Nagyok az árkülönbségek

A Balatonalmádiban élő Hegyi Ilona, aki civil tudósítónk, több év után tavaly elégelte meg, hogy országosan is a legmagasabbak közé tartozik a helyi vízdíj. Míg a megye nagyobb városaiban 500 és 780 forint közötti a víz- és csatornadíj köbméterenkénti ára, Balatonalmádiban és a Balaton-parti településeken megközelíti az ezer forintot. Olvasónk először a DRV vezérigazgatójának, Volencsik Zsoltnak címzett levélben próbálta megtudni, mi az oka, hogy a helyi vízdíj az egyik legmagasabb az országban, valamint azt, miért fordulnak elő rendszeresen csőtörések a településen. A vezérigazgató válaszában azt írta, a társaság nem rendelkezik és soha nem is rendelkezett díjmegállapítói jogkörrel, üzemeltetőként az árhatóság által megállapított díjakat kell alkalmaznia.

A vezérigazgató levelében arra is kitért, a Balaton-parti településeken az ingatlanok több mint felét elsősorban a nyári időszakban használják, ám a víziközmű-rendszernek egész évben meg kell felelnie az idegenforgalmi szezonban megnövekedett vízfogyasztás és szennyvízelvezetés biztosítására. A díjszabásokban ez a tény a cégvezető szerint mintegy húszszázalékos eltérést eredményez. A magasabb díjszabás összefügg azzal is, hogy a Balaton védelme miatt a szennyvíztisztítási technológia szigorúbb környezetvédelmi elvárásokat teljesít. A rendelkezésére álló forrásokból a fejlesztések ütemezetten történnek, Balatonalmádiban a csőhálózat átlagos műszaki színvonalú, áll a levélben.

Balatonfüreden is rendszeresen túrják fel az utcákat, sok minden változik, csak a vízdíj marad állandó Fotó: Kekk Sára

Olvasónk ezután Keszey Jánosnál, Balatonalmádi polgármesterénél érdeklődött, milyen hatásköre van a városnak a díjak megváltoztatásához. A városvezető válaszában azt írta, az önkormányzat igyekezett megoldást találni a problémára, azonban a városi vízi közmű főművei állami tulajdonban vannak, ezért az önkormányzat nem tudja önállóan működtetni a hálózatot.

Hegyi Ilona Balassa Balázsnak, a Balatoni Szövetség elnökének is írt, majd megkereste a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalt (MEKH), hogy vizsgálják meg, a szolgáltató megfelelő árképzést alkalmaz-e. Végül felkereste Kepli Lajost és Kontrát Károlyt, a térség országgyűlési képviselőit is, próbáljanak közbenjárni a díjak csökkentésében.

Szeretnénk harmincszázalékos díjcsökkenést elérni, hogy a kérésünket nyomatékosítsuk, közel kétszáz alá-írást gyűjtöttünk össze, mondta Hegyi Ilona.

A díjakat az 1990-es évek közepétől az önkormányzatok határozták meg, emiatt azok rendkívül eltérően alakultak az ország egyes településein, majd a 2011 végén hatályba lépett víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény ezeket az árakat fagyasztotta be, írta lapunk kérdéseire küldött válaszában a MEKH. A hivataltól szerettük volna megtudni, hogy a sajtóban korábban megjelent hírek szerint valóban dolgoznak-e olyan tervezeten, amely országosan egységesítené a díjakat, ám válaszukban erre nem tértek ki.

A közműves ivóvízellátás, valamint a közműves szennyvízelvezetés és -tisztítás díját a MEKH javaslatának figyelembevételével a fejlesztési miniszter rendeletben állapítja meg.

Az egyik Somogy megyei település, Tab 2013-ban megpróbált leválni a DRV-ről, és saját szolgáltatót létrehozni. Tanulmányt készítettek, felmérték, mivel járna a változtatás. A jogszabályok azonban közbeszóltak. Hiába van a településen önkormányzati tulajdonban a víziközmű-rendszer, a jogszabályok szerint 150 ezer lakos alatt nem lehet önálló szolgáltatót létrehozni, mondta kérdésünkre Schmidt Jenő, Tab polgármestere.

Kalkulációik szerint a vízdíjak érdemben nem csökkentek volna a helyi szolgáltató létrehozása után sem, viszont az alacsonyabb önköltség mellett nagyobb fejlesztési alapot tudtak volna képezni, amiből a javítási és karbantartási munkákat, valamint a korszerűsítéseket végre tudták volna hajtani.