Észak vs. Dél

A támadásban legalább két dél-koreai tengerész meghalt, vannak polgári áldozatok is, néhányan megsebesültek, és több épület kigyulladt. A támadás újra rávilágít arra a biztonsági paradoxonra, amely immár lassan hat évtizede jellemzi a két Korea kapcsolatát: bár az északiak gazdaságilag és katonailag gyengébbek déli szomszédjuknál, félelem nélkül odacsapnak, ha úgy látják jónak.

Mióta a koreai háború végén a két fél 1953-ban fegyverszünetet kötött, Észak több mint harminc alkalommal intézett kisebb-nagyobb kihívást Dél ellen. Felrobbantott egy dél-koreai repülőgépet, kormánytagokat gyilkoltatott meg és hadihajókat lőtt. Szöul válaszai kizárólag gazdasági-diplomáciai síkon mozogtak, katonai válaszcsapáshoz eddig még nem folyamodott. Ez a magatartás várhatóan folytatódni fog, annak ellenére, hogy a háború óta a keddi volt az első alkalom, hogy Észak-Korea szárazföldi célpontokat vett tűz alá.

A kérdés az, hogy meddig mehet még el Phenjan. Vajon mennyivel súlyosabb támadások kellenek ahhoz, hogy a tétlenség kockázatosabb legyen, mint Észak-Korea túlzott reakciója egy déli lépés esetén?  teszi fel a kérdést Andrew Gilholm, egy pénzügyi kockázatelemző cég pekingi munkatársa, rögtön meg is válaszolva azt: szerintem az északiak még nem lépték át a határt.      

Az egyik kockázati tényező, hogy Dél-Korea fővárosa, Szöul mindössze 48 kilométerre fekszik a két Koreát elválasztó határtól, ahol Észak több száz tüzérségi fegyvert állított fel, amelyek lövedékei néhány percen belül elérhetik a déliek legnépesebb városát. Ezen felül az északiaknak több rövid és közepes hatótávolságú rakétája is van, amelyekkel könnyedén csapást mérhetnek a több mint 48 millió lakosú Dél bármely zugára. Nem is beszélve arról, hogy Dél-Korea a maga 900 milliárd dollárjával a világ 15. legnagyobb gazdasága, elektronikai, autógyártó és petrokémiai cégek otthona, és ezeknek az iparágaknak sem tenne jót az ellenségeskedés.

Észak-Korea azt hiszi, hogy a déliek sohasem vágnak vissza, hiszen ezt tapasztalták  mondta Ju Dong Rjul, egy szöuli politikai intézet Észak-Koreával foglalkozó munkatársa.  Tudják, hogy a dél-koreai emberek  ahogy a kormány is  félnek a háborútól.
Mások azon tanakodnak, hogy az északiak támadása vajon újabb felhívás-e keringőre, vagy ezúttal tényleg az elrettentés a célja.
Kim Jong Hjun, egy szöuli egyetem elemzője szerint az összetűzés Észak kétségbe-esett próbálkozása a párbeszédre. Korábban is előfordult, hogy Phenjan erőszak és fenyegetés alkalmazásával próbálta tárgyalóasztalhoz kényszeríteni Szöult és Washingtont.

Victor Cha, a térség szakértője szerint azonban ezúttal nem ez a helyzet. Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy az északiak most is tárgyalni akarnak, inkább arról lehet szó, hogy kimutatták a foguk fehérjét, hogy mindenki lássa: a hatalomátadás ellenére az ország gyeplője biztos kezekben van  mutatott rá Cha. A betegeskedő kedves vezető  Kim Dzsong Il  arra készül, hogy legkisebbik fiára, Kim Dzsong Unra bízza Észak-Korea irányítását.
A mostani incidens új kihívás a Cshonan korvett ügyén edződött Ri Mjong Bak dél-koreai államfőnek. Egy nemzetközi vizsgálóbizottság szerint Észak-Korea torpedója süllyesztette el a dél-koreai hadihajót márciusban, hullámsírba küldve negyvenhat tengerészt.

Ri mindaddig tartózkodott attól, hogy nyilvános szemrehányást tegyen szomszédjának, amíg a tenger fenekéről fel nem hozták a korvett darabjait.
Ezután újabb gazdasági szankciókat rendelt el, de lehetőségei korlátozottak voltak, hiszen Szöul az ENSZ Biztonsági Tanácsának döntésével összhangban már korábban szigorú büntetőintézkedéseket léptetett életbe Phenjannal szemben.
     
A keddi képek sokkolták a dél-koreaiakat, akik az elmúlt évtizedekben hozzászoktak ugyan a harcias északi retorikához és az időnkénti erőfitogtatáshoz, de eddig csak néhányszor szembesültek azzal, hogy Észak-Korea civil célpontokat támadott.