Népi bölcsességek szilveszterkor: a malac kitúrja a szerencsét

A szilveszter és az újév a karácsonyi ünnepkörhöz tartozik, azzal egységet alkotnak - tudtuk meg Schleicher Veronika néprajzkutatótól, akivel a korabeli és a modern szokásokról beszélgettünk. A kutató elmondta, a paraszti kultúrának mely elsősorban közösségi kultúra volt fontos, kitüntetett napja volt az évforduló ideje. Minden ünnep, mágikus cselekedet vagy esemény sokkal kevésbé zajlott a családi térben, mint napjainkban. A lakodalmakat, temetéseket vagy névnapokat is közösen ünnepelték. Jellemzően a születésnapokat nem tartották meg, de a névnap sem családi esemény volt; mivel általában sok azonos nevű embert élt a falvakban, sokkal inkább közösségi eseménynek számított az is.

Ez jellemező az újévi szokásokra is, melyeknek közösségi jellege a mai napig megmaradt; szilveszter éjjelét általában nem családi körben töltjük. Ezt a kitüntetett pillanatot, amikor az óév átfordul az újévbe és amely egyszerre veszélyes és szerencsés is, inkább közösségben ünnepeljük. A népi kultúrában ehhez alapvetően három fő cselekedet kötődött. Az egyik az éjféli gonoszűző zajkeltés, ekkor puskával, kolomppal, kereplővel vagy bármivel kinek mije volt zavarta el az ártó szellemeket.

- Ez a szokás a mai napig megmaradt, melynek az egyenes folytatása a petárdázás. Ma már természetesen nem így gondolunk erre - fogalmazott Schleicher Veronika néprajzkutató.

A másik, amely részben megmaradt és a modern kultúrában szintén megtalálható, az az újévi jókívánság.

A gonoszűzés mint szokás a mai napig megmaradt, melynek az egyenes folytatása a petárdázás. Ma már természetesen nem így gondolunk erre fogalmazott Schleicher Veronika néprajzkutató
Fotó: Kutasi Zsófia

Szokás volt házról házra járni és mindenhova beköszönni; rokonokhoz, szomszédokhoz és szerencsés új esztendőt, megrakott asztalt, állatok szaporulatát, egészséget, satöbbit kívánni. Ez ma is jellemző, hiszen, ha az emberek összetalálkoznak, akkor boldog új évet kívánnak egymásnak. Bár ez egy meglehetősen kiüresedett formula ahhoz képest, amelyet elődeink használtak. Ennek az oka, hogy a népi kultúra alapvetően szóbeli kultúra volt és kevésbé volt jelen benne az írásbeliség. Éppen ezért a kimondott szónak sokkal nagyobb ereje volt.

- Amikor azt mondta az egyik gazda a másiknak, hogy szerencsés, gazdag új esztendőt kíván, akkor az tulajdonképpen egy mágikus cselekedet volt; a kimondott szó erejével előrevetítette és meg is teremtette a pozitív dolgokat a következő esztendőre. Tehát picit más szerepük volt az újévi kívánságoknak - tudtuk meg Schleicher Veronikától.

A harmadik terület, amely szokások formájában megragadható, az étkezés. Ennek a maradványai a modern kultúrában szintén megtalálhatók, így például újévi ételként lencsét vagy káposztalevest szoktunk főzni. A népi kultúrában viszont ezt egy kifinomult rendszer jellemezte. Nem csak az volt adott, mit érdemes főzni, hanem az is, hogy mit nem, mi az, ami szerencsétlenséget hozhat. Utóbbi tipikus étel a szárnyas, az abból készült fogások készítését tiltották, mivel a hiedelem szerint baljós dolgok kapcsolódhattak hozzá. Viszont a lencse, a mák, a bab a gazdagságot és a termékenység képzetét idézte fel, ezért ezek szerencsés újévi ételeknek számítottak. A malachoz szintén fűződik újévi hiedelem; e szerint az állat az orrával kitúrja a szerencsét, ezért malacot és disznóhúst kötelező volt enni.