Mi az oka, hogy a drog után nyúlunk?

A budapesti Nyírő Gyula Kórház drogambulanciájának osztályvezető főorvosa egyetemistáknak tartott előadást a szenvedélybetegségekről, különös tekintettel a drogfogyasztásra.

- Fiatal korunkban megfogalmazódik bennünk a kérdés, hogy hol van az énünk határa. Felnőtt korra ezt megtapasztaljuk, ahogyan azt is, hogy mi van a határok mögött. Az időskor feladata pedig feloldani a határokat. Az én határainak felbomlása az, amely súlyos pszichés zavarokhoz vezet. Képletesen, az én szétesése felfelé, az értelem felé, a pszichózisban, míg lefelé, az anyag felé, a szenvedélybetegségekben nyilvánul meg. A szenvedély erős, cselekvésre ösztönző érzelem, a vágyaink beteljesülésére irányul, alapvető létszükséglet. Az egészséges szenvedély építő jellegű, míg a kóros mértékű rombolja a társadalmi határokat.

Az emberiség történetével egyidős a drog, amelynek fogyasztása a szabadsággal, a kilépéssel és a társasággal való egyesüléssel kapcsolatos. Ugyanakkor fontos hozzátenni, hogy a régi drogfogyasztó sámánok sosem lettek szenvedélybetegek. Hiszen nem a saját, hanem a közösség érdekében, alkalmanként fogyasztottak drogot. A keresztény kultúrában sokáig a vágyak és tiltások uralkodtak, a bűntudatot és a feszültséget a gyónás kitűnően oldotta. A mai ember alapélménye már nem a bűntudat, hanem a kiszolgáltatottság. Ma, az internet korában felbomlottak azok a helyi és vallási közösségek, amelyek személyes és tartalmas kapcsolatai lelkileg segítették évezredeken keresztül az egyént a beilleszkedésben. A filozófia, a tudomány, a vallás és a művészet válságban van, egyre nagyobb a ránk nehezedő felelősség, fokozódik a versenyhelyzet, a sikert pedig tévesen a boldogság mércéjének tekintjük. Ez vezethet az elidegenedéshez, ahhoz, hogy nem tudunk azonosulni a társadalom által elvárt célokkal, idegennek érezzük a saját kultúránk értékeit és szabályait. Gyakran ez áll a hátterében annak, hogy a drog után nyúlunk.