Vidéken is lehet csodákat tenni

A vigándpetendi lány 14 éves korától két évet élt Algériában, ahol az édesapja mezőgazdasági szaktanácsadó volt. Amikor hazajött a család, Nagyvázsonyban építettek házat a Kinizsi vár lábánál, az erdő ölelésében.

- A sport, a mozgás mindig is meghatározta az életemet. Édesanyám testnevelő tanárként ment nyugdíjba, de még ma is, 64 évesen, kosárlabda edzéseket tart. Emellett lovas oktató és díjlovagló bíró - meséli a 44 éves Rita.

- Négy éves voltam, amikor elhunyt a nagypapám, Magyar Imre, aki nyolcszoros magyar bajnok volt díjugratásban. Élete során sok történetet jegyzett fel a lovas életével kapcsolatban, amiket én később elolvastam. Nekem is hobbim lett a lovaglás, de amikor megszülettek a gyerekek, felhagytam vele, később meg időm nem volt rá. Pedig mennyire jól kikapcsolja az embert a lovaglás: az állatra és a környezetre kell figyelned, különben egy váratlan helyzetben ledob magáról a hátas. Szüleimnek ma két lova van. Ha bemegyünk az istállóba, a lépéseinkről felismernek bennünket, s örömükben nyerítenek. Amúgy, anyukám is „suttogó”, idomítja a pacikat, mint más a kutyáját.

Ami még a sportolást illeti: Rita férje, Zoltán tízszeres magyar és kétszeres taekwandó Európa-bajnok. Szabadidejében a veszprémi Séf iskolában tanítja a fiataloknak ezt a küzdősportot. Nem véletlen, hogy a Kandikó család gyakran tölti szabadidejét a természetben, túráznak idehaza vagy külföldön.

- Fontos nekünk a kirándulás, mert ilyenkor csak egymásra figyelünk. A jövőben ez nehezebben jön össze, mert a 21 éves, nagydumás Csanád fiúnk Budapesten tanul jogot, a 15 éves Levente, aki barkácsolásban nagyon ügyes, ősztől a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanulója. Örülök, hogy hét évi együtt lakás után a szüleim mellett építettünk házat, mert így több generáció élete összefonódik. Ilus nagymamámat tavaly vesztettük el, 87 éves volt. Gyakran rápillantok arra a kedvenc fényképre, ahol még együtt van öt generáció. Fontos, hogy mintát lássunk, ismerjük a másik gondolkodását, elképzeléseit, hiszen abból is tanulunk. Nálunk hagyomány, hogy karácsonykor a szűkebb család jön össze, de húsvétkor harmincan is körbeüljük az asztalt.

Kandikó Rita: Fontos, hogy nyitottak legyünk mások gondjaira, örömeire, adjunk kölcsönösen tanácsokat. (Fotó: A szerző)

Mivel Rita ereiben pedagógus vér is csörgedezik, 1997-ben szívesen tett eleget a fiatalok felkérésének, hogy alakítsák meg közösen a Fekete Sereg Ifjúsági Egyesületet, így legalább különböző vetélkedőkön, programokon vehetnek részt, továbbá már pályázati pénzekre is van esélyük. Ő abban az évben került a művelődési ház élére, így a két faladat szorosan összekapcsolódott. Ám azt, hogy igazán jól hogyan kell foglalkozni a fiatalokkal, ő is képzéseken sajátította el. Négy évvel később már ő készítette fel a Balaton-felvidéken az ilyen programok szervezőit. Ám egy évtized elteltével annyi teendő szakadt rá a Fekete Seregben, hogy otthagyta a művelődési házat, s ettől kezdve már főállásúként intézte a fiatalok ügyeit. Ma ott tartanak, hogy 20-25 millió forintból gazdálkodnak, amit 10-12 pályázatból teremtenek elő.

- Még a kezdetekkor az egyik képzésen egy fiatal hallgatóm az esti, kötetlen beszélgetés közben elsírta magát. Megijedtem, biztos valamit elrontottam. Megkérdeztem: mit csináltam rosszul? Megnyugtatott:” Semmit nem rontottál el, csak jól esik, hogy te legalább meghallgatsz.” Akkor döbbentem rá, mennyire fontos, hogy nyitottak legyünk mások gondjaira, örömeire, adjunk kölcsönösen tanácsokat. Egymás után vettek részt az egyesület életében azok a segítők, akik ezekkel a fiatalokkal délutánonként együtt játszottak, gitároztak, kertészkedtek, patakmedret tisztítottak vagy éppen a házi feladatuk megoldásában segítettek. Az évek során aztán mi is bekapcsolódtunk a nemzetközi vérkeringésbe, ami annyit jelent, hogy fogadunk fiatalokat, illetve küldtünk ki jelentkezőket más, nem egyszer igen távoli országokba - általában fél évre. Hogy mit is jelent az önkéntes munka? Például most Palermóban van kint öt önkéntesünk, akik bevándorlók gyerekeivel foglalkoznak az óvodában, fogyatékosoknak szerveznek programokat, kirándulnak velük, kézműves foglalkozást tartanak. Más Nepálban angolt és matekot tanít a kisrácoknak, míg például egy diszeli lányunk szülés levezetésében segített egy szenegáli szülőotthonban. A kiválasztottak komoly szűrőn mennek át, amibe beletartozik az itthoni, féléves önkéntes munka. Jelenleg 250 külföldi teljesít szolgálatot Magyarországon, míg 350-en képviselik hazánkat a világban. Mindezeket az unió támogatja, személyenként 600-700 euróval havonta, amibe a lakbértől az utazási költségekig sok minden beletartozik. Ami a nagyvázsonyiakat illeti: 2005 óta 13 országból 41 fiatal jött a településünkre, innen 81-en utaztak el három földrészre, 21 országba. Vidéken is lehet csodákat tenni.

Ilyen múlttal vágott bele Rita és Rupa Éva, a helyi roma nemzetiségi önkormányzat elnöke még tavaly nyáron a tanoda létrehozásába a plébánián, ahová főleg hátrányos helyzetű cigány gyerekek járnak, akinek mintát kívánnak nyújtani: ha tanulsz, előbbre viszed, lesz szakmád, megbecsül majd a társadalom. A program 2015 februárjáig tart, hogy sokaknak tudjanak olyan dolgokban segíteni, amiben eddig nem tudott a családjuk.

- Jó, hogy a plébánián kaptunk helyet, ugyanis az idejáró cigány diákjaink zöme vallásos. Itt nem kapnak kimondottan egyházi nevelést, de fontos, hogy legyen hitük, ami erőt ad valamennyiünknek az életben. Így vagyok ezzel én is, akit emellett a családom mindig is támogatott, hiszen elég sokat vagyok távol tőlük.