R. Kárpáti Péter barátokról, felelősségről, új feladatokról

Diploma után a Békéscsabai Jókai Színházhoz szerződött, majd a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja volt. Mégis Berényi Andrásként ismeri őt az ország, 1998-tól tizennégy évig játszotta a Barátok közt sorozat egyik főszerepét.

Balatonkenesén a Könyvtári estek sorozat vendége volt R. Kárpáti Péter. Ekkor kérdeztem őt a sorozatról és az új lehetőségekről.

- Gyakran jár Balatonkenesén? Ismerős itt?

- Kollégáimmal hat éve voltam itt először, később többször visszahívtak. Ilyenkor bográcsban főzünk - kollégáim jeleskednek a gasztronómiában -, szórakoztató műsort adunk, énekelünk, a gyerekeket foglalkoztatjuk, beszélgetünk, közel kerülünk a közönséghez. Közvetlen hangulatú, piknik jellegű találkozások. Azt figyeltem meg, az ottlét és a beszélgetés legalább olyan élvezetes a nézők számára, mint a műsorszám.

- Ön jó szakács?

- Valamikor az voltam, csak egyszer elkövettem egy hibát, azóta óvatos vagyok. A piknikeken borsólevest szoktam készíteni, nagymamám receptje alapján. Egy ilyen alkalommal főzés közben odajött hozzám a polgármester, a tiszteletes, a helyi tanító, hosszasan elbeszélgettem velük. A kollégáim, akik a kezem alá dolgoztak, tették a dolgukat, enyém lett volna a fűszerezés. Nemhogy fűszert, sót sem tettem a levesbe. Nem értettem, miért fanyalognak az emberek, mikor megkóstolták. Nagyon szeretek beszélgetni, a falusi nénivel, a helyi asszonykórus, az akrobata csoport tagjaival, az előljárókkal éppenúgy. Ezután az eset után hagyom, hogy a kollégáim főzzenek. Domokos Laci például kiváló amatőr séf.

- Ha már a kollégákat, a sorozatot említette. Egy ország Berényi Andrásként ismerte.

- Ez így van. Ott mentem a mennybe, én voltam a megtestesült jóság. A televízió a legnagyobb hatalom, az hozza meg a népszerűséget, pláne annak, aki ilyen hosszú időt, tizennégy évet tölt el. Nagyon hálás vagyok a sorozatnak és azért is, hogy részese lehettem a médiatörténetnek, a napi szappanopera indulásának.

- Hogyan élte meg azt, amikor karakterét kiírták a sorozatból?

- Szappanoperában szerepelni nem nyugdíjas állás. Állandóan cserélik a szereplőket, ezt minden színésznek tudnia és vállalnia kell. Soha nem jön jókor, amikor megszűnik egy munka, de már előfordult máskor is. Annyi az előnyöm, hogy népszerűséggel ajándékozott meg a sorozat és ezt a népszerűséget - mivel én pozitív gondolkodású és szociális vénával megáldott ember vagyok - megpróbálom arra fordítani, hogy ahol lehet, szórakoztassunk, csaljunk mosolyt az emberek arcára.

- A szappanoperában való szereplést sok színész elítéli és talán a nézők is könnyebbnek tartják, mint egy drámai szerepet színházban eljátszani.

- Attól, hogy valaki szappanoperában vállal szerepet, még ugyanolyan felelőssége van, mintha a Nemzeti Színház színpadán játszaná Hamletet. A tömegszórakoztatás is rendkívül felelősségteljes. A néző észreveszi, ha nem végzem jól a dolgomat. Szórakoztatni nagyon nehéz feladat, legalább akkora felkészülést igényel akár egy napi szappanopera, mintha az ember színházban lép fel. Ebből a szempontból nincs különbség, noha az egyik művészi indíttatású, a másik pedig szórakoztatás.

- Van visszaút a színházba?

- Hogyne volna! Egy jó színésznek, akinek ráadásul sok ötlete van, ez nem lehet kérdés. Tény, ha az embert sorozatban látják, beskatulyázzák. Senki nem tudja rólam, hogy amatőr fesztiválokat szerveztem, forgatókönyveket írtam, csináltam rádiókabarét, publikáltam újságokban, tanítok. Sosem elégített ki az, ami éppen akkor volt. Most ez megszűnt, amit nagyon szerettem, de lépni kell tovább. Sokkal több energiám jut egyéb feladataimra; például egy autoimmun betegségben szenvedő mosonmagyaróvári kislánynak szerveztem jótékonysági gálaestet.

A sors úgy intézte, hogy ne üljek bele a kényelmes fotelbe, mondta R. Kárpáti Péter (Fotó: Orosz Péter)

- Pozitív ember, pozitívan jön ki ebből a veszteségből is? Vagy a néző tragikusabban élte meg Berényi András halálát?

- Író emberként pontosan tisztában vagyok az aranymetszés szabályaival. A mű mindig a jó és a rossz párharcára épül, ha az egyik pólust kivesszük, okafogyottá válik a másik. A sors úgy intézte ötvenéves koromra, hogy ne üljek bele a kényelmes fotelbe és dőljek hátra. Nyilván rólam más kép alakult ki az emberekben, tizennégy esztendeig játszottam Berényi András szerepét. Nagyon jó figura volt, sok hasonlóság van a civil habitusom és a szerep habitusa között, de mostantól megadatott a lehetőség, hogy hatékonyabban élhessem a csoportkohéziót a szórakozásra, nevetésre vágyó polgárok között.

- Milyen feladatok várják?

- Ugyanezt folytatom, amit eddig. Járok az országban fellépni, műsort adni, zsűrizni, most jelent meg egy könyvem. Ha a társaimmal a hétköznapok búját-baját feledtetni tudom az emberekkel, annak örülök, ez fontos dolog.