Megkoszorúzták Petőfi Sándor emléktábláját

A bronztábla a Megyeház tér 2. alatt, a volt Bakony szálló falán található, de ez az intézmény nyilván nem lenne ismerős a költőnek. 1848. március 5-6-án, amikor Petőfi Sándor megszállt Veszprémben, ezen a helyen a Stingli- féle csárda állt. Itt kért szállást, ételt, meg nyilván pár pint jóféle bort az elcsigázott vándor, aki gyalog vagy alkalmi szekérfogaton Pápáról tartott Pest-Budára. Nagyon fáradt volt, tehát megpihent, ám amint összeszedte magát, sietett tovább a fővárosba, hiszen hírét vette az Európát lángba borító forradalmi hullámnak. Ekkor már házas volt, túl az első versesköteten, és 25 évének minden lelkesedésével hitt a változásban. 1848-ban még nem volt rádió, televízió, internet és mobil sem, így nem tudhatta, hogy hol tartanak az események a fővárosban.

Nem tudta, hogy Kossuth Lajos március 3-án elhangzott beszédében először foglalta össze az ellenzék követeléseit; független magyar bankot követelt, a honvédelmi rendszer átalakítását, jobbágyfelszabadítást, közteherviselést, népképviseleti parlamentet és magyar független felelős nemzeti kormányt. Amikor március 6-án az egészséges, életvidám, alacsony, sovány ifjú ember Veszprémből elindult, minderről még fogalma sem volt. Mi, mai utódok már tudjuk, mi valósult meg a márciusi ifjak óhajából, miszerint: Legyen béke, szabadság és egyetértés! Az óhajtás ma is nagyon időszerű, és ahogyan beszédében Némethné Károlyi Jolán önkormányzati képviselő emlékeztetett rá, a kései utódok számára is örökérvényű alapelv: minden ember egyforma, senki sem tarthatja törvényi segítséggel sem- elnyomás alatt honfitársait. A veszprémi megemlékezést a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület és a Magyar irodalomtörténeti Társaság Veszprém Megyei Tagozata szervezte, közreműködött Marosvölgyi Gergely, a Pannon Egyetem hallgatója.