Hírek

2014.03.26. 17:30

Bitument akart melegíteni a Seuso-kincs egyik darabjában

A Napló megszólaltatta Harmath Józsefet, akinek barátja, Sümegh József találta meg évtizedekkel ezelőtt a Seuso-kincseket és aki állítólag öngyilkos lett, amit sokan nem hittek el. Harmath József az ügy egyik koronatanúja volt New Yorkban. Polgárdi közeli pincéjénél beszélgettünk vele.

Kovács Erika

– Bitument akartam melegíteni az üstben, amit kinéztem magamnak. Nem tudtam, hogy egy felbecsülhetetlen gyűjtemény egyik darabjáról van szó – emlékezik vissza a közel négy évtizeddel ezelőtti eseményekre Harmath József, akit éppen pincéjénél, szőlője művelése közben értünk utol, ami a kincsek lelőhelyének közelében fekszik. Tőlünk tudta meg, hogy a kincsek hazakerültek, aminek nagyon örült. A lelőhelyre, a kőbányára ma sem szívesen tekint, mert sok keserűséget okozott neki a kincsek körüli hercehurca, a titokzatos történések.

- A Kőszárhegyen, az ipartelepi kőbányánál dolgozott barátom Sümegh József a Balatonakarattya melletti Polgárdi közelében, – idézi fel a Seuso-kincsek megtalálásának történetét Harmath József.

Mindketten kőművesként dolgoztak akkoriban. Barátja azt mondta, éppen a meddőt tolta le a területről, amikor valamilyen tárgyakat észlelt a gép, amivel dolgozott. A munkálatok közben aztán egymás után kerültek elő az egyes darabok, amelyeket színes, kékes-zöldes iszapréteg borított vastagon, ami szinte már megkövesedett valamennyin.

A Seuso-kincsek egy része. Az értékes gyűjtemény végzetesnek bizonyult megtalálója számára (Fotó: FMH Archív)

– Amikor megmutatta nekünk a gyűjteményt, nem ájultunk el a látványtól, mivel nem értettünk a műkincsekhez, fogalmunk sem volt arról, hogy mit talált a barátom valójában. Első ránézésre értéktelen holminak, ócskaságnak tűnt az egész, hiszen csak kalapáccsal lehetett volna róluk leverni a rájuk rakódott többrétegű iszapot. Mások is azt gondolták, hogy közönséges ónból készültek. Mindenesetre a barátom egyenként letisztogatta őket, kezdetben mi is segítettünk neki, és büszkén mutatta meg másoknak, köztük nekem is. Emlékszem volt egy olyan tál is közöttük, amit hárman bírtunk csak el, akkora súlya volt. Engem közülük az üst érdekelt, amiről úgy láttam jófajta rézüst, mondtam is barátomnak, hogy jó hasznát venném, mert kőműves lévén én abban bizony bitument hevítenék. Meg is egyeztünk arról, hogy megkapom a kiszemelt darabot Jóskától – említi az egyezséget a férfi.

Aztán mire ment az üstért, más valaki elvitte azt. József sajnálta, hogy nem lehetett az övé, és kicsit gyanakodott is magában, talán értékes holmi volt mégis, amit ő első ránézésre értéktelennek hitt? Akkor nem gondolta, ami ma már meggyőződése: életét köszönheti annak, hogy nem lett övé az üst, mert akinek barátja megmutatta a gyűjteményt, már csak ketten vannak az élők sorában.

– Aztán barátom, Jóska mielőtt bevonult katonának több holmijával együtt elásta a kincseket a pincéjénél, mert tartott attól, hogy mire leszerel, mindennek lába kel – mesélt tovább Harmath József. Beszélt arról, hogy barátjának már csak három napja volt hátra a leszerelésig, nősülni, építkezni készült, családalapítást tervezett, amikor a pincéjénél felakasztotta magát egyszerre két katonai derékszíjra, ami képtelenség! Valójában a népek közül ekkor fogtak sokan gyanút a kincsek miatt, mert többen is azt valószínűsítették, hogy barátom halála talán nem is önszántából történt – mondja keserűen.

Utal arra is József, hogy a kincsekről sok mindent lehetett hallani, hova kerültek, hányan vetettek azokra szemet, már követhetetlen volt az útjuk, míg egy napon hívták New York-ba, a Legfelsőbb Bíróságra, ahol tárgyaltak az akkor már közismerten vagyont érő és nevesített Seuso-kincsek sorsáról. Szerinte feleslegesen utaztak oda, mert a tolmács annyit tudott magyarul, mint ők angolul. Egy hónapig tartózkodtak a metropolisban, ahol a kincsekről kérdezték őket. József büszke arra, hogy látta az időközben világhírűvé vált gyűjteményt, szívesen beszélt róla lányának, unokájának. A kincsek körüli események viszont, amik őt is érintették, máig rossz érzést keltenek benne, mert miatta sok megpróbáltatásban volt része. Szerinte emiatt lett cukorbeteg is, ugyanakkor szenvedélyes régiséggyűjtő.

Akkor kezdett el derengeni, hogy barátja kincset talált, amikor tanáruk annak idején jelezte: az egyik tál felirata: „Pelso”, azaz a Balaton római kori elnevezése. Biztos, ami biztos, József azóta gyűjti a régiségeket, mozsarakat, vasalókat. Mindenesetre a Seuso-kincsek nem nekik hoztak szerencsét.

További híreket, érdekességeket a Seuso-kincsről itt talál>>

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!