Galli István okleveles teológus érdekes révfülöpi előadására rengetegen voltak kíváncsiak

Az érdeklődőket Németh Csa­ba háziorvos köszöntötte, bemutatva az előadót. Galli István még az 1980-as évek elején hallott a lepelről a kor egyik legelismertebb kutatója, Víz László előadásán. Akkor ragadta meg a téma, és azóta ő is amatőr módon kutatja, mi lehet az igazság. Ugyanis a római katolikus egyház tulajdonában lévő ereklyét bár alapos tudományos vizsgálatoknak vetették alá, a talányok között ma még mindig az a legnagyobb kérdés, hogy valóban Jézus testének képmását őrzi, vagy csupán egy ügyes középkori hamisítvány, akár Leonardótól. Ezt kutatja a szindonológia, a kifejezetten a lepellel foglalkozó tudomány is.

– A torinói Keresztelő Szent János-katedrálisban őrzött, négy méter hosszú és egy méter széles lenvászon titka régóta érdekli az embereket, keletkezésének időpontját az 1200-as évek végére, az 1300-as évek elejére teszik. Írás­beli bizonyosságunk 1357 óta van a textíliáról. Azóta külön­féle vizsgálatok folynak, de az alapkérdést nem sikerült megválaszolni. A lepel egyik érdekessége, hogy miközben abban az időben az anatómia még gyerekcipőben járt, a lenvászon foltrendszere anatómiai­lag tökéletesen ábrázol egy emberi testet. Ráadásul egy férfialak negatív képét. Márpedig negatív kép csupán fotózásnál keletkezik, festéssel, rajzolással nem állítható elő. Mindez akkor derült ki, amikor az egyébként ma is ritkán látható lepelről 1898-ban elkészült az első fénykép.

A NASA, az amerikai űrkutatási hivatal eszközeivel szintén vizsgálták a leplet, és arra jutottak a kutatók, hogy a képmást, a „lepel emberét” nem festékkel hozták létre, hanem a szőttes szálainak elszíneződése formálja meg, ami a nedvességtartalom elvesztése miatt következett be. Teljesen jól kivehető a bajusz, szakáll, szemöldök, a karok, combok, lábszárak. A képmáson megjelenő férfi korát az antropológusok 30 év körül határozták meg. A lepel képe anatómiai­lag pontosan követi egy keresztre feszített és ott kínhalált halt ember testének képét. A férfialakon kívül a keresztre feszítetteknél várható módon vérző sebek körvonalai ismerhetők fel.

A képmáson jól kivehető a körülbelül 120 korbácsütés okozta seb, a római háromágú flagrum nyoma. Az egész hajas fejbőrön láthatók azok a sebek, amelyeket a töviskoszorú okozott. Meglepő azonban a csuklóseb, hiszen más képeken megfigyelhetően a keresztre feszítés ábrázolása során a tenyér közepébe képzelték a szeget – mondta a torinói lepel irodalmának kutatója. Hozzátette, hogy a lenvászon kendő valódiságát kutatók szerint kézi festés jellemzői nem fedezhetők fel rajta, a testet kirajzoló barnás szín nem hatolt be a fonalak rostjai közé.

Tudományos megállapítás, hogy a képmás csupán felületi, elemi szálak alkotta rajz. A vérfoltokból pedig kimutatható a tényleges emberi vér. A tiszta lenvászon anyagon a képmást alkotó foltok színárnyalatai matematikailag kifejezhető összefüggésben vannak a test és a kendő távolságával, így 3D-s képet készítettek a lepelről. Mindez azonban még mindig nem adott választ a kérdésre, hogy a torinói lepel valóban Jézus leple-e.