Hírek

2006.08.22. 02:28

Teljes zűrzavar, fejetlenség, pánik, félelem

Budapest, Veszprém (h) - Eddig nem tudta a veszprémi Holczer Gábor, mi mindenre képes az ember az élete védelmében, de vasárnap este óta tudja. A fiatal férfi a párjával volt fent a tragikus tűzijátékon. A pusztító orkánt személyesen élte át az ösküi Pavelka Adrienn is, a barátjával együtt.

nincs nev

- Nyolc óra körül értünk a rakpartra, ahol már rengetegen bámészkodtak. Fél órával később láttunk villámokat. Többen aggódva telefonáltak, hogy máshol mi a helyzet, de a hírek mindenkit megnyugtattak. Az első rakéták fellövése után néhány perccel kezdett el zuhogni az eső és egy pillanat alatt hatalmas vihar alakult ki.

Többekkel együtt a Szabadság híd alá szaladtak, de ott sem voltak biztonságban, mert a Duna hullámait felkorbácsolta a viharos szél.

- Még tartott a tűzijáték, amikor az egyik hídról leszakadt valami és felénk sodorta a szél - mesélte Pavel-ka Adrienn. - Sokan a híd alatt maradtak, mi másokkal együtt rohantunk a házak felé. Óriási volt a riadalom, mindenki pánikba esett, egymást taposták az emberek, mellettünk egy gyermekét szorongató szülő futott - idézte fel a szörnyű pillanatokat a fiatal lány. Potyogtak a cserepek, mindenhol üvegszilánk volt, mert az éttermek teraszairól mindent felkapott a szél. Beálltak egy kapualjba, néhány pillanat múlva beengedték őket. Nem foglalkoztak a tű-zijátékkal, csak akkor, amikor újra indították, mert a petárdákat feléjük fújta a szél. Éjfél után normalizálódott a helyzet annyira, hogy át tudtak menni a másik parta a barátja szüleihez. Adrienn elmondta, hogy sokáig akadozott a telefonszolgáltatás, ezért nem tudtak elérni senkit. Szülei még a tűzijáték előtt felhívták, hogy vigyázzanak magukra, mert vihart jósoltak.

- Eddig nem tudtam, mi mindenre képes az ember az élete védelmében, vasárnap este óta tudom - magyarázza a veszprémi Holczer Gábor, aki párjával volt fent a tragikus tűzijátékon. Az előbbi mondatot akkor érthetjük meg, ha tudjuk, több mint fél órán keresztül kucorogtak egy sötét, másfél méter széles lyukban az Erzsébet híd rakpartjánál. Pedig az egész olyan jól kezdődött.

A fiatalember elmondta, hogy kétnapos programon voltak Budapesten, aminek a csúcspontja a tűzijáték volt. Pontosabban lett volna.

- Minden olyan jól indult, azután egyszerre rémálommá vált. Elkezdett ömleni a jégeső, amíg fújt a szél, nem lehetett látni semmit. A párommal egymásba kapaszkodva próbáltunk haladni a tömegben, de alig lehetett. Bátorítottuk egymást, nehogy pánikba essen valamelyikünk. A rakpart lépcsőjén felbotorkálva végül egy falban találtunk egy körülbelül másfél méteres lyukat, oda bújtunk, a felsőtestünk védve volt. Amikor végre alábbhagyott az eső, kimerészkedtünk és elindultunk a Ferenciek tere felé. Tízcentis vízben gázoltunk, az úttest mellett végig gazdátlan cipők sorakoztak. A Kelenföldi pályaudvarhoz kellett volna eljutnunk, de akkor és ott ez szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt: nem jártak a villamosok, nem lehetett egyetlen taxit sem fogni, és a telefonok sem működtek - elevenítette fel az emlékeket Holczer Gábor. A katasztrófavédelmisek lezárták a hidakat, így gyalog sem lehetett haladni. Körülbelül 23 órára normalizálódott annyira a helyzet, hogy el tudtak indulni a szállásukra.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!