Tűzifát vittek a viskókban élő hajléktalanoknak

A Hajléktalanokért Közalapítvány pályázatán nyert támogatást a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) Befogadás Háza, amiből hajléktalanokat tudnak foglalkoztatni. Takács Attila és Pars József ennek keretében a farakodásban is részt vett kedden délelőtt a VKSZ telephelyén, ahol a tűzrevalót tárolja a szeretetszolgálat – tudtam meg rakodás közben Dékmár Szabolcstól, az utcai szolgálat munkatársától.

Naponta ebben a hidegben akár hatot is fordulnak, legkevesebb száz fedél nélküli emberrel tartják a kapcsolatot, mondhatni napi szinten. A Verga Zrt. adományából való fát nagy lendülettel rakják a fedél nélküli férfiak, és munka közben elmondják, bizony nagyon örülnek, hogy ők is segíthetnek abban, hogy a hozzájuk hasonló sorsú embereknek házhoz vihetnek egy kis tűzrevalót, ami bizony jó darabig biztosítja a meleget, meg főzésre is ad lehetőséget.

Pars József és Takács Attila a farakodásban is részt vett tegnap délelőtt, mögöttük Dékmár Szabolcs (Fotó: Kovács Erika)

Kedden reggel ők is kaptak már a fából. Attila és István összetákolt házikójuk előtt áll már, amikor odaérünk, ők mindketten a várostól távol élnek, otthonukat sűrű fasor bújtatja el a külvilágtól. Attila annyira szégyelli sorsát, hogy kéri, csak a keresztnevét írjam le.

– Már alig vártuk magukat! – így fogadnak minket, aztán már nyílik is az autó ajtaja, és a négy férfi gyorsan nekilát a fa lerakodásának.

– Jó meleg lesz ma minálunk, meg finom főtt étel is készülhet! – örülnek mindketten. A két férfi egymás közelében, de külön összetákolt házikóban él, mondják, napközben mindenki teszi a dolgát, de az jól jön, ha esténként találkoznak és beszélgethetnek. Itt a határban, a természetben bizony nagyon magányos tud lenne az ember, ha egyedül van – állítják.

Meg aztán gyakran főznek is a kályhán, a kukázásból szerzett pénzen alapanyagot vesznek hozzá, leginkább főzelékfélét dobnak össze. Arra egyikük sem emlékszik, hogy mikor volt beteg utoljára, mert az életük bizony nagyon kemény, és nekik már a mínuszok sem nagyon számítanak. A fa viszont nagyon jól jön nekik, télvíz idején a tűzrevaló nagy kincsnek számít, ügyelnek arra, hogy sokáig kitartson, és lehessen melegedni, főzni a viskókban.