Régi rádiók gyűjtője

Bólyás Sándort már tizenévesen vonzotta a rádiózás. Első, detektoros, fülhallgatós rádióját tizenkét évesen szerelte össze. A házban, ahol élt, akkor még áram sem volt, így csak olyan szerkezet jöhetett szóba, amely áram nélkül is működött. Később egy komolyabb rádiót készített. Akik ismerték őt, úgy gondolták, számára a pályaválasztás nem lesz kérdés, műszerésznek tanul. Csakhogy ő a villanyszerelő szakmát választotta, a rádiózás pedig megmaradt hobbinak. Ma közel félszáz rádiót őriz otthonában.

Bólyás Sándor az amerikai rádióval, amelyet ő javított meg (Fotó: Tisler Anna)

- Miután ismerőseimtől kapok, vagy a kereskedésben találok egy új darabot szétszedem, megnézem, milyen alkatrészek vannak benne, megpróbálom kitalálni, mi az, ami jó és működőképes benne, ami nem működik, azt hogyan lehetne megjavítani vagy mással pótolni – beszélt a munkáról. – Sokszor kell próbálkoznom, mire megfejtem a titkot. Nemrég kezdtem el használni az internetet, ott is találok leírásokat, amelyek segítenek. A világhálón megtaláltam több rádiómúzeumot, elcsodálkoztam a gyűjteményükön. A javítás, tisztítás, a felújítás nagy figyelmet igényel, miközben ezzel foglalkozom, teljesen kikapcsolok a hétköznapokból.

A gyűjtemény néhány darabja (Fotó: Tisler Anna)

Bólyás Sándor gyűjteményében található német, orosz és magyar rádió. Mint elmondta, neki nincs kedvenc darabja, mindegyikben talál valami különlegeset.

Egy régi, ma már csak gyűjtőknél vagy múzeumban látható Supraphon lemezjátszót is szerzett. Megjavította, ma már élvezhető minőségben hallgatja rajta az 1960-as évek slágereit. Bólyás Sándor számos régi pénzt őriz abból a korból, amikor még pengővel fizettek elődeink, valamint szívesen olvasgatja a Tolna Világlapja 1938-as számait.