Okos beszéd, gyér érdeklődés

A fórumon Elek István közíróval Gerstmár Ferenc, az LMP országos választmányának tagja, önkormányzati képviselő és Zelenák Adrián, az Ökopolisz Alapítvány kuratóriumának tagja beszélgetett, s a amelyre meginvitálták a helyi sajtó képviselőit. A tucatnyi érdeklődőnek tartalmas diskurzusban volt része. 

A beszélgetés végén mégis úgy távoztunkk, hogy nem tudtuk meg, van-e harmadik út. Sőt hallgatván a rendszerváltó Elek Istvánt, aki az elmúlt 25 esztendő politikai történéseire nagy rutinnal és nem kisebb keserűséggel emlékezett, egyre inkább úgy tűnt, maga sem látja az alagút végét. Az LMP alapító tagjaként harmadszor rugaszkodott neki annak, hogy egy olyan politikai közösséget hozzon létre, amely előre viheti „ennek a nyomorult országnak ügyét” s amely megteremtheti” a közjót szolgáló, és a politikai ellenfelek által egyaránt elismert, konszolidált, nyugati típusú, vagyis szabadelvű demokráciát”.

– Három politikai kísérletem fulladt kudarcba – szólt őszintén Elek István, aki magát azon kevesek közé tartozó politikusnak tarja, aki harminc esztendeje következetesen képviseli a politikai közép felé húzó erők közötti együttműködés gondolatát. Eltűnődvén az LMP szakadásának „fájó kudarcán”, elmondta, ez az ország már túlélte az egyszerű többségű jobbra, majd utána balra húzó kormányzást, a kétharmados többségű liberális baloldal csúfos bukását „most pedig itt van ez a minden eddigi kormány teljesítményét alulmúló, kétharmados jobboldali kormányzás” – véli Elek István, akiről volt párt- és szobatársa, Debreczeni József közíró úgy véli, a fideszes fáktól 2010 tavaszán még mindig nem látta az autokrácia szárba szökő, sűrű erdejét.

Elek István Van-e harmadik út címmel tartott fórumot (Fotó: Penovác Károly)

Elek István szerint a Fidesz-kampányban nem erről volt szó. Csalódást okozott neki, hogy demokratikus elkötelezettségű jobbközép értelmiség számos prominense szótlanul tudomásul vette a „demokráciadúlást” és az Orbán-kormány társadalmi szempontból is elfogadhatatlan politikáját. A kormánytöbbség, az orbáni gondolatot megvalósítva lépésről lépésre tovább növeli a végrehajtó hatalom centralizációját, heréli ki az ellensúly szerepét ellátó intézményeket, és szűkíti az ellenzék mozgásterét” – szögezte le, miután elbeszélése és visszaemlékezései révén bepillantást nyerhettünk az elmúlt 25 év politikai tévelygéseinek szubjektív megítélésébe.

Feltett kérdésre válaszolván elmondta, álláspontja szerint két utódpártnak, az LMP-nek és a PM-nek úgy kellene együttműködniük, hogy mindkét fél elismerje a megtett lépéseinek indokoltságát „mert mi morálisabb, amit ők megléptek, vagy amit mi nem?” Tragédiának minősítette azt, hogy morálisan mindkettő igazolható, ugyanakkor ebből, a választások szempontjából, mindkét párt vesztesként kerül ki. Az LMP-nek sok szellemi és anyagi erőforrása veszett el. Kifejtette, hogyha már a szakadás, megtörtént, akkor ebből a helyzetből kellett volna kihozni a maximumot.

- Most nem az a dilemmánk, hogy ki kormányoz majd, hanem mi lesz az Orbán-rendszerrel?

Olyan összefogás, kellene, amely megengedi az LMP-nek, hogy részt vehessen Orbán megbuktatásában és a demokráciapusztító néhány év visszgombolyításában, de úgy, hogy ne kelljen vállalnia, a többi ellenzéki alakulattal, a négyéves kormányzással járó felelősséget. Az LMP egyértelműbbé tehetné, hogy a volt utódpártokkal nem hajlandó együttműködni, így nagyobb eséllyel tudná megszólítani a Fidesztől elidegenedett, bizonytalan, de az utódpártoktól ódzkodó szavazókat és a véleményformáló jobbközép értelmiséget – fejtette ki Elek István.