Szolid dzsessz a nappaliból - Diana Krall Veszprémben

Ugyan a meghirdetett 21 órás kezdéskor még csak lézengtek az emberek a koncertnek otthont adó Veszprém Arénában, ám a barátságos hostessek hamar a helyükre terelték az estet a büfében kezdő több ezres vendégsereget, így fél tíz tájékán elsötétült a terem. A varázslatos hangú kanadai énekesnő helyett azonban Mészáros Zoltán sétált fel a színpadra. A rendezvénysorozatot szervező Veszprémi Ünnepi Játékok Kft. ügyvezető igazgatója természetesen nem énekelt, inkább köszönetet mondott az idén 10 éves VeszprémFest minden támogatójának, s egyben felkonferálta a már nagyon várt Diana Krallt.

A háromszoros Grammy–díjas dzsesszénekes és –zongorista mindenféle sallang nélkül meghajolt a publikum előtt, majd ötfős zenekarával muzsikálni kezdett. Nem is akárhogyan. Az estet a legutóbbi, 2012-ben megjelent Glad Rag Doll című album 1920-as, ’30-as éveket idéző dalai nyitották, s ugyan a hangerővel akadt némi probléma, a harmadikként felcsendülő Just like a butterfly that’s cought int the rain című opuszra már minden a helyére került, a hátsó sorokban is tökéletesen lehetett élvezni a zenét.

Krall hangja tényleg tökéletes volt, tisztán énekelt, s ez különösképp az olyan, kis túlzással a védjegyének számító lírai nóták alatt volt igazán jól hallható, mint az egyedi hangulatú Let it rain. A dalok közt egyébként kedélyesen elbeszélgetett a közönséggel az est főszereplője, ezáltal is emberközelivé téve a koncertet. A koncertet, amelynek első csúcspontja minden túlzás nélkül a Temptation című Tom Waits szerzemény volt. Diana épp egy személyes sztorit fejezett be a zongora mögött ülve, amikor így szólt: Let’s play something by Tom Waits! (Gyerünk, játszunk valamit Tom Waits-től!)

A zenekar pedig belecsapott a karcos, bluesos nótába. A háttér is vörösre változott, s rögvest egy füstös klubban érezhettük magunkat, ahol profi bárzenészek nyomják a klasszikusokat. A banda is jól láthatóan élvezte a dalt, széles mosolyok közepette muzsikáltak, a gitáros Aram Bajakian és a torzított hegedűn játszó Stuart Duncan pedig emlékezetes hangszeres szólót is lenyomott a publikum legnagyobb örömére.

A "keményebb" vonal után aztán levonultak a zenészek, csak Diana Krall maradt a színpadon. A közönség felé fordult és mesélni kezdett. Személyes élményeiről, a családjáról, akiknek nagyon tetszik a Balaton, s arról, hogyan szokott vacsora után a nappaliban zongorázni a barátoknak.

- Tényleg, ez most olyan, mintha jegyet vettetek volna a nappalimba? - tette fel nevetve a költői kérdést, majd olyan dalokat játszott, mint a Let’s fall in love vagy a nagyérdemű kérésére a Case of you. Már épp leült volna kissé a hangulat, amikor a zenekar visszasétált a színpadra, s újra lendületesebb darabokat húztak elő a repertoárból. Jól szólt az Ophelia, megható volt a Bob Dylan-feldolgozás Simple twist of fate, a koncert második csúcspontja azonban a Boulevard of broken dreams című dal volt. A ’96-os All for you lemezen megjelent szerzemény épp jókor csendült fel, úgy tűnt, hogy a többezres közönség és a banda is ihletett pillanatban volt, együtt lélegzett az örökbecsű dzsessz klasszikus hat perce alatt. Csak emiatt megérte volna Diana Krallnak szentelni az estét. Ennél azonban jóval több volt a ráadással együtt másfél órás koncert: igazi nagybetűs zenei élmény.

Diana Krall 1964-ben született Kanadában, Nanaimo városában. Szülei nyomdokain haladva négyévesen már zongorázni tanult, 15 évesen pedig egy helyi étteremben lépett fel zongoristaként. 1999-ben a When I Look In Your Eyes című albumával robbant be a köztudatba, amivel dzsessz kategóriában Grammy-díjat nyert, ráadásus ez volt az első jazz dzsessz-album a világon, amit az Év Albuma díjra is jelöltek. Legutóbbi, sorrendben a tizenegyedik stúdióalbuma Glad Rag Doll címmel tavaly jelent meg. Férje, Elvis Costello szintén zenész, ikreik, Dexter Henry Lorcan és Frank Harlan James 2006-ban születtek meg. A veszprémi volt a negyedik koncertje Magyarországon.