Badár Sándorral annyi minden történik, hogy el sem tudja mondani

Japánba például úgy jutott el, hogy beült egy utazási irodába melegedni, majd kicsit később már a transzszibériai vasúton zötyögött Vlagyivosztok felé, onnan pedig hajóval folytatta a kirándulást. Ez persze csak egy csepp a tengernyi történetben, melynek legújabb állomása a Karinthy-gyűrű, melyet a Rádiókabaré műsoraiban nyújtott kiemelkedő munkájával érdemelt ki a közelmúltban. Badár Sándort nem kell bemutatni, mi most mégis megpróbáltuk.

- A köszönőbeszédében említette, hogy ez a gyűrű nem csak elismerés, hanem felhívás is egyben. Miért?

- Felhívás arra, hogy nem itt van még a vége. Ez csak egy összegzése az eddigieknek, ami persze egy elismerés, de mindamellett egy felhívás is egyben, hogy ezen az úton kell továbbhaladni, mert számomra ez a jó irány.

- A rengeteg gratuláció mellett érkezett néhány találó vélemény is, idézem az egyiket: Azért Badár Sándor úr is feltűnésmentesen beleolvadna egy Kusturica filmbe. Ehhez mit szól?

- Annak én nagyon örülnék, ha be tudnék kapcsolódni egy Kusturica filmbe. Voltak olyan filmek, amiben már majdnem szerepeltem. A Hús rendezőjével, Marco Ferrerivel pédául szívesen dolgoznék együtt.

Badár Sándor a Karinthy-gyűrűt a Rádiókabaréban nyújtott kiemelkedő munkájával érdemelte ki (Fotó: archív)

- Japán, Alaszka, Bamako, és még sorolhatnám. Mi lesz a következő kaland?

- Eddig még csak tervek vannak, mert ezek a kalandos utak mindig spontán indulnak el. A szervezetlenség alapkövetelmény, mivel mindig abból sülnek ki a legjobb kalandok. Az a fontos, hogy megbízható társakkal induljak, akiket ha bármikor reggel felkeltek, hogy indulunk, akkor nem kérdeznek semmit, csak elkezdenek készülődni.

- A díjkiosztón Litkai Gergely említette, hogy Badár Sándor a hazai humor kalandregényírója és hőse, akivel rövid idő alatt több dolog történik, mint amennyit el tud mondani. Ez igaz?

- Gergőnek van rálátása a dolgokra, hiszen majdnem két méter magas. Mellesleg végig mellettem ült Amerikában, és nagyon jó mitfahrer módjára nézte a térképet... miközben aludt.

- Fábry Sándor a beszédében kiemelte, hogy a Badár család rejteget még tartalékokat egy ifjú zseni személyében. Mesélne egy kicsit Tamásról?

- Tamás bűvész . Legutóbb nagy trükkön dolgozott: hogyan tudunk egy nap alatt leérettségizni és felvételizni egyszerre. Nekem soha nem árulja el a titkait, ezért én jó közönség vagyok, viszont nem alszom nyugodtan.

- Legújabb könyvük Horváth Jánossal tavasszal jelent meg Határtalanul címmel. Mondana róla pár szót?

- A könyv zömében Alaszkáról, illetve Jancsinak a kilencvenkettő és x közötti alaszkai tartózkodásáról szól, míg párhuzamosan én is becsatlakozom olyan hazai történetekkel, mint például hogyan importáljunk farkascsemetét zsebben Szibériából...

- Szentesre?

- Dehogy Szentesre! Addig nem értünk el, mert idefele az egész vonatot felzabálta. Megharapta a kalauzt, és felette a síneket a vagon mögött, ezért kénytelen voltam már a határon eladni, ezzel megmentvén Szentes lakosságát.

- Megannyi kaland, most pedig ez a gyűrű ...

- A gyűrűbe bele van sűrítve a család, és a barátaim kitartása mellettem. Szőke András, Horváth János, és mindenki más, aki gyűrűhordozó, ők a példaképeim. Nélkülük nem lettek volna történetek.

Arra a kérdésre, hogy számos emlékezetes szerepe közül melyekre gondol vissza szívesen, így válaszolt: "Nekem mindig az a film volt a legfontosabb, amit éppen forgattunk. Viszont amikor kész lett, és bemutatták, onnantól kezdve az már a közönség filmje, ezért mindig az azt követő lett a fontos. Pár éve egy érdekes kísérleten dolgozom, ami a stand up összeolvasztása a filmmel. Az a címe, hogy Magyarok menni Bamako. A film előtt tartok egy rövid, 40-50 perces élménybeszámolót, amihez lazán kapcsolódik a filmalkotás."