Zarándokok a Gyöngyök útján

Hétfőn érkeztek meg a zarándokok a Via Margaritarum (latinul: gyöngyök útja) Egyesület tagjai szervezésében Veszprémbe, de az elmúlt néhány napban már több településen megfordultak a megyében. A héten a Veszprém, Városlőd, Döbrönte és Mihályháza közti 20–25 kilométeres útszakaszok várnak még a jókedvű, az ország több pontjáról érkező zarándokokra, akiknek úti célja Celldömölk.

Nyolc zarándok érkezett meg Veszprémbe a gyöngyök útján hétfőn, aznap a Csatár-hegyen töltötték az éjszakát. Gáll Zsófia túravezető (jobbról második) elmondta, a hosszú úton a hit és a vidámság is ragadós, nem szoktak szomorkodni
Fotó: a szerző

– Jött már velünk korábban olyan zarándok, aki kereső volt: nem olyan katolikus, aki minden vasárnap ott ül a misén. De más felekezetekből is érkeztek már hozzánk, sőt, korábbi években olyan zarándok is velünk tartott, aki meg sem volt keresztelve. Azt tapasztalom, hogy ha van egy olyan közös cél, hogy egy irányba haladunk, az összehozza az embereket, s annyira segítik egymást, hogy egy szeretetteljes légkör jön létre, amelyen megvan annak az esélye, hogy az ember nyitott szívvel menjen és felfigyeljen olyan értékekre, amiket addig esetleg nem kapott meg az életben. Ez a hittel is így van. Ha csupa lelkes, vidám emberrel megy az ember, akkor ez átragadhat. Mi pedig, úgy érzem, egyáltalán nem szomorkodunk az úton – teszi hozzá mosolyogva Gáll Zsófia, az egyesület tagja, a zarándoklat vezetője. Mint mondja, fontos, hogy a zarándok ne vigyen nagyon sok holmit magával, körülbelül a testsúlya tíz százalékát cipelje a hátán.

– Ez nagyon kevés, de érdemes betartani. Úgy kell készülni, mintha egy hétvégére mennénk, elegendő néhány ruhadarab, ezeket tudjuk váltogatni, mosni az út során.

Ahogy arról a zarándokok már a nap végén, a Csatár-hegyi, vidám hangulatú vacsora mellett beszámoltak, Veszprém megyében is több helyen, Öskün, Várpalotán, Litéren is nagy örömmel fogadták őket, Veszprémből ezúttal egy fő csatlakozott hozzájuk. Esztergomból július 8-án indultak el, s két hét alatt érnek el Celldömölkig, ami megközelítőleg háromszáz kilométer. Nyár végén, augusztus 26-án Celldömölkről folytatják az utat Máriacellig, körülbelül ugyanekkora távot kitűzve célnak. Az egyesület 2006-ban jött létre, és a Mátraverebély, Szentkút és Máriacell közötti Gyöngyök útját tartja fenn.

– Emellett zarándoklatok szervezésével, a zarándoklat népszerűsítésével foglalkozunk, 2008 óta szervezünk csoportos zarándoklatokat – meséli Zsófia. – Azért hívják Gyöngyök útjának, mert tartozik hozzá egy Élet gyöngyei nevű gyöngyfüzér, mely egy svéd evangélikus püspök, Martin Lönnebo ötletéből született meg. Ez egy különleges gyöngysor, mely különböző alakú és formájú gyöngyökből áll. Istent, önmagunkat és az élet különböző területeit jelképezik a gyöngyök.

A legfényesebb, az arany színű Isten gyöngye, ez a kiindulópont. Van még rajt hat darab hosszúkás csendgyöngy, mert a lelki életben nagyon fontos a csend, hogy belülre tudjunk figyelni. A kicsi az én gyöngye, mellette a keresztség gyöngye, a puszta gyöngye, a nyugalom gyöngye, két piros szeretetgyöngy, három titokgyöngy, éjszaka gyöngye, feltámadás gyöngye, majd visszaérünk az Isten gyöngyéhez.

A mi utunknak ez adja a lelki hátterét, hogy minden gyöngyhöz vannak gondolatok, kérdések, elmélkedések, bibliai részletek, a zarándoklat során ezekkel foglalkozunk mindennap.

A Via Margaritarum Egyesület (Gyöngyök útja) nevét az emblémában is megjelenő élet gyöngyei füzérről kapta. A különböző gyöngyökhöz más-más jelentés társul, ezek az elmélkedést segítik a zarándoklat során

Zsófi arról is beszél, hogy Magyarországon már többféle zarándokút is működik, és mindegyik egy kicsit más, a lelki háttér utanként változó, de mindenki megtalálja a maga útját.

– Erre a zarándoklatra öten indultunk, de az út során folyamatosan cserélődnek az emberek. Legtöbbször nyolc–kilenc fő a létszám, van, aki csak rövidebb szakaszokra, vagy egy hétvégére jött, van, aki útközben csatlakozik. Itt, Magyarországon lefeljebb 27–28 kilométert teszünk meg egy nap alatt, Ausztriában néha 31 kilométert is. Nagyon jó kapcsolatok alakulnak ki, szeretettel fogadnak, az ország több pontjáról elmondható, hogy szinte visszavárnak minket, akárhol járunk, szeretettel vesznek minket körül. Az út során szoktunk imádkozni, s igaz, sok terhet raknak ránk az emberek a kéréseikkel; nemcsak induláskor, az út során is bárki, bármikor kérhet tőlünk imát, szalagot kötnek a zászlónkra, s ráírják, amit szeretnének, hogy azt elvigyünk a Szűzanyának, kérésként. Sok probléma van, kérés, de van örömteli hálaadás is, és maga a zarándoklás alapvetően egy nagyon vidám dolog, felszabadító élmény. Azt gondolom, ha valaki akár hitetlenül is eljön és pár napig a természetet járja, az nem fogja megbánni. Kikapcsol, teljesen lecsendesül az ember legbelül. Legtöbben érkezéskor arról számoltunk be, hogy mekkora pörgésben van az élet körülöttünk. Ilyenkor kell néhány nap, mire megérkezünk. Utána ez szinte már maga a mennyország.