Zsákutca a békítésben: ártalmas lehet a párkapcsolati erőszak esetén

Vannak azonban olyan esetek, amikor a mediáció ellenjavallt, de ezek felismerésére a szakemberek nagy része nincs megfelelően felkészítve. A tapasztalatairól Kuszing Gábor pszichológust, a Stop-Férfierőszak Projekt munkatársát kérdeztük.

– Mikor érdemes, illetve nem célszerű mediációt alkalmazni?

– A mediációt egyenlő, vagy közel egyenrangú felek vitáinak a rendezésére találták ki, és a partnerek önkéntes részvételén alapul. Sokszor az a tévképzet alakul ki a pszichológusokban és a mediátorokban, hogy a megtanult módszerek mindenféle emberi problémára vagy konfliktusra alkalmazhatók. Gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy minden módszernek van egy meghatározott alkalmazási területe, vagyis adódhatnak olyan speciális szituációk, amelyekre nem alkalmas egy-egy eljárás. Párkapcsolati erőszak esetén a mediáció kifejezetten ellenjavallt.

– Miért nem előnyös mediációt alkalmazni párkapcsolati erőszak esetén?

– A mediációt nem olyan helyzetekre dolgozták ki, ahol az egyik fél ki van szolgáltatva a másiknak, vagy nagyon erősen eltolódott a hatalmi viszony. A nemek közötti társadalmi egyenlőtlenség a párkapcsolati viszonyokban is érvényesül, nem bántalmazó kapcsolatokban is. A nők – statisztikailag kimutathatóan – kevesebbet keresnek, ezért a megélhetésük, illetve a saját vagy a gyerekeiknek az életszínvonala a párjuk fizetésétől függ. A nők ezért kevésbé vannak olyan helyzetben, hogy ellentmondjanak a párjuknak. Az egyenlőtlenség még inkább elmélyül bántalmazó kapcsolatok esetén, amikor a férfi azon dolgozik, hogy aláássa a nő önbecsülését és elszigetelje őt a barátaitól és a családjától, valamint az önálló pénzkeresettől. Az ilyen férfiak gyakran azt is ellenőrzik, hogy mikor hová megy a nő. A testi bántalmazást szinte kivétel nélkül megelőzi a szóbeli erőszak a férfi részéről, aminek az a következménye, hogy a nő elszigetelődik, az önértékelése csorbul, és ez megnehezíti számára, hogy elhagyja a párkapcsolatot, annak ellenére, hogy bántják. Vagyis óriási az egyenlőtlenség a felek között párkapcsolati erőszak esetén, tehát ezek a helyzetek kívül esnek a mediáció alkalmazási területén.

– A szakemberek mennyire felkészültek az ilyen speciális helyzetekre?

– Azt tapasztalom, hogy az itthoni mediátorok nem eléggé felkészültek a párkapcsolati erőszak területén, mert ilyen képzést nem kapnak. Csak annyit tanulnak, hogy a mediáció egy hasznos eszköz a konfliktuskezelésben. Elvétve találkozom olyan mediátorral, aki ismeri a vonatkozó szakirodalmat, ezért nem alkalmaz mediációt párkapcsolati erőszak esetén. Öt évvel ezelőtt voltam egy tanulmányúton az Egyesült Államokban, ahol lényegében sehol nem mediáltak bántalmazó kapcsolatokban, mert annyira köztudott, hogy ez veszélyes.

Kuszing Gábornak olyan ügyfele is van, aki nem ment el a mediációra, mert nem akarta kitenni magát újabb bántalmazásnak (Fotó: Penk Tímea)

– Miért veszélyes a mediáció párkapcsolati erőszakban?

– Elsősorban azért lehet veszélyes, mert tovább mélyíti a felek közötti egyenlőtlenséget. A mediáció gyakorlatilag további lehetőséget biztosít a bántalmazónak, hogy megerősítse az uralmi pozícióját, és alkalmat teremt a további bántalmazásra. Érdemes tudni a bántalmazókról, hogy nagyon ügyes manipulátorok, sokszor még a szakembereket is képesek megtéveszteni, akik kellő képzettség hiányában azt gondolják, hogy meg sem történt az erőszak. Az ilyen férfiak a külvilág felé kedvező képet mutatnak magukról, megnyerő a jellemük, kedvesek, lehengerlőek, elnyerik a szakemberek támogatását, mert őket is könnyen manipulálják.

– Tudna konkrét példát is mondani?

– Elég kifejező az a történet, amikor a pár belépett a mediációra, és a férfi gálánsan le akarta segíteni a nőről a kabátot. A nő azonban elhúzódott, ugyanis a mediációra menet összetalálkozott a férfival, aki felpofozta őt. A mediátor később kérdőre vonta a nőt, amiért elutasította a férfi kedves gesztusát, és hosszasan beszélt neki az együttműködés fontosságáról. Nem elég, hogy a mediáció alkalmat kínált a férfinak az erőszakra, még a szakembert is a saját pártjára állította a bántalmazó.

– Milyen megoldást lát ezekre a problémákra?

– A szakembereket képezni kellene a párkapcsolati erőszakról, ez ma szinte teljesen hiányzik. Kényes terület a jogalkotás is, hiszen most már el is rendelhetik a felek közötti mediációt, ami ugyancsak sérti annak önkéntességre vonatkozó alapjait. Nagyon gyakori, hogy a bántalmazott nő azért megy bele a mediációba, mert nem akar nem együttműködőnek látszani. Ezáltal sokszor még nagyobb hátrányba kerül, mintha felvállalta volna, hogy nemet mond rá. Olyan ügyfelem is van, aki nem ment el a mediációra, mert nem akarta kitenni magát egy újabb bántalmazásnak – a helyzeteket esetenként kell mérlegelni. A bántalmazóval való viszony megjavítása nem szokott működni, viszont lehetséges „kiszállni” a bántalmazó kapcsolatból, bár ez nem könnyű. Nem ideális az, ahogyan a különböző szervek és szakemberek ezt a témát kezelik.

– Ön férfiként hogyan kezdett el foglalkozni a férfierőszakkal?

– Szerintem, ha férfiak okozzák az erőszakot, akkor a férfiaknak van hatalmuk arra, hogy le tudják azt állítani. A Stop-Férfierőszak Projekt munkatársaival úgy gondoljuk, hogy a mi dolgunk tenni az erőszak ellen. Jómagam a pszichológia-képzés előtt angol szakon végeztem, ekkor mélyültem el a nemi szerepek kérdéskörében és kezdtem el érdeklődni a téma iránt.

A témában megjelent cikkeink:

Állítsátok meg a férfierőszakot

Zsákutca a békítésben: ártalmas lehet a párkapcsolati erőszak esetén

A szülők egymás elleni harcának leginkább a gyermek látja kárát

Az eljárási zaklatás az agresszió egyik formájaként kezelhető

Családi fészekből pokol: Angélának sikerült megelőznie a tragédiát, a családirtást

Kiszolgáltatva és meghurcolva - Egy kétségbeesett anya panasza, aki szerint a társadalom és a törvények is elfogultak

A bántalmazó is ragaszkodik a gyerekhez

Erőszakkal megvádolva - Váláskor a férfiakat sokszor hamis bizonyítékkal bélyegezhetik meg

A témához kapcsolódó történeteket az [email protected] e-mail címre várjuk.