Hírek

2013.11.08. 12:40

"Minden csak rajtad múlik" - Autista fiatalok beszéltek életükről

Három tizenéves autista fiatal kiállt a nyilvánosság elé, és dermesztő őszinteséggel beszélt az életéről. Ketten saját versüket is felolvasták, Krisztián például így fogalmazott: "...sok mindenben mások vagyunk, / igen, másként működik az agyunk, /... fogadjatok el minket így, / erről mi nem tehetünk, / más emberek nem lehetünk...".

Varga Domokos Péter

Az előzményekhez tartozik, hogy nyáron a Semmelweis Egyetem 1. számú gyermekklinikáján szervezett intenzív terápiás héten 12 autista fiatal készített egy anyagot, melyben bemutatták, ők hogyan élik meg autizmusukat. Közülük hárman vállalták, hogy Veszprémben, a polgármesteri hivatal Kossuth termében a nyilvánosság előtt is előadják prezentációjukat. A közelmúltbeli eseményt az AutiSpektrum Egyesület szervezte.

Az egyesület elnöke, Brokés Judit bevezetőjében elmondta, az autizmus nem betegség, hanem állapot, fejlődési zavar, ami az érintettek teljes életére kihatással van. Nincs rá gyógyszer, viszont az érintettek nagyon jól fejleszthetők.

Brokés Judit néhány mondatban bemutatta egyesületüket is: a Veszprém megyei autista gyermekeket nevelő szülők önsegítő kezdeményezéséből jöttek létre, a találkozások során kiderült, hogy mindegyikőjük hasonló problémákkal küzd. Főbb céljaik közé tartozik, hogy képzési lehetőséget teremtsenek a szülők, fejlesztési lehetőséget az érintett gyerekeik számára, hogy növeljék az autizmus társadalmi elfogadottságát. Hosszabb távon egy olyan fejlesztő és információs központot akarnak létrehozni, ahol a terapeuták egymással együttműködve végezhetik az autista gyermekek egyéni, testre szabott, kis csoportos fejlesztését. Egyesületük nem régi, de már több, az érintett szülőket és gyermekeiket segítő rendezvényt szerveztek, többek között érzékenyítő órát tartottak egy olyan osztályban, ahová autista gyermek is jár.

A tizenkét autista fiatal veszprémi bemutatkozó prezentációját dr. Horváth Dóra, a Semmelweis Egyetemen 1. számú gyermekgyógyászati klinikájának gyermekpszichiáter szakorvosa szervezte. Ezúttal arra vállalkozott, hogy néhány mondattal megvilágítsa, mit ért a szakma az autizmus-spektrumzavaron.

Meghatározása szerint ez egy átfogó fejlődési eltérés, amely áthatja az élet minden területét. A diagnosztika során három területről figyelik a jeleket: ezek a kommunikáció, társas kapcsolatok, a harmadik egy tágabb terület, ide a rugalmas gondolkodás, a fantáziaműködés, a különböző szenzoros érzékenységek tartoznak, azaz ismétlődő beszűkült érdeklődések köre.

Felhívta rá a figyelmet, hogy az eltérések irányában és mélységében is nagyon nagy különbözőségek lehetnek, például lehet valaki szociálisan teljesen gátolt, képtelen bármilyen kapcsolatot kialakítani, míg mások az elviselhetetlenségig ráerőszakolják magukat a környezetükre. Ezért a szakma is úgy fogalmaz, hogy minden érintettnek, minden gyermeknek megvan a saját maga autizmus-spektrumzavara. Fontos tisztázni, mi okozza az autizmust. Ma már bizonyos, hogy nem a környezet vagy esetleg rosszul alkalmazott nevelési módszerek váltják ki, hanem egy genetikailag vele született fejlődési eltérés. Ez nem azt jelenti, hogy a környezetnek ne lenne teendője az autizmus-spektrumzavar esetén.

Mindenekelőtt pontosan fel kell ismerniük az autizmusból fakadó tüneteket, és ezzel együtt kell elfogadniuk a gyermeküket. A betegség általános megismerését és az egyéni tünetek pontos diagnosztizálását is segítették az önmagukról nagyon őszintén beszélő gyermekek. A doktornő hangsúlyozta, hogy az itt bemutatkozó gyermekek példája sem általános, hiszen ők mindhárman nagyon tehetségesek egy adott területen.

A 17 éves Krisztián, ahogy már a bevezetőben is említettük, először az Autizmus című, saját versét olvasta fel. A fogalmazásmód, a tünetek leírása, a hihetetlen érzékenység nem hagyott kétséget afelől, hogy Krisztián pontosan tisztában van autizmusából eredő zavaraival, ismeri ugyanakkor egyes területeken az átlagosnál jobb képességeit, és azt szeretné, ha a világ, a környezete ezzel együtt fogadná el őt. (Ez az egészen pontos önismeret és az elfogás iránti igény mindhárom bemutatkozó fiatalnál átütő erővel jelent meg.)

Példákat hozott saját életéből, melyek megmutatták különbözőségét: már egészen kicsi korában furcsa, felnőttes szavakat használt, ismételgetett, háromévesen le tudta olvasni az órát, de nyolcévesen még nem tudta bekötni a cipőjét. Másokkal ellentétben az ő mimikája nem tükrözi az átélt érzelmeket, gyakorta nem a vele beszélgetőre, hanem másfelé néz, néha követhetetlen tempóban hadar vagy túlságosan is lassan beszél. Néha a végtelenségig ragaszkodik egy megkezdett témához, máskor váratlanul gyorsan zár le, aminek nekifogott. Sokan közülük nagyon későn kezdenek el jól beszélni, néhány esetleg soha. Az édesanyja nála már korán elkezdte viselkedése mélyebb okait kutatni, mikor az úgynevezett szakemberek még mindig csak azt mondták rá, hogy eltér az átlagtól, majd a növekedésével ezek a különbözőségek elmúlnak.

A második megszólalóról, Attiláról például például azt tudhattuk meg, hogy egy speciális, kajak-kenuval űzhető labdajátékban, a kajakpólóban csapatával országos bajnokok lettek, ő maga bakugánban a második legjobb az országban. Egy idegennel könnyebben, míg egy ismerőssel nehezebben teremt kapcsolatot.

Lili és a családja is régóta érezte már a különbözőségét, de csak két éve diagnosztizálták autizmusát. Nála ez nem okozott gondot, inkább megkönnyebbülést. Például ötévesen kezdett el babázni, mikor a korosztálya már-már kinőtt belőle. Sőt, néha még ma is azon kapja magát, hogy öltözteti a Barbie babáit. A szaglása hihetetlenül kifinomult, kiskorában a szaga alapján választott könyvet magának, ha az édesanyja főz, az illat alapján tévedhetetlen pontossággal mondja meg, milyen leves készül. Bizonyos ételeknek még a közelségétől is irtózik, ha meglátta, hogy a hűtőben kolbász ért a joghurtjához, mániákusan kezdte el lemosogatni a dobozt. Egyébként ő is írt egy verset az autizmusáról, amit fel is olvasott.

Az előadások végeztével azonnal kiderült, mekkora igény van az ilyen alkalmakra. A polgármesteri hivatal zsúfolásig megtelt nagytermében őszülő fürtű felnőttek kérdezgették a kamaszokat a tüneteikről, arról, hogyan élték meg diagnosztizálásukat, mit és mikor kellett volna velük kapcsolatban a szüleiknek másként csinálni.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!