Pünkösd ünnepe az egyház születése

A festői szépségű természeti környezetben, a Tési-fennsík alatti medencében, a Gaja-patak völgyében épült kis bakonyi zsáktelepülést hétszázhúszan lakják. Okleveles említése 1164-ből való, a Szent György bencés apátság alapítása kapcsán. A falu határában a Szentkút hazánk legrégibb, ma is virágzó szent búcsújáró helye. Már a vaskortól áldozóhely volt a szomszédos földvár, a pogány magyarok itt ajánlottak áldozatokat Istenük irgalmáért. A csodatévő helyet ma is ezrek és ezrek látogatják, különösen május 24-én, Mária, a keresztények segítése búcsúnapján. A falu apraja-nagyja részt vett az ünnepi eseményen, a bérmálással egybekötött szentmisén. Márfi érsek úr megemlékezett Szűz Máriáról, felidézve Labouré Szent Katalin 1830. évi csodás látomását, aki előtt megjelent a napba öltözött asszony, lába alatt hold volt, feje fölött tizenkét csillagból álló korona. Mária kérte Katalint, készíttessen érmét, egyik oldalán könyörgő felirattal, a másik oldalon két szívvel, egyik tövissel koronázva, másik tőrrel átdöfve.

Érdekességként elmondta, az Európa Tanács 1955-ben fogadta el zászlójaként a kék alapon tizenkét ötágú aranycsillagot, mely ma is Európa zászlaja. Az érsek úr Szabolcska Mihály református esperes költő sorait idézte a Világ Királynőjéről. Szólt a Pünkösdről, mely a Szentlélek eljövetele, a keresztény anyaszentegyház születésének ünnepe, a kegyelemről, melynek forrása a Szentlélek. A teremtő mindenkit felruház egy közös ajándékkal, a karizmával, mondta, mely sokféle, személyenként más és más, de a hit, remény, szeretet kegyelmét megadja mindenkinek s ez az, ami megteremti az egységet. Szólt a családok egységéről, az anyaszentegyház testvéri közösségéről, hiszen a II. vatikáni zsinat fő gondolatisága is a közösség volt. Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete, a Szentlélek egyesítő ereje, a hit, remény, szeretet egysége, a közös hit adja az anyaszentegyház testvéri közösségének mibenlétét, hangsúlyozta Dr. Márfi Gyula. Négy bérmálkozó részesült a bérmálás szentségében: Makó Dominika, Karner Anett, Szabadi Klaudia és Polcsik Enikő, akiket Pethő Eszter hitoktató készített fel keresztény életük meghatározó eseményére. Az érsek úr megkente homlokukat krizmával, míg a bérmaszülők, felelősséget vállalva a bérmálkozók iránt, jobb vállukra tették kezüket. A szertartáson közreműködött a helyi plébánoson kívül Horváth Lajos esperes. Az ünnepi szentmise végén Boros József helyi faragó a jásdi Szűzanyát ábrázoló fafaragást ajándékozott az érsek úrnak. A zsúfolásig megtelt templomban ezt követően magasztosan szóltak a szent ének, a pápai himnusz, Hol Szent Péter sírba téve, a magyar, és az ősi katolikus himnusz, a Boldogasszony anyánk.