A véletlen szerepe a tudományban - Nemecz Ernő tartott előadást a Veab-ban

Nemecz Ernő geokémikus, mineralógus, krisztallográfus, egyetemi tanár, a földtudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja 1920-ban született Losoncon. Legfontosabb tudományos eredményeit az agyagásványok kémiai tulajdonságainak, kristályszerkezetének, nómenklatúrájának és genezisének kutatása terén érte el, de a talajokban és kőzetekben lezajló ásványi átalakulások feltárása területén kifejtett munkássága is jelentős. Középiskolai tanulmányait Csehszlovákiában végezte, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett természetrajz–vegytan szakos tanári képesítést. A Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gyakornoka, majd tanársegéde volt. 1949-ben nevezték ki az akkor még a fővárosi műegyetem karaként működő későbbi Veszprémi Vegyipari Egyetemre docensnek,  1954-ben saját katedrát kapott, s 1990-es nyugdíjazásáig egyetemi tanári címmel vezette az ásvány- és kristálytani tanszéken folyó munkát. 1953–1954-ben az önállósult egyetem dékánja,  1971-től 1980-ig rektora volt. 1990 után professor emeritusként segítette a veszprémi tanszéken folyó munkát. Nevéhez fűződik a Veab megalakítása.

Fotó: Balogh Ákos

Az akadémikus az egyetem és a Veab alapításáról nem,  a tudományról annál részletesebben beszélt a Veab Tudósklubjában. Ezek „múlékonyak”, fogalmazott Pósfai Mihály, a Veab elnöke tréfásan, Nemecz Ernő viszont egész életében  a tudománnyal foglalkozott. Az akadémikus előadásában beszélt az ókor tudományairól, az írás felfedezéséről, az emberiség legnagyobb szellemi teljesítményéről, a középkor tudósairól, a biológia és a fizika fejlődéséről. Galileit tartják az első fizikusnak, a fizikában ő honosította meg a kísérleteket és méréseket, új módszereket adva ezzel a fizikának (és a többi természettudománynak). Szó volt a kvantumfizikáról, a szuperpozíció elvéről.

Az előadás után a hallgatók többek között az evolúcióról, a véletlen szerepéről, a tudomány (a fizika és biológia) teológiával való ütközéséről, a tudomány, művészet és a hit különbözőségéről kérdezték a professzort, aki a tudomány definícióját több tudós meghatározása által ismertette. Az egyik tudós szerint: „a tudomány legjobb esetben felesleges, a legrosszabb esetben veszélyes”.