Hírek

2014.02.26. 16:10

Hajós András: "Nem merünk szabadon beszélni"

Gyorsabbnak, bátrabbnak, szabadabbnak tartja magát a többi stand-uposnál, szerinte ebben mindig ő legjobb. Hiába gondolja ezt a műfajt a szabad beszéd szentélyének, úgy érzi, a mai fiatal humoristák félnek a sikertelenségtől, ezért nagyon kevés a közélet és a politika a kabaréműsorokban. Hajós András bevallja, nem érzi jól magát ebben a világban és vágyik arra, hogy mindenhonnan Charlie Parker szaxofonjátéka szóljon.

Varga Róbert

Hajós András népszerű televíziós személyiség, műsorvezető, humorista és zenész a közelmúltban a veszprémi Hangvillában lépett fel. Műsora előtt beszélgettünk, többek között arról, hogy miért tartja magát megélhetési televíziósnak, hogyan változott meg a magyar humor és milyen vívódások között él a hétköznapokon.

– Egyszer arról beszélt, hogy a televízió torzíthatja a lelket. Akkor miért nem száll ki belőle?

– Azért ennyire nem haragszunk a televízióra. Inkább csak a gyerekeket kell figyelmeztetni arra, hogy a tévében bizonyos műsorokban nem a valóság látható. Akadnak olyan produkciók, amelyeket realitynek hívnak, ám azok inkább egy szerkesztett és teremtett valóságot mutatnak. A megjegyzésem valószínűleg erre vonatkozott.

– Szóval, miért is nem szabadul ettől a világtól?

– Mert tízszeresét fizeti, mintha bármi mással foglalkoznék. Azok a dolgok, amelyek számomra fontosak, nem elegendőek a megélhetéshez, ingyen vagy minimális pénzért dolgozom bennük. A zenéléssel igazán soha nem lehetett pénzt keresni, van egy gyerekeknek szóló dzsesszprogramon, a ZeneHajó, az is inkább misszió, nem bevétel, akadnak színházi munkáim, aki ismeri ezt a világot, annak nem ecsetelem, milyenek az ottani javadalmazások.

– Akkor kicsit megélhetési tévéssé vált?

– Igen, és nem kicsit, abszolút ebből élek. Úgy, ahogy a megélhetési buszvezető a sofőrködésből tartja el a családját, ön megélhetési újságíró, azért, mert gondolom, nem akart megélhetési bányász lenni. Ha az embernek van egy munkája – nekem ez most a televíziózás –, s ezt azért csinálja, hogy a családját eltartsa, akkor ez nem azt jelenti, hogy megvetéssel kell megélnie a dolgos napokat.

– De miért a tévézés, hiszen annyi mindenhez kezdhetne és kezdett is régebben...

– Az összes létező munka közül, amiket eddig csináltam a pincértől a csomagolómunkásig, a basszusgitárostól a pr-igazgatóig, a menedzsertől a politikai tanácsadóig bezárólag, ez a munka áll hozzám a legközelebb. Úgy érzem, ebben vagyok a legjobb, ez ad olyan szabadságot, amire mindig is vágytam, de még ez sem teljesült teljesen. Magyarországon ma nagyon nehéz függetlennek lenni.

– Mitől akar független maradni?

– A közélettől, a politikától, a gazdaságtól, a főnököktől, az irányzatoktól. A televízió legalább lehetőséget ad arra, hogy nap mint nap, estéről estére a saját tehetségemmel szerezzek bevételt magamnak. A kereskedelmi csatornák egyáltalán nem alkalmaznak olyat, aki nem jó vagy nem népszerű.

– Hajós András miért tartja magát jónak?

– Ezt most inkább hagyjuk, hadd mondjam végig ez előző gondolatot, mert az fontos.

– Hallgatom.

– Ez a munka még akkor is örömet ad, ha néha nehéz, és nem minden pillanatát szeretem. Főleg, ha az alkati fanyalgásom felszínre tőr belőlem, de arra gondolhatok, hogy szabad vagyok eközben. Tudom, ha például ma este itt nem leszek jó, akkor nem hívnak többet. Olyan ez, mint egy bokszolónál. Ha nem győz a címmeccseken, leírják. Ha ebben a közegben van munkám, akkor feltehetőleg a teljesítményem miatt jönnek a felkérések, nem azért, mert valakihez tartozom. Nem politikai körök, nem apám, nem egy multicég névjegykártyája és nem a mögöttem álló állami költségvetés miatt hívnak. Ez megajándékoz azzal az érzéssel, hogy amiben hiszek, amit mesélek, s üzenni szeretnék, az célba érhet. Ki ne akarná átélni ezt? Egy közepesen érdekes, életkorban inkább már a leszálló ágban lévő tévés ember vagyok, lassan már kifutok a kereskedelmi csatornák nézői célcsoportjából is, s mégis figyelnek rám az emberek. Ezért érdemes ezt csinálni.

(Fotó: Penovác Károly)

– Három éve azt nyilatkozta ön a legjobb stand-upos...

– Most is az vagyok.

– Honnan tudja?

– Hozza ide bármelyiket és lenyomom.

– Csak így dumában?

– Még én vagyok a leggyorsabb, legbátrabb és legszabálytalanabb.

– Ez a titka?

– Ennyi biztos. Megmondom ki lesz jobb, mint én, vagy lehet, hogy már jobb, csak nincs időm figyelni. Bödöcs Tibor jó, ő felkészültebb nálam, én inkább szabadugró vagyok. A legtöbb stand-upos Fábry Sándor köpenyéből kibújva egymást utánozva a Showder Klub iparszerű hátterével indult, s ez viszi őket ma is. Akad néhány igazi egyéniség, ilyen Kőhalmi Zoltán, ő szintén jobb lesz nálam, vagy Kiss Ádám, aki amikor annyi idős lesz, mint most én, akkor futhat nagyot.

- Megmondaná ezt nekik is vagy majd megtudják most az újságból?

- Ha találkozunk, miért ne! Látom azért őket. Mást csinálunk. Én összetettebben vagyok jó, de ez nem azt jelenti, hogy sikeresebb vagyok náluk, sőt, ők ebben biztos jobbak nálam, több pénzt is keresnek, de én gyorsabb, bátrabb és szabadabb lehetek. Ez a fontos nekem.

– Mitől változtatta meg a stand up a magyar humort?

– A média változott és így a humorfogyasztás is átalakult. A televíziózás haldoklik. Figyelem a fiamat, aki 13 esztendős, és telefonnal felvett, 30-70 másodperces kis videókat néz. Az internet változtatott meg mindent, nagy a pörgés a világhálón és olyan a választék, amivel a tévék már nem tudnak versenyezni. Régen kulturálisan zárt országban éltünk, egy tévécsatorna volt, mindenki azt nézte, lassú, ráérős lehetett minden. Ma nagy az elkapcsolástól való félelem. Annak idején ott volt a zseniális Három nővér paródia, Körmendi, Haumann és Márkus bejött a színpadra, csak álltak, a szemük rezdülésén is nevettünk, eltartott a jelenet tizenkét percig. Ma ennyi idő alatt a fiam tizenhét videót megnéz a hozzájuk tartozó reklámokkal együtt. A stand up ehhez idomult, minden mozog, vibrál, forog – szerintem tévesen. Hülyébb lett minden körülöttünk és ezzel kell a tévéknek versenyezniük. A humornak az sem tett jót, hogy most rossz a világ.

– Miben rossz ez a mai világ?

– Nincs jókedv, éljük a válságot, tolja az arcunkba magát a politika, nyomorúság, meg kettéosztottság van. Közben egy csomó olyan impulzus éri az embereket, amelyek elméletileg táptalajai lehetnének a jó humornak, a humoristák viszont elvétve élnek ezzel.

– Miért kerüli a stand up szemet szúróan is látványosan a politikát és a közéletet?

– Nem tudom pontosan, talán, mert rettegnek.

– Mitől félnek, hiszen, manapság mindenki azt mondhat, amit akar?

– Attól félnek, hogy nem lesznek sikeresek. Amikor elvállaltam a Heti hetest, figyelmeztettek, hogy végem lesz, ha A vagy B oldalról mondok valamit, mert így is, meg úgy is utálni fognak. Abban az értelemben igazuk lett, hogy kaptam hideget és meleget egyaránt a fejemre mindenhonnan. Ez azért furcsa, mert szerintem egy stand up-os a lelkész és pszichológus keveréke, aki feláll a színpadra, nevettet és kimond, megfogalmaz, összekapcsol olyan dogokat, amelyeket mások nem mernek, nem akarnak. A szabad beszéd prédikációjával ajándékozza meg a hallgatóságát és azok jobb esetben kacagnak rajta. A stand up annak a szentélye, ahol mindent lehet mondani, mégis azt látni, hogy nem merünk szabadon beszélni.

– Nem lehet az, hogy mivel ön többször kinyilvánította, nem szimpatizál a mai hatalommal, kapott is ezért egy bélyeget és esetleg mások nem akarnak ilyet a megélhetésük féltése miatt?

– Ez nem ilyen állapot, és remélem, a humor sem ilyen. Szabad ember vagyok, aki neveli a két gyermekét, befizeti az adóját, nem követett el bűnt, s akinek az a munkája, hogy nyilvánosan beszél. Ma minden a politikától függ – egészségtelenül és helytelenül –, meghatározza az életünket, nehogy már ne mondhassam el erről a véleményemet.

– Szóba hozta, hogy két gyermeket nevel. Milyen értékrend szerint ad útmutatást számukra az élethez?

– Nem hiszem, hogy egy interjúban szeretnék erről nyilatkozni. A gyermekeimről nem beszélek, és nem is adom ki őket, ez már egy értékrend. Nekem az mindig gyanús, ha valaki arról áradozik a médiában, hogy ő ilyen, meg olyan jó fej otthon.

– Figyelik egyáltalán önt?

– A könnyűzenei műsorokat, amelyekben szerepelek követik – nem a poénjaimért, az nem érdekes nekik, hanem – a szereplők miatt. Az Ének iskoláját például végignézték a fellépő gyerekekért, nem az apjukért – hiába mondták nekik az osztálytársaik, hogy milyen menő vagyok benne. Nálunk nincs otthon az, hogy apa milyen óriási művész. Elhelyeztem időzített bombákat a pályámon, a lemezeinken, s boldog leszek, ha majd 20-25 évesen esetleg rájuk találnak és büszkék lesznek arra: na, ezt apám csinálta! Én is büszke vagyok apám könyvfordítására vagy több dologra az életéből, amelyre rátalálhattam. Azt hiszem, ennél többel nem kell terhelni egy gyermeket.

– Miből táplálkozik az önbizalma?

– Én vagyok talán a világon a legönbizalomhiányosabb ember.

– Nehéz elhinni, a magabiztossága, fellépése, megnyilvánulásai nem ezt tükrözik.

– Pedig közben néha vívódok, rosszul vagyok, összetörök, dührohamot kapok. Mint bárki más is az életben.

– Mitől tud összetörni?

– Attól, hogy semmi sem sikerült eddig úgy, ahogy akartam. Nem jött össze teljesen a zene sem, a tévéműsorok egy része, amelyekben részt vettem, nem izgatott fel intellektuálisan. Nehezen viselem, hogy a nekem igazán fontos dolgokban nem lettem sikeres, talán az én hibámból is. Pici mindig hiányzott. Egyensúlyban élhetek persze mindig, tudom, hogy ha a húst akarom, akkor a főzelékből is kell ennem. Szerencsére ez még tartható.

– Amúgy jól érzi magát?

– Nem nagyon, de hogy igazán válaszoljak az előző kérdésre, és akkor talán érhető leszek: egy ízlés-kisebbségben élek és ezt nehezen viselem. Egyik rádióban sem az a zene szól, ami nekem tetszik, a tevékben nem olyan műsor van, ami nekem tetszik, nem az kormányoz, aki nekem tetszik, nem az a népszerű író, aki nekem tetszik. Nem haragszom ezért, mert ez természetes, de az állapot dühít. Halálosan irigylem azokat, akik bemennek a benzinkútra, meghallanak ott egy pocsék zenét a rádióból és ők már jól érzik magukat. Én meg ettől leszek rosszul.

– Mitől lenne jól?

– Ha olyan világban élnénk, ahol mindenütt Charlie Parker szaxofonjétéka szólna.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!