2012.06.24. 08:47
Szent Iván-éji tüzeskedések
Veszprém - Rengeteg színes program várta az érdeklődőket Szent Iván- éjén és az ahhoz kapcsolódóan megtartott Múzeumok Éjszakáján. Tüzek gyúltak, napkerék gördült, énekszó csendült.
A Laczkó Dezső Múzeum kertjében már délután háromtól várták a látogatókat, akik késő délutánig igen csekély számban szállingóztak, holott az intézmény lelkes önkéntesei mosolyogva és segítőkészen fogadták az arra járókat. A Bakonyi Ház kemencéjének parazsán az asszonyok
langallót sütöttek, amihez jó fajta balatoni bort lehetett kóstolni. A leglelkesebbek a gyerekek bizonyultak, akiket test- és körömfestéssel tett
még színesebbé Pető Attila porcelánfestő. Az apróságokat játszó- és kézműves műhely is fogadta, Limbacher Gábor igazgató pedig a magyarok fénykultúrájáról szóló előadással készült. Meg lehetett tekinteni az aktuális tárlatokat, és a délután háromkor újonnan megnyíló Fény, szín, mozgás című kiállítást is. A fényművészeti és kinetikus tárlat magyar származású alkotóművészek munkáiból válogat.
A nap leglátványosabb része a fáklyás felvonulás és az ünnep szimbolikus jelképe, a napkerék gördítése volt, ami már jóval több ébren maradót vonzott. A tüzes napkereket a húsvéti gyertyáról Nagy Károly kanonok gyújtotta meg. A fáklyás menet a Múzeumból a veszprémi várba majd a Napkereket gördítve négy megállóhelyet beiktatva tért vissza, szellemi és gasztronómiai élvezetekkel, valamint az ünnephez kötődő népszokásokról, annak hátteréről. Este koncertek andalították a hallgatóságot, mind a múzeumkertben, mind a várban, utóbbinál Kövi Szabolcs előadásában.
A várbeli programokhoz kapcsolódó Szaléziánum is számos programot szervezett. A kisebbeket kézműves foglalkozásokra - gyertyamártás, kötélverés, kavicsfestés, filmvetítés – csábította, az udvaron a Dohnányi Zeneművészeti Szakközépiskola növendékei zenéltek, fél kilenctől liturgikus dalok hangzottak el.
Szent Iván-éje az év legrövidebb éjszakája. A június 23-áról 24-re virradó éjszaka évszázadok óta a nyári napforduló ünnepe. A különleges alkalmat minden nép számon tartotta, virrasztással és tűzgyújtással ünnepelte, mágiákkal, apró csodákkal fűszerezett alkalomnak tartották. Ehhez a fordulóhoz kötődik Keresztelő János ünnepnapja, aki „égő és világító fáklyának” is neveztek. A nyár eleji ünnepet a fény, a szerelem és a termékenység ünnepének is tartják. A tűz tisztelete szintén a régmúltra vezethető vissza, a régi korok emberei a tüzet - gyakorlati haszna mellett - a világosság, a tisztaság, az egészség, az elevenség, a szenvedély, a szerelem és az örök megújulás jelképének tekintették. Így érthető, hogy ekkor az ezekkel kötődő mágikus praktikákat gyakorolták. A nyári napforduló ünnepét egykor a jövendőmondásra is különösen alkalmasnak tartották.
