Megkezdődött a létszámleépítés az ajkai timföldgyárban

A hangulat gyászos – milyen is lehetne egy olyan vállaltnál, ahol a februárit követően a napokban újabb létszámleépítés kezdődött. A Magyar Alumínium (Mal) Zrt. ajkai timföldgyárában arcokra fagyott a mosoly, kinek azért, mert már átvette az „elbocsátó üzenetet”, kinek pedig azért, mert bár marad, de a bizonytalanság miatt ez sem hoz számára végleges megnyugvást.

Üres vörösiszapülepítő, kilenc ilyen hatezer köbméteres tartály van a cégnél (Fotó: Nagy Lajos)

A folyosókon szinte tapintható a feszültség, míg elérünk Szegőné Kemerle Judit felszámolóbiztoshoz. Lapunknak elmondta, a leépítés annak a következménye, hogy az ajkai vállalatnál július végén befejeződött a bauxit feldolgozása. Minderről a Mal még 2008-ban készíttetett egy tanulmányt, hiszen már akkor látszott, a közgazdaságilag is feldolgozható magyar bauxit vagyon kimerül. A vörösiszap katasztrófát követően a vállalat vezetése által elkészített és a finanszírozó bankoknak benyújtott reorganizációs programnak is ez volt a sarkalatos pontja. Mivel a Mal februárban felszámolási eljárás alá került, a program végrehajtására azonnal nem került sor. A döntés azonban ott lógott a levegőben.

Szegőné Kemerle Judit felszámolóbiztos: azért kell elküldeni most az embereket, mert befejeződött a gyárban a bauxit feldolgozása (Fotó: Nagy Lajos)

Szegőné Kemerle Judit kifejtette, a felszámolás elrendelését követően megvizsgálták, a bauxit feldolgozása folytatható-e? Megállapították: a vörösiszap lerakásához hiányoztak szükséges engedélyek. Nem volt meg a forrás a továbbműködéshez. A piac - minden igyekezetük ellenére – nem tolerálta a felszámolásból adódó bizonytalanságot, a mennyiségi lehívások a kritikus szint alá csökkentek. Egyértelműen kiderült, a bauxit feldolgozás továbbvitelének nincs meg a reális engedélyezési háttere és közgazdasági alapjai.

Tancsics Zoltán a bauxitadagoló garatnál (Fotó: Nagy Lajos)

Első ütemben bezárták a halimbai bauxitbányát. 2013. február 1-én 196 fős csoportos létszámleépítést jelentettek be a munkaügyi hivatalba. A leépítés július 31-gyel zárult, ténylegesen 163 ember munkaviszonyát szüntették meg. A következő lépés a bauxit feldolgozásának befejezése volt, ami további elbocsátást jelent. Minderről időben tájékoztatták az üzemi tanácsot.

A felszámolóbiztos jelezte, átszervezéssel, áthelyezéssel, minőségi cserével a létszámleépítés mértéket próbálták csökkenteni. Ennek következtében a szeptembertől ütemezetten, havi 30-50 személy távozásával számolnak. A jelenleg közel 800 embernek munkát adó vállalatnál 2014. május 31-ig ténylegesen 250 ember elbocsátását tervezik.A folyamat során az üzemi tanács külön kérése nélkül is figyelembe vették a foglalkoztatási és szociális célokat. Törekedtek arra, hogy házastársak esetében ne kerüljön sor mindkét fél elbocsátására, és lehetőség szerint az egyedülálló szülők további foglalkoztatását is megoldják. A távozóknak minden egyéb segítséget is magadnak, képzési tanfolyamokhoz munkaidő kedvezményt biztosítanak. A szomszédos Le Belier öntöde fejlesztést végez, vélhetően ők átvesznek néhány dolgozott, akik már bizonyítottak  a munkaerőpiacon.

- Sejtettük, hogy lesz leépítés, de eddig nem mondtak semmi konkrétumot. Aztán ma megkaptam a felmondásom. Hirtelen véleményem sincs, egyelőre keresem a szavakat Biztos kell pár nap, hogy megemésszem, mi is történt velem.

Baptsán József 25 évet húzott le a timföldgyárban. Az egész bauxitfeldolgozó részt jól ismeri, több beosztásban is dolgozott a területen. A bizonytalanság jó fél évig tartott, kicsit már idegőrlő volt a helyzet. 59 évesen a legrosszabbra készül, szerinte ebben a korban már lehetetlen munkahelyet keresni. Ha meghallják, mennyi idős, köszönik szépen, majd értesítik - mindenki tudja, ez mit jelent. Szerencséjére egyedül él. Fogalma sincs, mit hoz számára a holnap.

Baptsán József huszonöt évet húzott le a timföldgyárban (Fotó: Nagy Lajos)

- Amikor átvettem a felmondást, olyan volt, mintha hasba rúgott volna egy elefánt. Persze, benne volt a levegőben mindez, de akkor is nyilvánvaló, hidegzuhany ez, nem csak nekem, a munkatársaim számára is – adott hangot érzéseinek Heinfarth György.

Heinfarth György szerint nem látszik a leépítés vége. (Fotó: Nagy Lajos)

Szerinte ez csak a létszámleépítés eleje, a vége pedig még nem látszik. Úgy vélte, Ajka városa képtelen lesz ennyi embert felvenni, éppen ezért a munkatársai jó része nem tud majd új lesz egzisztenciát teremteni. Nem adhat jövőképet senkinek, hogy gyorskölcsönökből folytassa az életét. A bankok sem szívesen kölcsönöznek a bizonytalan helyzetű timföldgyár dolgozóinak.

Ő 1975-ben kezdett a cégnél, aztán 1992-ben távozott. Egy évvel ezelőtt tért vissza, a mészüzemben dolgozott vegyésztechnikusként. Arra gondolt, itt meglesz a biztos öregkorig. Tévedett. A távolléte alatt különböző országokban próbálta megkeresni azt a pénzt, amiből el tudta tartani az öt gyermekét.

Mi lesz vele? Nem tudja. Lehet, boltot nyitnak zárás után Nincsenek illúziói. A városban és környékén ennyi embernek nincs érdemleges munka, ezért lehet, megint itt kell hagynia a családját.

Pad Ferenc, a vállalat szakszervezeti vezetője messzebbre tekintett vissza, amikor arra kértük, értékelje a kialakult helyzetet. Szerinte a 2010. október 4-i eseménnyel, hazánk legnagyobb ipari katasztrófájával kezdődött minden.

Pad Ferenc, a vállalat szakszervezeti titkára csalódott, ahogy az állam kezelte a Mal Zrt.-t (Fotó: Nagy Lajos)

Mivel a szakszervezetnek nem lehet más célja, mint a munkahelyek megőrzése, ezért az első megdöbbenést követően, a sajnálat és az együttérzés mellett Székely Tamással, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnökével már október 12-én felhívták a figyelmet gyár újraindítására.

Úgy vélte, az állami felügyelet elrendelése – még ha durva döntés is volt – összefogta és hatékonyan vitte előre a kármentesítés, a helyreállítás folyamatát. De az állami felügyelet arra is jó volt, hogy betekintést nyertek, a vállalat milyen súllyal bír a régió, az ország gazdaságában. Akkor a szakszervezet úgy gondolta, ez egyfajta garanciát is jelent a cég hosszú távú működésére, a munkahelyek megőrzése érdekében.

Szintén az állami felügyelet alatt az egységes környezethasználati engedélyt meg tudták újítani, ami lehetővé tette a gyárban a középtávú gondolkodást. A következő lépés a száraz vörösiszap technológia üzembevétele volt, a balesetet követően nem egészen fél éven belül.

Pad Ferenc jelezte, maga az átállás 1,5 milliárd forintba került, ráadásul az új technológia magasabb, termelési szinttől függően évi 1-1,5 milliárd forint költségszintet jelent.

2011. július 31-gyel az állami felügyelet megszűnt. Ezzel majd egyidőben a Mal-t 135 milliárd forintos környezetvédelmi bírsággal sújtották, ami – úgy vélte - maga a közgazdasági irracionalitás. Ekkor tudták meg azt is, hogy egységes környezethasználati engedélynek a száraz vörösiszap lerakását engedélyező fejezetét a zöldhatóság felfüggesztette, emiatt - a megyei bányakapitányság engedélyével - a gyáron belül kellett ideiglenes tárolókat kialakítaniuk.

Lezárult a kártalanítás, a helyreállítás, elkészültek a szép új otthonok, viszont a munkahelyekről egyre kevesebb szó esett. Érezte a veszélyt a szakszervezet, ezért Ajkán szolidaritási nagygyűlést tartottak, tájékoztatókat, fórumokat szerveztek, petíciót adtak át. Próbálták elérni, hogy találkozzon a politika és a gazdasági élet, végérvényesen megoldódjon a helyzetük. Ígéreteket kaptak bőven...

A kártérítési kiadások, a finanszírozó bankok tőkekivonása, a környezetvédelmi bírság – amiben még ma sincs jogerős döntés - fojtogatták a vállalatot. A bizonytalanság miatt rohamosan csökkent a beszállítói és vevői bizalom. A vállalat odáig jutott, hogy a szükséges bányaberuházásokat és körfolyamatot nem tudta finanszírozni. Ennek következtében február végén bezárt a halimbai bauxitbánya. Aztán az utolsó négyzetméter hely is elfogyott, több iszapot már nem tudtak kapun belül elhelyezni, a tározókhoz viszont – az ígéretek ellenére – a mai napig nem kapták meg az engedélyt a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelettől. Nem volt más út, be kellett fejezni a bauxit feldolgozását.

Pad Ferenc elmondta, a felszámolóbiztossal történt első tanácskozás után úgy tűnt, újabb 350 ember munkahelye szűnik meg a Mal-nál. Szerencsére ezt közösen sikerült első lépcsőben 250-re redukálni. A további lépéseket is napi szinten egyeztetik.

Sajnos, sok ember nagyon kellemetlen helyzetbe kerül, a bányászoknak is igen kis részük tudott csak elhelyezkedni. A munkavállalók helyzetét nagyban rontja a 2012. július 1-gyel hatályba lépett új Munka Törvénykönyve (Mtk), amely kilenc hónapról háromra csökkenti a munkanélküli járadék idejét. Az üzemi tanács, a szakszervezet és a felszámolóbiztos közötti jó kapcsolatnak tudható be, hogy a kollektív szerződést nem mondták fel, így a végkielégítés mértéke magasabb, mint amit az új Mtk. lehetővé tesz, de mindenképpen kevesebb a korábbi szabályzáshoz képest.

Szakszervezeti vezetőként csalódott, ahogy a Mal-t az állam kezelte. Mindenkinek tudnia kellett – hisz erre többször felhívták a figyelmet –, hogy munkahelyek kerülnek veszélybe. A cég a piacait egy kisebb és más struktúrához remélhetőleg megőrizte, vevői jelentős részével a kapcsolatot megtartotta. A leépítések után a havi 8-10 ezer tonna értékesítési szint termelési oldalról tartható, ami reményt adna a folytatáshoz. Csakhogy a vállalat jövője továbbra is bizonytalan. A szakszervezet szerint nagy szükség lenne a megmaradó munkavállalóknak a megnyugtató, bizonytalanságot eloszlató hírekre a Mal jövőjével kapcsolatban.