Összefogás a kincsekért Magyarpolányban

A falu bővelkedik műemlékekben, a Petőfi utca házai mellett a kálvária, a templom, valamint az egyházközösség másik barokk korú kincse, a plébánia épületegyüttese szorosan összekapcsolódik.

- Az egyházközösségnek nagy feladat két ekkora létesítményt és a környezetét rendben tartani, ezért alapítványunk is segített a munkálatokban. A hatalmas, gyönyörű plébánia régóta elbújva rejtőzködik a fák és az aljnövényzet fogságában, pedig korábban épült, mint a templom. 1761-ig itt tartották az istentisztelteket - ismertette Katona Szandra. Hozzátette: lassan az is feledésbe merül, hogy a háborúban a gyönyörű pincerendszerben bújtatták el a falubeli asszonyokat, az épület előtti dombról lőtték a Gyepesen áthaladó frontot.

Fotó: Magyarpolányért Nemzeti Örökségünkért Alapítvány

- Kicsit mindannyiunk hibája, hogy magára hagytuk és elhanyagoltuk ezt a csodálatos épületet. Persze, nincs olyan hiba, amit ne lehetne orvosolni - hangsúlyozta az alapítvány elnöke, aki lelkes társaival elhatározta, hogy láthatóvá teszik a láthatatlant.

A tenni vágyás vezérelte az alapítvány tagjait és az önkénteseket, hogy kapát, kaszát, fűrészt ragadjanak, és egy félnapos munkával együtt dolgozzanak egy nemes ügy érdekében.

- Harminc falubeli, köztük hét gyermek állt neki, hogy kitisztítsa a plébánia előtti és melletti kertet, így nemcsak láthatóvá vált a műemlék, de a régen nyirkos falak is kiszellőzhetnek - ismertette Szandra, aki hálás mindazoknak, akik részt vettek a munkában. Az elnök elmondta, hogy az eredmény megdöbbentő, megható és látványos, Mihály Atya nem hitt a szemének, amikor hazaérkezett Erdélyből.

Fotó: Magyarpolányért Nemzeti Örökségünkért Alapítvány

- A legnagyobb elismerés az, amikor azzal állítanak meg a faluban, hogy nem is látták eddig, milyen gyönyörű és nagy ez a terület - mesélte Szandra. Hozzátette: félmunkát nem végeznek, augusztus elején folytatják a műemlékvédő közösségi munkát.