Álságos azt mondani, hogy válassz, fiam, ha a gyerek nem tudja, mi a választék

Az ok nem ennyire egyszerű, hiszen a diplomás szakemberek közül is sokan elmentek. Talán, ha onnan közelítenénk meg a kérdést, hogy a gyerekekkel sokkal jobban meg kellene ismertetni a szakmákat, jóval nagyobb esélyt adva nekik arra, hogy megtalálják, miben tehetségesek, azzal mindenki jól járna. A szakképző intézmények törekszenek erre, mára megszűnt a szakképzés zsákutca jellege - mondja Eveli Péter, a Veszprémi Szakképzési Centrum Táncsics Mihály Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma (a továbbiakban a Táncsics) igazgatója.

Hamarosan vége a tanévnek, de ma már kevesebben gondolják azt, hogy a nyári szünet azonos a buli buli hátán időtöltéssel. Aki kedvére való szakmát választott, örül, ha a vakáció alatt is dolgozhat a mesterénél, mert az azt jelenti, hogy végzés után is számít rá, lesz munkahelye. És aki rosszul választott? Vegye úgy, hogy kapott az élettől egy pofont, ami ráébreszti, hogy nézzen körül, milyen valódi lehetőségei vannak. Eveli Pétert, a Táncsics igazgatóját arra kértem, kollégái nevében is beszéljen ezekről a lehetőségekről.

- A közbeszédben csak szakmunkásképzésnek mondott rendszerhez igen sok téveszme társul. Szerintem a történetnek éppen a fordítottja igaz; mi nem egyszer használatos szakembereket képzünk. Meg-emelték a bemeneti korhatárt, a második szakma megszerzése is ingyenes, és aki gondolkodik, megszerzi a másodikat is. Éppen ezért idén például a mi esti képzéseinkre is rekordszámban jelentkeztek - a többi tagintézményben is hasonló a helyzet. Az is kedvező, hogy három év alatt szakmát lehet szerezni, megtoldva két évvel pedig érettségit hozzá. A rendszer abban is rugalmas, hogy miután végzett, bárki, bármikor visszajöhet.

- Vannak, akik kétségbe vonják, hogy szakképző intézményekből továbbtanulni is lehet. Milyen lelkiismerettel tud válaszolni nekik?

- A tehetség utat tör. Ha van valakiben spiritusz, miért ne célozhatna meg ilyen utat? Persze nem lesz egyszerű, mert most is sokan vannak parkolópályán azért, mert még nincs nyelvvizsgájuk, de hát kinek könnyű? Senkinek sem. Dolgozni kell, és akkor jön az eredmény. Egy tucat kollégát tudnék mondani a tantestületben, akik szakmunkásként végeztek, továbbtanultak, nyelvismeretük is van, mindenütt megállnák a helyüket.

Eveli Péter, a Veszprémi Szakképzési Centrum Táncsics Mihály Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma igazgatója szerint mára megszűnt a szakképzés zsákutca jellege

A gimnázium és a szakgimnázium között az a különbség, hogy az elsőben két idegen nyelvről van szó, nálunk meg egyről. Szokták azt is emlegetni, hogy a szakgimnáziumból törölték a természettudományos tárgyakat. Ez így, ebben a formában nem igaz, mert mindegyik előfordul, és a szakképzés ágazatához kapcsolódó természettudományos tantárgy 3 évig heti 2 órában fordul elő, például az építészeti szakmacsoportnál a fizika. Az iskola sokat tud segíteni. Van egy diákunk, aki szépészetet választott, de fizikatanár szeretne lenni. Mi felkészítjük az érettségire a hatodik tárgyból, ami számára a fizika lesz. Az iskola kompenzál, és nem baj az, ha ráadásul van egy szakmai végzettség is talonban. Lehetőségeink határáig támogatjuk a diákjainkat.

- A Táncsics Mihály Építészeti Szakközépiskola a megyeszékhely életében is előrelépésnek számított 1986-ban, amikor első szakközépiskolai évfolyamát elindította. Újdonság volt, hogy érettségit adhatott, hogy bevezették a technikusképzést. Hol tartanak most?

- Röviden azt mondhatom, hogy nagyot léptünk azóta előre, minőségi és társadalmi szempontból is, leginkább az induló profilban, de az azóta belépett új képzésekkel is. Maradjunk most az építész szakmánál! Ezt az egész rendszert nálunk egy olyan pedagógusgárda működteti, akik nélkül ma nem tartanánk itt. Tölgyesi Ákos, Kőszegi Lajos és Borka Sándor tanár uraknak köszönhető, hogy például alig egy hónapja a Táncsics európai színvonalú rendezvénynek adhatott otthont. Többéves előkészítő és felkészítő munka eredményeként lett nagyon sikeres a XXXIII. Nemzetközi Építész Diákkonferencia iskolánkban. Nemcsak házigazdák, szervezők voltunk, hanem magunk is megmérettettünk, és nem találtattunk könnyűnek. Hazai és határon túli magyar szakközépiskolák versenyeztek, összesen huszonnégyen. A mezőnyben a Táncsics két aranyérmet, három ezüstöt szerzett, és elképesztően sok tapasztalatot. Mint házigazdák, gazdag programot állítottunk össze a mintegy kétszáz résztvevőnek, például Veszprémben öt időszaki kiállítást rendeztünk; a Szaléziánumtól a Hangvilláig rangos helyeken. Remek volt az interaktív városbejárás saját készítésű vándorkönyvünk feladataival, sok dicséretet zsebelhettünk be a konferencia második napján is, a tanulmányi kirándulásokon, amelyekhez profi idegenvezetők adtak segítséget. Közeli helyekről volt szó, a tihanyi bencés apátságról, a zirci ciszterci apátságról, a Thury-várról Várpalotán és a herendi minimanufaktúráról. Építészhallgatóknak szakmailag is érdekes helyszínek. Szenzációs program volt, komoly nemzetközi visszhanggal. A harmadik nap a veszprémi érdekességeké volt, gondolja csak el, Márfi Gyula érsek atya személyesen idegenvezetett a püspöki palotában. Ezek után a Hangvillában zárult a program várostörténeti vetélkedővel. Nem csak én éreztem úgy, a vendégek szerint is remek volt az építészkonferenciánk.

- Tavaly első ízben rendezték meg a Szakmák éjszakáját. A Veszprémi Szakképzési Centrum szakképző iskoláit járva látszott, hogy ez a kezdeményezés is telitalálat volt, akadt olyan iskola, ahonnan eljönni sem volt egyszerű, annyian tódultak be az ajtón.

- Csak azt mondhatom, hogy pihenés nélkül megyünk előre. A második Szakmák éjszakája is hatalmas logisztikai szervezést igényelt a centrumtól és az iskoláktól is, de megérte, nagyon jó visszajelzéseket kaptunk a szülőktől, a gyerekektől és a kísérő tanároktól is. Jó tanúja lenni az ilyen élményeknek, meg persze hasznos is, mert a törekvéseink azonnal visszaigazolódtak; minden helyszínen voltak gyerekek, akik már ott kijelentették, hogy ők hozzánk szeretnének jönni. Álságos hozzáállás azt mondani, hogy válassz, fiam, ha a gyerek nem tudja, mi a választék. Ezen kell segítenünk, és a Szakmák éjszakája kiváló lehetőség az ismerkedésre. Optimista vagyok, mert azt látom, iskolánk kezd megjelenni a mentális térképen, lassan megszűnik a nézet, hogy a szakképző a buta gyerekek iskolája, mivel nem is az. Jártunk például Balatonfüreden, a Lóczy barlangnál, ahol olvasható, hogy egy asztalosmester építette ki 1927-ben, vagy vegyük Veszprém egyik első általános iskoláját, a Szent László iskolát a Temetőhegyen, azt is egy iparosmester hozta létre és működtette. Milyen szellemi és anyagi színvonalon álltak ezek a mecénások! Mindenki példát vehet róluk, és ráadásul mindez nem is tűnt el a múlt ködében. Hadd említsem például iskolánk egykori ácstanulóját, hazánk tíz legjobb szakemberének egyikét, aki idén tavasszal hasonló hozzáállással renoválta iskolánk Jutasi úti épületének tetőszerkezetét. Szívesen vállaljuk és visszük tovább az elődök örökséget, és hiszem, hogy jó úton járunk.