Nyughatatlan Balaton: óránként változhat a vízszint

Aki folyamatosan nyomon követi a Balaton vízszintjét, láthatja, hogy néha egészen elképesztő dolgokat tud művelni a tó. A vízszintje január közepe óta valamivel 120 centiméter felett áll, 1-2 centis mozgással. Ugyanakkor egy órán belül akár 5-6 centi is lehet a kilengés. Például Balatonfűzfőnél február 2-án 10 órakor 119 centis volt a vízszint, 13 órakor már 127 centis; másnap 16 órakor még 126 centin állt a mérce, ami 19 órára 115 centire süllyedt. Balatonakalinál február 3-án 17 órakor 118 centis volt a víz, egy órával később már 126 centi. Hogy is van ez?

A Balaton vize a különböző fizikai tényezők hatása miatt igen ritkán van teljes nyugalomban, nyugtatta meg a kedélyeket Csonki István, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója. A tó medrének térfogata, befogadóképessége elvileg minden szinten meghatározza a hozzá tartozó víztömeget. Ez az úgynevezett statikus vízszint, amelynek értéke adott időpontban azonban csak a vízmércéken észlelt dinamikus vízszintek (vízállások) adataiból számítható.

Hozzátette, a mércéken észlelt vízállások különböző időpontokban és különböző meteorológiai helyzetekben a tó vizének mozgásait jellemzik. A mozgásokat meghatározó tényezők közül legfontosabb a szél és a domborzat. A tó vizének jellemző mozgásformái pedig a vízfelszín hossz- és keresztirányú lengése, illetve a kilendülések mértéke, a hullámzás és a tóban keletkező belső áramlások. A vízfelszín nyugalmi helyzetből való kimozdulását csaknem kizárólagosan a szél hozza létre.

Csonki István közölte, bizonyos szélsebesség fölött a vízfelszínen kis hullámok keletkeznek, majd az így „érdessé” vált felszínen szélirányú áramlás jön létre, a tó víztömege fokozatosan mozgásba jön. Emiatt a tónak a szél felőli oldalán vagy végén apadás, a másikon pedig áradás jön létre, azaz a széliránnyal ellentétes felszínesés alakul ki, ami ellenirányú áramlást indít meg. Amikor a szélsebesség állandósul, a két áramlás dinamikus egyensúlyba kerül, vízszállításuk egyenlő és a felszínesés is állandó lesz. Ez a jelenség a szél hatására létrejövő kilendülés. A szélsebesség csökkenésekor a kialakult vízszintesés is csökkenni kezd és a teljes szelvényben visszaáramlás indul meg. Eközben a tehetetlenségi és súrlódó erők viszonyának megfelelően ide-oda mozgás alakul ki, amit vízszintlengésnek (seichének) neveznek a szakmában. A lengés általában a tó hossztengelye mentén jön létre, de elég gyakoriak a keresztirányú lengések is. A hossz- és keresztirányú lengések és a kilendülések a Balatonon igen gyakran egyidejűleg jelentkeznek, illetve szuperponálódnak.

Gyakorlati szempontból a kilendülések jelentősége a nagyobb, mivel nagyobb a méretük és nagyobb víztömegeket hosszabb úton mozgatnak. A kilendülés mértéke és időbeni lefolyása elsősorban a szél irányának, sebességének, valamint a tó topográfiai viszonyainak függvénye. A legnagyobb kilendüléseket természetesen a tó hossztengelyének irányában fújó szelek okozzák.