Így képzelnénk Rákóczival - Olvasónk küldte

2003 óta Pápán is működik helyi szervezete, amelyben kezdettől fogva jelentős szerepet játszanak a "guruló továbbképzések", a honismereti kirándulások a Kárpát-medencében.

A folyamatosan gyarapodó létszámú tagozat országjárásai közepette akaratlanul is ökumenikus közösséggé formálódott. Székhelye is egyházi intézmény, a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma. A túrák célpontjai gyakran templomok, egyházi intézmények vagy hozzájuk kötődő személyek.

A tagok valamennyi felekezet értékei, hagyományai iránt érdeklődnek, és bár a szervezők soha nem tették kötelezővé, minden kiránduló részt szokott venni a rövid ökumenikus áhítatokon. Vagy azért tartottunk ilyet, mert vasárnap is úton voltunk, vagy mert egy épület puszta megtekintését kevésnek éreztük.

Bárhol jártunk, katolikus tagjaink saját templomukba lépve spontán módon Szent István-himnuszokat kezdtek énekelni, így idén az ezer éves gyulafehérvári székesegyházában.

Hajdúdorogon bejelentkeztünk egy görögkatolikus nagymisére, amely mindannyiunk számára ismeretlen világot jelentett. Rimaszombaton a református egyház és gimnázium vendégei voltunk.

Az evangélikus Mikszáth Kálmánnak nemcsak a közismert emlékhelyeit kerestük fel, hanem a nagykürtösi templomot is, ahol az írót megkeresztelték. És még sok más helyen is betöltötte a templomot a lelkes társaság hangja.

Rákóczi szellemi öröksége ezt is jelenti: a felekezetek békéjét és összefogását.  Az idei őszi kirándulásunk időpontját a Tihanyi Apátság perjele, Korzenszy Richárd jelölte ki. Sok elfoglaltsága közepette éppen október 31-én tudott minket fogadni. Így alakult, hogy most először a reformáció emlékünnepe is feladatunk lett.
 
A Tihanyi-félsziget szépségeiből dr. Schweighoffer Ernőné, biológia-kémia szakos középiskolai tanár és túravezető tartott nekünk színvonalas előadást egy kisebb túra keretében.

Nemcsak az Aranyházakat és a növénytani érdekességeket csodáltuk meg, hanem a visszhangot is sikerült közös erővel megszólaltatnunk. Az erdei sétának volt vallási vonatkozása is: láthattuk a középkori Kijevből jött ortodox szerzetesek barlanglakásainak maradványait. A sokszínű őszi természet adta a keretet a sokféle kulturális és közösségi programhoz.
 
Perjel úr az apátság tetőterében emlékezetes előadást tartott arról, hogy mire neveljük gyermekeinket: boldogságra vagy boldogulásra; életre vagy életrevalóságra?
Lehet-e a globalizmus korában értékeket őrizni? Hol a helye és mi a dolga az embernek a világban? S mit érdemes nekünk, gyermekeket nevelőknek elsősorban szem előtt tartanunk? Csak a szeretet gyógyít és visz előbbre, és sok a szeretetre váró sérült fiatal. És ember.
 
Néhány perc közös éneklésre is kész volt Richárd atya. Rákóczi Ferenc bús énekével kezdtük, majd különböző felekezetek himnuszaival folytattuk.
Az apátságban és annak templomában, ahol I. András, harmadik királyunk nyugszik, kitűnő idegenvezető, Bakosné Csizmazia Anna kalauzolt minket.

Jártunk azonban kevésbé ismert műemlék templomban is. Tihanyban a reformátusoknak is van egy kicsi, de nagyon is élő, 100 fős közössége. Istentiszteleteiket a hajdani artikuláris helyen tartják, amely egy fehér harangláb mögötti telken rejtőzik.

Itt tartottuk reformációi áhítatunkat, a malomsoki evangélikus lelkész vezetésével. A tihanyi református közösség történetével Körmendi Alpár geofizikus ismertetett meg minket, aki egyházában jelentős funkciókat tölt be, de nekünk mint a tihanyi gyülekezet tagja beszélt az övéiről nagy szeretettel. 

Utunk ezután Mencshelyre vezetett, az evangélikus egyházhoz. Németh Szabolcs lelkész úr fogadta a csoportot, és ismertette meg a gyülekezet középkori templomával, múltjával, jelenével. Gyertyák fénye mellett megkoszorúztuk a templomkertben álló gályarabemlékművet, de előtte elbeszélgettünk az 1674-es eseményekről, azok egész magyarságot érintő történelmi hátteréről.

Más célja is volt jövetelünknek. Úgy emlékeztünk meg a 160 éve véget ért szabadságharcról, hogy a parókia falán koszorút helyeztünk el Kossuth Mencshelyen bujdosó két fiának emléktáblájánál.

A nap végén, a vacsora helyszínén, a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban ifj. Hafenscher Károly lelkész, igazgató fogadott minket.

Úgy mutatta be intézményét, mint ahol Jézus tanítványai gyülekeznek, akár istentiszteletre, akár kötetlenebb együttlétre. Itt is, de a többi régi épület és emlékmű - így a tihanyi Trianon-kálvária - történeténél is szembesültünk azzal, hogy a huszadik század milyen sok megpróbáltatást hozott a keresztyénség számára. És a jövőn gondolkodtunk.

Bár minél több fiatal tanulná meg, s még inkább érezné át egyháza és hazája történetét, hogy jövőképe lehessen!  
        
(Goór Judit)