Gyerekek fehér koporsókban - Kettétört a családok élete a tragédia óta

- Rajtuk kívül még egy család elvesztette gyermekét, a 21 éves Mátét közlekedési balesetben május 10-én Nemesszalóknál. Az édesapa sajnos nem tudott eljönni a találkozóra, mert kedd reggel infarktust kapott és mentőhelikopterrel vitték kórházba. Renáta és Zoltán, a 14 éves Zalán szülei, illetve Krisztina és Ferenc, a 18 éves Patrik szülei ültek velem szemben.

- Ezt éjjel írtam magának, mire jön - tesz elém egy levelet Renáta, Zalán édesanyja. Azt mondja, Patrik szülei is elolvasták és egyetértettek vele. A levelet amiatt írta, mert szeretné elmondani, hogy ők, akik eltemették gyermekeiket, az eddig megjelent hírekkel ellentétben hogyan látják a történteket. Aztán a sorokat idézve elmondják, tudjuk, hogy ítélkezni nincs jogunk, de arra viszont igen, hogy elmondjuk véleményünket, ahogy azt mi gondoljuk, és amivel valószínűleg fiaink is egyet értenének, így miattuk, értük is beszélünk erről . Kiemelik, Dávid, aki vezette az autót a sajtóban megjelent állítással ellentétben bizony nem állt megfontolt sofőr hírében, amikor a falun áthajtott, akkor sem ezt lehetett látni. Úgy tudják, hogy már korábban összetört egy autót, de akkor ő ült csak benne, és nem sérült meg.

- Ezt a vezetési stílust természetesen a fiatalok nem megfontolatlannak és felelőtlennek nevezik, hanem menőnek, de hát látjuk, ez hova vezetett május 10-én hajnalban! - jegyzik meg. Hozzáteszik, Dávid szülei ne csapják be magukat és fiúkat sem azzal kapcsolatban, hogy gyermekük mit tett. Ő bizony felelőtlen volt és hibázott, és sárba tiport sok mindent, azzal a döntéssel, miszerint egy hiányzó autóbiztosítás miatt úgy határozott, elmenekül a rendőrök elől, és a többiek hiába kérték, sőt, könyörögtek neki négyen is, hogy lassítson, álljon meg, kifizetik a várható büntetést, ő nem hallgatott rájuk, csak hajtott tovább eszeveszett tempóban felelősség és tisztelet nélkül. A szülők azt hallották még a súlyosan megsérült Ottótól, aki a balesetet a sofőrrel együtt túlélte, hogy ő félemében két kézzel kapaszkodott, amibe csak tudott. Hiányzott Dávidból az, amit már minden gyermeknek megtanítanak kiskorában a családban, hogy a hatóságot és az egyenruhát tisztelni kell, nem beszélve az emberéletről, amit mindenkinek tudnia kell attól függetlenül, hány éves! - állítják a szülők. Szerintük Dávid ezt semmibe vette, mert hiányzott belőle a felelősség, amit otthon kellett volna megtanulnia, és nekik - mint mondják - teljesen mindegy, hogy Dávid milyen és mennyi büntetést kap, mert akármi is lesz, egyszer letelik, és ő meg családja élhetnek tovább, a szülőknek lehetnek unokáik. Ők viszont csonka családban egy kiheverhetetlen gyásszal, hatalmas, pótolhatatlen űrrel, szívükben kimondhatatlan fájdalommal élnek örökre, és ajándékok helyett a temetőbe visznek virágot gyermekeik sírjára, ahová a temetés óta naponta többször is kimennek - közlik sírva.

Együtt voltunk azon a gyönyörű szombat délutánon itt a helyi kocsmánál, ahol az udvaron kellemes környezetben együtt bográcsoztunk, beszélgettünk egy kedves ismerősünk meghívására. Nagyon boldogok voltunk, nemrég csodaszép ballagáson együtt ünnepeltünk Partikkal a győri iskolában, ahol most végzett, és már készült a vizsgákra. A bográcsozásra Patrik is jött, mert szívesen tartott velünk, nagyon ragaszkodott mindig is hozzánk - idézi fel az utolsó együtt töltött órákat zsebkendőjét morzsolgatva Krisztina, és így folytatja, aztán felkért egy táncra, mert tudta, hogy régóta a kedvenc dalom Cserháti Zsuzsától az Édes kifiam, és akkor éppen ez a dal csendült fel. Büszkén karoltam át gyönyörű fiamat, akit imádtam, a szép tavaszi napon mindannyiunknak ragyogó jókedvünk volt, Aztán Patrik megkérdezte szüleitől, mi lenne, ha ő elmenne egyet a többi fiatallal körülnézni Gergelyibe, mire mondtuk neki, természetesen tartson velük, menjen csak a barátaival, ha hívják! Azt megkérdeztük tőle, kell-e pénz neki, de nem kért tőlünk, ugyanis mindig nagyon takarékos gyerek volt, látta, mennyit dolgozunk ezt gyakran szóvá is tette, három műszakban mindketten, aztán otthon meg a kertben, minden fillért beosztott Patrik. Nemsokára már dolgozott volna és azt tervezte, hogy a ballagási pénzből jogosítványt szerez, aztán a félretett pénzéből édesapjával felesben vesznek egy autót. Annyit szólt vissza az ajtóból még, hogy nagyon szeretlek, anya! - aztán sarkon fordult és elment örökre! - zokog az édesanyja.

Az a cipő volt a fiamon, amit nemrég vettünk, nagyon vigyázott rá, de hát szombat volt, ezért felvette. Nemsokára egy nejlon zsákban kaptuk vissza a lábbelit, ami előkerült a vetésből, ahová becsapódott az ütközéstől az autó - rázza a sírás tovább a vigasztalhatatlan Krisztinát. Patrik húga Kitti, átköltözött a szülők szobájába testvére halála óta, mert nem tud a 11 éves kislány abban a szobában maradni, amit bátyjával osztottak meg. Kittivel és a velünk élő nagymamával minden este sírva bámuljuk az első csillagot, és arról beszélünk, Patrik tekint le ránk - néznek maguk elé a szülők, akiknek sokat segítenek a gyász elviselésében Patrik gannai keresztszülei, akiknél nyaranta sokat tartózkodott a természetet, állatokat nagyon kedvelő fiuk.

- Bundáskenyeret vittem nekik meg forró teát egy hideg téli napon reggelire, amikor itt aludt nálunk Máté - emlékezik Renáta. Zalán édesanyja. Aztán mindketten elmentek a meccsre - veszi át a szót férje, Zoltán. - A fiúk Patrikkal együtt imádták a sportot, a focit, Zalán szívesen gyúrt is emellett, kedvence volt a Bölcsődtől a sírodig című dal, amikor meghallottam a temetőben azt éreztem, megszakad a szívem - hallom a zokogó anyát. - Milyen boldog volt Zalán, amikor egyik nyáron együtt búvárkodtunk a tengernél! - veszi át a szót Zoltán, az édesapa. Elmondják, 14 esztendős fiúk volt a kicsattanó vidámság, a jókedv, a humor a családban, mindig viccelődött mindenkivel. A gyermek kitűnő vizsgát tett Győrben az iskolában, ahová járt, ősszel már gyakorlatot kezdhetett volna egy helyi üzemnél. A tragédia napján délután Zalán azzal búcsúzott el tőlük, hogy Sziasztok, majd jövök! . A család úgy tudta, hogy a faluban marad a többiekkel. Édesanyja a tragédia éjszkáján felébredt, szokásához híven ezúttal is megszámolta a cipőket, de Zaláné még nem volt ott. Nem szokott ilyen sokáig elmaradni, férje aggódó felesége láttán mondta is neki, ne aggódjon, majd jön nemsokára!

Aztán csengettek és négy rendőr meg egy pszichológusnő állt az ajtóban, elsőre arra gondoltak a szülők, hogy valami rosszat tett a fiúk, amiatt jönnek hozzájuk hajnalban. - Aztán máig felfoghatatlan, távolból jövő szavakat hallottak gyermekük hajnalban közlekedési balesetben elhalálozott - hasított a levegőbe a könyörtelen, tragikus, borzalmas hír. - Az nem az én gyermekem! - kiáltottam és iszonyú kínomban magamhoz öleltem egy díszpárnát - erre emlékszem, azóta úgy érzem, egy másik életben élek - temeti zsebkendőbe arcát Renáta. Másnap valamennyien kimentek a baleset helyszínére. - Amit ott éreztünk és azóta is minden pillanatban érzünk, azt csak mi tudjuk, mekkora szívet tépő fájdalom! - mondják halkan. Azóta minden nap egy örökkévalóság, nem is tudom, hogyan telik el, hogyan is élem túl? - osztja meg fájdalmát Renáta, majd maga elé nézve mondja, azt sem tudom, hogy van a másik két fiam Krisztián és Barnabás. Csak vagyunk a házban, sírunk, és nem tudjuk, mi lesz velünk ezután? Kit keltek fel hajnalban, hogy menjen iskolába, és kinek készítek szendvicseket? - zokog tovább. Ráadásul külön borzalmas, hogy a házunknál van a buszmegálló, ahonnan a többi gyerek indul az iskolába, és az én fiam többé nem mehet velük! - Ki után rakodok, kinek a táskáját viszem be a szobába a folyosóról, amit a fiam mindig odadobott? - veti közbe Krisztina. Ma reggel is csak három szendvicset készítettem a nyolc helyett - rázza a sírás az anyát. Elmondják, külön tragédia, hogy Máté édesapja szívinfarktust kapott május 19-én, kedden. A baleset óta teljesen összetört apa éjt-nappallá téve dolgozott fiaiért, akit most másik fia, Bálint kísért el a kórházba.

A szülők ereklyeként őrzik, ami fiaikból megmaradt nekik, a cipőiket, iratokat, telefont. Patrik új cipőjét megtisztogatták, polcra tették. Az felfoghatatlan fájdalom a szülőknek, hogy nem nézhették meg a koporsóban gyermeküket, mert azt mondták nekik sérüléseik miatt ezt ne tegyék!

Vallják, biztosan boldogok valahol fiaik, és azt szeretnék, hogy ők is azok legyenek. Erre a szülők viszont már soha nem lesznek képesek, és a tragédia óta egyfolytában azt várják, mikor lép be otthonukba ismét vidáman, jókedvűen Patrik és Zalán, az ő édes kisfiaik.

Kapcsolódó anyagok:

Halálos baleset Nemesszalóknál - Három fiatal vesztette életét

Két futballcsapat is gyászol

Rendőrök járőröznek Nagytevelen, de nincs bosszúhangulat

Temetés Nagytevelen - Örök nyugalomra helyezték Mátét, Patrikot és Zalánt

Soha nem heverik ki a tragédiát, pedig fiuk túlélte a balesetet, ám három barátja meghalt

Nemesszalóki baleset - Elvitték a rendőrök Dávidot

Győzelemmel tisztelgtek a a csapattársak a nagyteveli fiatalok emléke előtt