Hírek

2014.05.28. 17:35

Csomay Zsófia építésznek a hivatása jelenti az életét

A Magyar Tudományos Akadémia önálló társult intézménye, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia 2013 májusában szenior taggá választotta Csomay Zsófia építészt. A tagság az egy éven belül megtartandó akadémiai székfoglalóval válik érvényessé, ez megtörtént, a veszprémi származású szakember immár akadémikus.

Őrsi Ágnes

Ebből az alkalomból beszélgettünk a megyeszékhelyen, az általa tervezett Völgyikút ház mögötti parkban. Ahhoz, hogy Veszprémben találkozni tudjunk, Csomay Zsófia a családot hagyta ott Balatonkenesén, miután megfőzte az ebédet az unokáknak. Három gyerek, tíz unoka – ők mit szóltak a legújabb megtiszteltetéshez?

– Unokáim örültek, a gyerekeim azt mondták, a sereg díj, kitüntetés mellett minek még ez is? Én örültem, mert ismerem és nagyra becsülöm az építész szekció tagjait, ha ők beválasztanának maguk közé, az jelent valamit.

Csomay Zsófia építész nagyon szeret tanítani. A diákokkal bensőséges a kapcsolata, mondta (Fotó: Penovác Károly)

– Csukás István költő, Sándor Iván író, Radnóti Zsuzsa dramaturg, Peskó Zoltán zeneszerző-karmester és Virág Csaba építész társaságában választották meg. Az építészet mint művészeti ág még mindig fiús műfaj?

– Nem gondolnám magam fiúsnak, annak idején sok udvarlóm volt, de az igaz, hogy életemben nem jártam még fodrásznál, kozmetikusnál, a púdert sem ismerem. Tizenhét éves koromban egy férfifodrász vágta le a hajamat. Megfigyeltem, milyen mozdulatokkal, hogyan dolgozik, az-óta a magam fodrásza vagyok. Ami a szakmát illeti, azt hiszem, lehetett valami eleve elrendelés. Máig abból táplálkozom, amit gyerekkoromban Veszprémtől tanultam. Egyrészt a nagyapám építőmester volt, apám építész, egész házsorokat építettek, a színházat, a Davidikumot, másrészt nagyon sokat jelentett a történelemtanárunk, Horváth Géza. Miközben szerettem a kémiát, és azt gondoltam, vegyész leszek, az ő hatására írtam a Rákosi- versenyre Veszprémről egy művészettörténeti tanulmányt. Megnyertem a versenyt, ami automatikus felvételt jelentett volna az ELTE művészettörténeti szakára, de a származásom miatt mégsem vettek fel. Pestre mentem, és elkezdtem rajzolni, egyre jobban tetszett az építészet. A gyártól kapott ajánlásra felvettek az Iparművészeti Főiskolára, abba az évfolyamba kerülhettem, ahova a későbbi férjem is járt. A hivatásom az életemet jelenti. Nem érzem munkának, kivéve az olyan eseteket, amikor egy erőszakos, rossz ízlésű ember próbál meg befolyásolni. Ilyenkor szenvedek.

– Ha már itt tartunk, mi a véleménye a Bálnáról a Duna-parton?

– Katasztrófa. Annak idején a közraktárak adott funkcióval épültek a folyó mentén, és ezek a mostani szerepkörnek is megfeleltek volna a rájuk erőszakolt új stílus nélkül. Valami baj van a világban. Az ember méretei, humán igényei ötezer év alatt nem változtak, viszont nagyot változtak a technikai lehetőségek. Amióta nincsenek stílusok, hogy milyen egy ház, az kizárólag az építész saját etikai hozzáállásán múlik. Ma sajnos a létrejött épületek 85 százaléka esztétikai szemét.

– Dolgozott tervezővállalatnál, később saját céget alapítottak. Az építész öröme milyen munkákhoz kötődött?

– A korábbiak közül hármat emelnék ki: a Herendi Porcelánmanufaktúra belső építészeti munkái, a budai vár oldalában a Raul Vallenberg vendégház, a harmadik pedig itt, Veszprémben a Völgyikút ház. Mindegyik örömteli, kerek történet volt. Arra kérem az égieket, kapjak még három-négy évet, hogy befejezhessem a mostani feladatomat. A férjem kezdett el egy műhelyházat építeni a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (a korábbi Iparművészeti Főiskolán), de sajnos, meghalt. A sors ajándékának érzem, hogy most az enyém lehet az iskola teljes felújítási tervének megvalósítása. Amit még nagyon szeretek, az a tanítás. Nem tanár-diák viszony, annál jóval bensőségesebb kapcsolat, hiszen sokat tanulok a fiataloktól.

 

KIVÁLÓ TANÁROK TANÍTOTTÁK ŐT

Elképesztő tanáraink voltak a főiskolán, akik belénk csöpögtették az építészet iránti szeretetet. A kor három legnagyobb építésze tanított: János-sy György, aki a sógorom is volt, Jurcsik Károly és Szrogh György. A mester-iskolát már a két gyerek mellett végeztem, építészet és belsőépítészet szakon, de bútorokat is terveztem. Hálát adok a sorsnak, amiért ilyen hivatást kaptam, ami a családom mellett az életemet jelenti.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!