2019.09.17. 11:00
A legendás kapusra emlékeztek a várpalotai mérkőzésen
Trükkös cseleket, nagy lövéseket, látványos megoldásokat láthattak azok, akik ellátogattak az egykori kiváló kapus, Szeles István emléke előtt adózó labdarúgó-mérkőzésre.
Az emlékmérkőzés résztvevői a Várpalotai Bányász sporttelepén. A kép jobb szélén áll Détári Lajos, aki edzőként irányította a Budapesti Honvéd csapatát
Fotó: Szabó Péter Dániel
A Bányász Sporttelepen a Várpalotai Bányász rutinos futballistái a Budapesti Honvéd öregfiúk-csapatával mérkőztek meg. A fővárosi együttest az egykori világválogatott kiválóság, Détári Lajos irányította a kispadról.
A barátságos mérkőzés 3-3-as döntetlennel zárult. Az első félidő a hazai vezetést követően a vendégeké volt, három gólt is szerzett a Honvéd, ám a szünetet követően felpörgette a Bányász a játékot, s egyenlíteni tudott. Vékony Csaba a hazaiak, Bárányos Zsolt pedig a Honvéd színeiben szerzett mesterhármast.
A mérkőzés legjobbjainak a díjakat Campanari-Talabér Márta polgármester, Bátor Gábor, a Várpalotai Bányász SK labdarúgó szakosztályának elnöke és Szabó Béla, a VBSK korábbi labdarúgója, elnöke és az emlékmérkőzés szervezője adta át. A várpalotai labdarúgó szakosztály 22 év után leköszönő elnöke, Hardi János pedig érdemei elismeréseként városi és MLSZ- kitüntetésben is részesült, melyeket Finta Péter, az MLSZ Veszprém Megyei Igazgatóságának megbízott igazgatója, valamint Campanari-Talabér Márta nyújtott át a meccsen kapusként játszó Hardinak.
Szeles István a Várpalotai Bányász SK legendás kapusa volt. A tavaly elhunyt kiválóság 1943. január 4-én Várpalotán született, s már a múlt század közepén arról álmodott, hogy labdarúgó édesapjához hasonlóan elismert sportoló lesz.
A tehetséges fiatal fiú 1958-ban az ifjúsági szakvezetők javaslata alapján meghívást kapott az UEFA-tornára készülő ifjúsági válogatott keretébe is. Már fiatal korában zseniális tehetségű kapus volt. Kitűnő ütemérzékkel rendelkezett, nagyszerűek voltak a kifutásai. Az ötösön belül a levegőben korlátlan úrnak bizonyult. 1962-ben igazolt a Várpalotai Bányászhoz. Az NB III-ból, az NB II-n át az NB I/B-be jutott szülővárosa csapatával.
A Fekete Párducnak is hívott Szeles István 1977-ben akasztotta végleg szögre a fekete mezt és a focicsukát. 1962 és 1977 között összesen 141 mérkőzésen keresztül őrizte a Bányász kapuját. Védhetett volna többször is, de vele együtt tűnt fel egy másik tehetséges fiú is, ezért akkori edzőjük felváltva szerepeltette a két NB I-es szintű kapuvédőt. Sportszerűségből, csapathűségből, játékszeretetből mindannyiszor jelesre vizsgázott.
Aktív pályafutása befejezése után sem fordított hátat a labdarúgásnak. Segédedzői és játékvezetői képesítéseket szerzett. Edzői feladatokat látott el, a gyerekek között érezte a legjobban magát. A serdülő- és az ifjúsági csapat az ő irányításával hosszú éveken át mindig előkelő helyeken végzett. Nemcsak sikeres edző volt, hanem hét évig játékvezetőként is tevékenykedett, ismertette Szeles István életútját Szabó Béla, az egykori csapattárs.
