Anna-báli szívhalászat: „A nő és a szerelem sohasem változik”

Krúdy korát és novelláit idézte Baranyi Péter színművész, az egri Gárdonyi Géza Színház művésze, miután a lányok, többen kísérőikkel, barátnőjükkel, szüleikkel hajóra szálltak a füredi mólónál. Az út alatt a hangulatról Radics Tibor vezetésével a Verbunk Veszprém Népi Koncert Zenekar gondoskodott, a lányok pedig jókedvvel, izgalommal írták a fából készült szívekre kedvesük, párjuk nevét, amit aztán a hagyomány szerint kihalásztak a Balatonból. Tóth Kinga Zoé, a tavalyi bál szépe pedig több, értékes ajándékot sorsolt ki, egy lány párjával együtt jövő évi meghívást kapott az Anna-bálra.

– Ennyi szépség, ráadásul gyönyörű balatoni környezetben! – jegyezte meg Hári Lenke, Balatonfüred alpolgármestere. Schmidtné Kositzky Anett, a Füredkult ügyvezető igazgatója felidézte, amikor ő ráírta, majd kihalászta párja nevét a Balatonból, később férjhez is ment hozzá. A Füredkult vezetője büszélt beszélt arról, hogy a városban máig őrzik a hagyományos szívhalászatot, majd felidézte, a 19. században a lányok papírszívekre írták a vágyott férfi nevét, amelyeket aztán csónakokból halásztak ki.

A szívhalászat reformkori hangulatáról a balatonfüredi hagyományőrzők korhű viseletben gondoskodtak, köztük Mészár Alíz, aki fonott kosárból osztotta ki a szíveket. A hajókázás előtt, 194. Anna-bál előtti napon, július 26-án, a Horváth-háznál koszorúkat helyeztek el Szentgyörgyi Horváth Anna Krisztina tiszteletére a Balatoni Nagyasszony táblánál. Az első Anna-bál Szentgyörgyi Horváth Fülöp János (1777-1841) nevéhez fűződik, ő rendezte meg 1825. július 26-án, a füredi Horváth-házban, lánya, Krisztina tiszteletére.

A szívhalászatról Krúdy Gyula így írt: „Csak a szemünket kell lehunynunk, hogy a mai balatoni hölgyeket elképzeljük a száz esztendő előtti szívhalászok helyére. A nő és a szerelem tulajdonképpen sohasem változik, mint ahogy az igazán nagy dolgok nem változnak a világon. Ugyanazok a hölgyek sétáltak száz év előtt a tópart platánjai alatt, akik manapság.”