Vízimalmok Pápateszéren

Magyarországon egy település közigazgatási határain belül egykor Pápateszéren, a falu határában működött a legtöbb  szám szerint huszonöt  patakmalom. Mindez valóságos mesevilágnak tűnik a mai kor embere számára. Az egyedülálló ipartörténeti együttest azonban reális társadalmi, gazdasági és földrajzi adottságok kölcsönhatása hozta létre évszázadokkal ezelőtt, harmonikus, termékeny kapcsolatot teremtve a Bakony és a Kisalföld közösségei között.

Még 1975 augusztusában a Sebő Klub tagjai Pápateszéren a tánctanulás mellett építészeti felmérést is végeztek, aminek eredményeként a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum dokumentációs tára ma hat pápateszéri vízimalom részletes  a malomgépészeti berendezéseket is magában foglaló  építészeti dokumentációját őrzi. A '75-ös tábort Héra Éva szervezte, a felmérést Kecskés Péter néprajz-szaktanácsadó, Kovács István László építész és Szabó József iparművész irányította. Az általuk készített építészeti dokumentáció alapján bármelyik (időközben romossá vált vagy összedőlt) malom hitelesen újraépíthető lenne.

A hat építészetileg felmért malom közül a győri Reflex Környezetvédő Egyesület jelenleg a volt fenyőfői községi malom (Fekete-malom) újjáépítésének lehetőségét vizsgálja, azzal a céllal, hogy Pápateszér önkormányzatával, a malmok egykori és mai tulajdonosaival, a vízimalmokkal foglalkozó szakemberekkel együttműködve egyet elindítsanak a hajdan volt 25 pápateszéri vízimalomból. A malomköves őrlést bemutató, működő malmot pedig szeretnék bevonni a Bakonyalja és a Dunántúl ökoturisztikai kínálatába. A Reflex egyébként is otthon van Pápateszéren, itt működik ugyanis az ökológiai központ és erdei iskolájuk, amelyet egy omladozó régi zsúpfedeles parasztház helyen alakítottak ki.

Miközben dédelgetik terveiket, már a nagyközönség elé léptek. A Reflex a magyar kultúra napja alkalmából Budapesten, a Hagyományok Házában mutatja be A pápateszéri malmok című kiállítását, amely az 1975-ös felmérést és a tábori életet mutatja be. A kiállítás március 25-ig látogatható.

A malmok egy sajátos ökológiai rendszer részei voltak, a szántó-vetőkkel és a természet erőivel együtt adták az életet az emberek számára. Ezek, mint Wöller István malomkutató, hazai vízimalmaink avatott ismerője írta, a XVIII. század végén már álltak és a XIX. század végén még üzemeltek.