Régészek kutatják az Essegvár múltját

Másfél hétig kutatnak leletek után a Laczkó Dezső Múzeum régészei az Essegvárban. Ez már a 11. ütem, amikor pályázaton nyertek a helyiek, és azt a vár gondozására, kutatására költik.

– Gyakorlatilag nem tudunk semmit a várról, bár oklevelek bőségesen vannak, mert az essegváriak sokat pereskedtek. A várról viszont csak két sor szerepel ezekben, amely a cserépfedéses palota szárnyat említi, meg egy nagy kaput, ami megosztotta a külső és belső várat – tájékoztat Erdősi Ferenc várbarát, aki szívügyének tekinti az Essegvár kutatását.

A nyugati külső várfal előtt nyitott kutatóároknál értékeli a látottakat Nagy Szabolcs Balázs régész és Erdősi Ferenc várkapitány
Fotó: Molnár Sándor

A kevés információ miatt egy eszközük maradt a vár múltjának megismerésére, a régészeti feltárás. Az idei évben a Nemzeti Kulturális Alapnak köszönhetően nyertek 800 ezer forintot, amelyet az arányos önrésszel kiegészítve próbálnak meg minél több információt kinyerni a várról. Sok-sok évbe telik majd, mire a mozaikokból összeáll egy kerek történet.

Tervásatást végeznek a régészek a területen. Ez azt jelenti, hogy lehetőségük van azokat a kérdéseket megvizsgálni az adott lelőhelyen, amelyek szakmai, tudományos, vagy egyéb szempontból a legfontosabbak. Ez egy hosszabb projekt része. Több ásatás is volt már itt, a legutóbbi négy éve.

– Részben azokat a kutatóárkokat folytatjuk, amiket akkor elkezdtünk. Felvetődtek kérdések, amikre most próbálunk választ adni, az új, most megnyitott területekkel. Az észak-déli hossztengelyű vár közepén úgy tűnik, hogy egy árok húzódott, amelyet elválasztott egy fal, legalábbis korábban úgy tűnt. Részben ezt próbáljuk meg, most kideríteni. Megvan a fal folytatása az egyik szelvényünkben. Ami újdonság, hogy ehhez a falhoz csatlakozik egy másik fal, ami valószínűleg a külső várfalhoz épített épület emléke, ezt kutatjuk most. A leletanyag szépen mutatja ezt a korszakot, amikor a várat használták. Találtunk egy cseppes üvegpohár töredéket, ami egy rangot kifejező eszköz volt, egy szép vassarkantyút, nagyjából a török kori időszakból. A korábbi korszakok idéz a nagyszámú állatcsont, ami konyhai hulladékként került ide, vagy az edénytöredékek. Régi ostromok emlékeként nyílhegyek is előkerültek – sorolja a feltárás eddigi eredményeit Nagy Szabolcs Balázs a Laczkó Dezső Múzeum régésze.

Elmondja még, hogy a talált leletek alapvetően azt a korszakot rajzolják ki, amelyet az okleveles adatokból ismertek. Persze érdekes kérdés, hogy pontosan mikor épült a vár, mert ezt csak becsülni lehet. Az első említése 1309-ből származik, előtte építették fel, valamikor a XIII. század végén, vagy a XIV. század elején, ebből az időszakból jönnek a leletek is. A vár pusztulása nagyjából 1552-re tehető, amikor a török elfoglalta Veszprémet, és feltételezhető, hogy ez hozta ennek a várnak a pusztulását is. Valószínűleg egy portya során elfoglalták Bándot is, és utána már nem volt értelme újjáépíteni a várat – fogalmazott az ásatás vezetője.