Felelősség, de élvezet is a vezetés - Több ezer diákot oktatott már

Vezetni hatalmas felelősség. Nemcsak magunk vagy utastársainkért felelünk, de a forgalomban rajtunk kívül még több ezren vesznek részt. Akár autóval, motorral vagy más járművel közlekedünk, be kell tartanunk a ránk vonatkozó szabályokat, hogy elkerüljük az esetleges baleseteket.Ahhoz viszont, hogy mindent megtanuljunk, oktatókra is szükség van, ráadásul nem is akármilyenekre. A KRESZ-t be lehet magolni, mint történelemből az évszámokat, csakhogy míg nagy valószínűséggel arra nem lesz szükség a mindennapokban, hogy mikor volt a kenyérmezei csata, a vészhelyzetek elkerülése miatt arra emlékeznünk kell, melyik tábla mit jelent a kereszteződésben, mikor van elsőbbségünk, vagy éppenséggel behajthatunk-e az adott utcába.Ehhez viszont olyan tanárokra van szükség, akik úgy tudják elmagyarázni a szabályokat, hogy azokat meg is értsük, meg is tudjuk tanulni, így nem csak a vizsga erejéig marad a fejünkben.

Szabó István László mindig is arra törekedett, hogy a tanulóknak úgy tudja elmagyarázni a szabályokat, hogy a diákok azokat meg is értsék, így alkalmazni is tudják majd.István korábban gyakorlatot is oktatott, de véleménye szerint annyira megváltozott már a tanuló-oktató viszony, hogy eldöntötte, volán mögött már nem szeretné irányítani a diákokat, inkább az íróasztalnál marad. - Amikor 18 évesen elkezdtem vezetni, még nagyon élveztem - mondta. - Azóta azonban egyre több az utakon az olyan sofőr, aki státuszszimbólumnak tekinti az autót, menőzésből minél gyorsabban hajt.Szavaiból azt vettem ki, ma már nem szeret annyira vezetni az ilyen sofőrök miatt, tanítás közben mégis azt az élvezetet adja tovább, amit 18 éves korában ő is tapasztalt. Folytatás a 3. oldalon.

Egészen pontosan 1961. május 12-én szerzett jogosítványt 18 évesen, mielőtt bevonult volna katonának. - Az ember a kellemes emlékek napját pontosan megjegyzi - mondta. - Fiatal is voltam, így könnyű emlékezni arra a napra. Akkor még nagyon élveztem a vezetést. Manapság viszont népbetegségnek számít, hogy az emberek minél gyorsabban menjenek az autóval, főleg a státuszszimbólumot jelző típusokkal.

A katonaság után került a Magyar Honvédelmi Szövetséghez (MHSZ), ahol sorköteleseket tanított vezetni. 1971-ben aztán civileket kezdett tanítani, elméletre és gyakorlatra egyaránt, később az iskola vezetője lett. - Aztán, ahogy telt az idő, generációk kezdték váltani egymást. Jöttek vissza korábbi tanítványaim, hogy őket is én tanítottam meg vezetni, tanítsam a gyereküket is. Bár már egyre inkább nem akartam gyakorlatot is oktatni, az ilyen kéréseknek nem tudtam ellenállni - mesélte nevetve.

Fotó: Balogh Ákos

Ettől az iskolától aztán elcsalták az ATI-hoz, ahol a magánoktatás vezetője lett, majd később gazdasági vezető, munkaidő után viszont a tanítással foglalkozott. - Nagyon szeretek oktatni, és a gyakorlatból sem szerettem volna kiesni, ezért vállaltam pluszórákat. Ekkor egyre inkább kezdtem elhagyni a vezetés tanítását, ennek több oka is van. Egyrészt, ahogy a mondás tartja, sok lett az eszkimó és kevés a fóka. Túl sokan foglalkoztak már tanítással. Másrészt pedig kezdett megváltozni az autóban a diák-tanár viszony. Korábban elfogadták a tanácsokat, az pedig elkerülhetetlen volt, hogy néha rá ne pirítsunk a tanulóra, ha valamit elrontott. Ma már sokan vannak, akik kikérik maguknak, ha rávilágítunk, valamit rosszul csináltak. Sokan azt hiszik, hogy tudnak vezetni és az órák csak az adminisztráció és az autósiskola pénze miatt szükséges - véli Szabó István. - A gyakorlati oktatás viszont nem csak a technika elsajátítása miatt lényeges, de az első és legfontosabb dolog, hogy megismerjük és megszeressük az autót. Más úgy tanítani valakit, aki azért jön jogosítványt csinálni, mert tényleg szeretne megtanulni vezetni, és más az, ha valakit a párja küld el azzal a címszóval, hogy "Most már én is meginnék egy pohár sört, ha megyünk valahova, szerezz jogosítványt!" Náluk először azt kell elérni, hogy szeressenek vezetni.

Előfordult vele olyan eset, hogy mondta a tanulónak, menjenek ki a férjével valamilyen félreeső helyre gyakorolni. Ki is mentek egy elhagyatott parkolóba, majd a férj utasításait és tanácsait annyira magára vette a tanuló, hogy végül sírva rácsapta az autó ajtaját a férfira, és másnap be is adta a válópert. - Ezután már senkinek nem mertem javasolni az otthoni gyakorlást - mesélte nevetve.

Jelenlegi munkahelyén a 2000-es évek elején kezdett dolgozni, ekkor már csak elmélettel foglalkozott, tanulói pedig bizonyították, jól végzi a munkáját. - A diákok 80-90 százaléka átmegy a vizsgákon, igyekszem úgy tanítani őket, hogy megértsék a szabályokat. Ha így berögzül, akkor nem lehet baj. A mostani rendszerben az is baj, hogy miután valaki megszerezte a jogosítványát, nem követik nyomon. A megújításnál csak orvosi vizsgálaton kell megjelenni, pedig nagyon sok minden változik. Megújulnak a KRESZ-szabályok, az autókról nem is beszélve - tartja az oktató. Több ezer diákot oktatott már, köztük engem is, és igen, elsőre sikerült a KRESZ-vizsga. Ha az utcán ráköszönnek, reflexből visszaköszön, de pár perc eltelik, mire a fejében végigpörgeti a korábbi nebulókat és a névsort, vajon ki lehetett az. - Ha megszólítanak, hogy "Jó napot, tanár úr!", már biztosan jobb a kedvem. A tanulók könnyebben megismernek, mint én őket, ez már csak a koromból és a foglalkozásomból is adódik - tette hozzá nosztalgikus mosollyal.

Korábban a jogosítvány megszerzéséhez rutinvizsgát is kellett tenniük a diákoknak. A pályán meghatározott útvonalon kellett körbemenni, ami leginkább a vezetéstechnikát volt hivatott ellenőrizni. Ma már a KRESZ-vizsga után egyből a forgalmi következik. Itt sem maradhat el a megismerkedés a járművel, az oktatók hatalmas parkolókban ismertetik meg a tanulókat a vezetés alapjainak csínjával-bínjával. Ugye azt senki nem gondolta, hogy a rutinvizsga elmaradásával egyből a városban tesztelik a tanulók vezetési és stressztűrő képességét?