Feltárják az alagutakat

Miután Padányi Biró Márton püspök 250 évvel ezelőtti halálával Sümegen megszűnt a püspöki székhely, különféle más funkciói voltak az épületnek, amelynek állaga egyre romlott. A szőlész-borász szakmérnök fiatalember elhatározta, visszaállítja az eredeti formájába. Amikor belépett az ajtón, rettenetes kép tárult elé, de ez sem riasztotta el az elképzelésétől. Társaival együtt ástak, hordták a követ és a földet.

– Megfontoltan haladtunk előre. Kialakítottuk a borszaküzletet, nagytermet, ahol a használt hordókból készítettünk székeket, majd azt követően berendeztük a lovagtermet tizenkét tokaji hordóból kialakított székkel. Nemrég faltisztítás közben újabb járatra bukkantunk. Annak a feltárását egy későbbi időpontra tervezzük. Az egyik, a nagyteremből nyíló járatot nemrég fedeztük fel, már ki is tisztítottuk, miközben egy újabb ágra leltünk. Lámpákkal bevilágítottunk, a járat a palota felé mutat. Egly Márk úgy gondolja, a pincéből nem csupán a palotához, hanem egészen fel a várig vezetnek alagutak, amelyeken elődeink közlekedtek. Érdekes volna feltárni az egész alagútrendszert, és feltérképezni, hogyan közlekedhettek azokban a várban élők. Azt, hogy hol és milyen járatok húzódnak, ma még nem lehet tudni. Arról viszont már a mai borfogyasztóknak is lehetnek elképzeléseik, hogy milyen nedűt ittak elődeink. A palota fölött a vároldalban, ahol egykor is termett a szőlő, már csak a génbankban fellelhető fajtákat, például sárfehért, rakszőlőt, góhért, bakatort ültettek, amely tavaly fordult termőre. A várban szolgáló katonák a fennmaradt írások szerint az akkor honos fajtákból kaptak naponta egy kancsóval. Ez a mennyiség a mai alkoholtartalom mellett jókorának tűnik, de ők víz helyett fogyasztották. Elenyésző alkoholtartalma volt, amely fertőtlenített, a víz a kórokozók miatt csaknem ihatatlan volt.