2008.11.22. 03:29
Ugyan ki figyel oda?
<b>Veszprém</b> - <em>Závada Pál</em> Kossuth-díjas író volt a vendége <em>Szilágyi Zsófia</em> egyetemi docensnek és <em>Bozsik Péter</em> írónak szerdán a várban, a Pannon Egyetem magyar irodalomtudományi tanszéke és a Szépírók Társasága által szervezett Trialógusokon.
Závada elsőként indulásáról mesélt, arról, hogy pályáját a 80-as években szociográfusként kezdte, dokumentumokat gyűjtött és beszélgetéseket készített, de már eb- ben az időben is sokkal jobban érdekelte őt a könyvesítés folyamata, azaz a szövegek feldolgozása, egységgé rendezése, mint maga a téma, az egyszerű tényirodalom.
Első kísérletezésének eredménye Kulákprés című könyve lett. A későbbiekben a Holmi szerkesztőjeként tovább erősödött a kapcsolata a szövegekkel, s mivel a szociográfiák iránti érdeklődés is zuhanórepülésbe kezdett akkoriban, belehátrált az irodalomba, vagyis ekkor fogott hozzá első novelláinak megírásához.
Závada úgy gondolta, muszáj megtanulnia tökéletes mondatokat alkotni, így 6-7 évig dolgozott szövegein. A szerző természetesen beszélt első nagy sikeréről, a Jadviga párnája című regényéről is, arról, hogyan talált rá a naplóformára, és miként lelte meg az egyes szereplők hangjait.
Elmondta, mennyire nehéz volt a női szerepbe belehelyezkedve írni, s kialakítani azt az írásmódot, amely kitárulkozó, giccses, szenvelgő, s egy élethazugságot rejt magában.
Závada Pált kérdezték még a Trialógusok résztvevői legújabb művéről, az Idegen testünk címűről is, melyben a történelmi vonatkozások korábbi szövegeihez képest hangsúlyosabban előtérbe kerültek, s érdekessége, hogy egy éjszakából előre-, illetve visszatekintve bontakozik ki az elbeszélt történet.