Tibet, a tiltott ország

Ajkán november 15-én délután a Városi Művelődési és Szabadidő Központ kamara termében telt ház várta Kundermann Balázs idegenvezetőt, hogy kalauzolásával elinduljanak egy élményekben  gazdag, színes, titokzatos utazásra a Tibeti Autonóm Tartományba, mely jelenleg Kína része. Saját zászlója van, ám mindenütt csak Kína lobogója leng. Ezen az 1.228.400 négyzetkilométeres hatalmas területen mindössze hárommillió ember él, a népsűrűség 2,4 fő/négyzetkilométer. Akik vállalkoztak az előadóval a hosszú túrára - kihasználva a Barátság útjának néha nem is oly barátságos lehetőségeit, élményeit - , nem csalatkoztak. Az "utazók" más kultúrkörnyezetben kalandozhattak, egy távoli népnek küzdelmes mindennapjait ízlelgethették.

A sok érdekesség közül európai ember számára furcsa tibeti szokás az "égi temetés".

- E temetkezési formát először a XII. századi buddhista Halottas könyv említi. Tibet nagy része az erdővonal felett fekszik, kevés a fa, a tüzelő, a hamvasztás nehéz, nem gazdaságos, a föld alá temetés nem könnyű, hiszen ahol van egy vékony talajréteg, az is fagyott. Az eljárás előtt a szerzetesek a test körül tömjént égetnek és mantrát, imát mondanak. A test szétbontását egy szerzetes, vagy a (rogyapasok) test-megszaggatók végzik, akik munkájuk közben beszélgetnek, kacagnak, mint minden más kétkezi munka esetén.  A buddhista tanítás szerint ez megkönnyíti a lélek távozását az új életbe. A ceremónia lényege, hogy a keselyűk felfalják a testet. Azon a helyen, ahol naponta több halottat ajánlanak nekik, ott a keselyűknek hízelegni kell, hogy egyenek, mindezt rituális tánccal érik el. Rossz ómen, ha nem eszik meg a testet.

Kundermann Balázs fotói gyönyörűek, mondandója érdekfeszítő, előadásmódja magával ragadó, könnyedén, fiatalos lazasággal, humorosan szórakoztatja, műveli hallgatóságát.  Az előadó most Budapesten él családjával.
- Utazó fotósnak tartom magam, aki buszon, hajón vagy repülőn érkezik, néz, figyel, bámul és beleszagol a levegőbe - vallja önmagáról. Szívesen látott vendég Ajkán.