezért Soros György barátommal, és Mark Palmer, akkori amerikai nagykövettel együttműködve megalapítottuk a Menedzserképző Központot, az IMC-t. Ez akkoriban nagy tett volt, hiszen az ott oktatott tárgyak egy része nem volt összhangban a szocializmus politikai gazdaságtana címszó alatt tanított tételekkel.

Az oktatás, a magyar szellemiség ügye mindig központi szerepet játszott gondolkodásomban, s ez lett az elmúlt években a szívügyem. Ez nyilvánvalóan szoros kölcsönhatásban van azzal, hogy én is a tanuláson, az olvasáson keresztül tudtam kiugrani a szegénysorból, s így vehettem kezembe sorsom irányítását. Meghatározó szerepet játszott mindig támogatási stratégiámban a tehetséges, de hátrányos helyzetű gyermekek oktatásának és általános segítésének kérdése. Alapítványom már több mint egy évtizede támogatási főirányként kezeli a mélyszegénységben élő gyermekek iskoláztatásának és felemelkedésének segítését, s az elmúlt öt év során csak a két kistérségi programra mintegy kétmilliárd forintot különítettem el. A felsőoktatásban a természettudományos, és az ahhoz szorosan kapcsolódó tárgyak területén nappali tagozatos tanulmányokat folytatókat kívántam támogatni, itt is egy öt esztendős időszakot zárunk le, s ezen a területen is kétmilliárdot meghaladó összegben járultam hozzá az állami ösztöndíj összegének kétszeresével a hátrányos helyzetűek esélyeinek javításához.

Most egy váltáson gondolkodom, mivel úgy látom, hogy Magyarországon a szakmai képzéssel van a legnagyobb probléma, miután a szakközépiskolák státusa megváltozott. Szerintem ugyanis nagy szükség van megfelelően képzett, felkészített és a gyakorlati élet kihívásait is ismerő kiváló szakmunkásokra. Amennyiben a valamikor oly kitűnő magyar iskolarendszer tekintélyét és súlyát nem állítjuk vissza, úgy azzal kell számolni, hogy nem lesz elegendő szakember a hazai fellendülés biztosításához, de elveszíthetjük a nagy multinacionális cégeket is, hiszen nem fogjuk tudni biztosítani a képzett munkaerő szükségletüket. A termelés beindításához, a növekedéshez pedig elengedhetetlenül fontos, hogy képzett szakembergárdával rendelkezzünk.

Az oktatás fejlesztése a szívügyem. Hiszem, hogy egy nyersanyagokban szegény, tőkehiányos kis ország felemelkedésének egyetlen útja a szellem erejének hasznosításával, és tudatos felhasználásával biztosítható. S mivel folytatni kívánom ez irányú tevékenységemet, így elmondhatom, hogy optimista vagyok, mert elkötelezetten hiszek a magyar nyelv, kultúra, tudomány és művészetek fennmaradásában és továbbélésében!