Ezzel együtt azonban az orvosi hálapénz, amint arra a Kúria egy korábbi állásfoglalásában rámutatott, nem törvénytelen. Az alábbiakban annak eredtünk nyomába, hol húzódik a határ a hálapénz és a vesztegetés, avagy – bulvárosan – a villa és a cella között.
Minősített pofátlanság
A bíróságok a múltban több alkalommal is szabtak már ki pénzbüntetést hasonló esetben, a kikényszerített hálapénz miatt. Először fordul elő azonban, hogy egy orvos börtönbe vonul, mert pénzt kért az általa elvégzett, de a társadalombiztosítás által finanszírozott kórházi beavatkozásokért. Az elítélt budapesti ortopéd sebész főorvos ráadásul – áll a Fővárosi Főügyészség közleményében – nemcsak kért, de sok esetben többet kért. Mármint a felkínáltnál. Például arra hivatkozva, hogy a felajánlott harmincezer forintot percek alatt elszórakozza a barátaival. Volt olyan beteg, akivel előre közölte, hogy mennyibe kerül a műtét, és volt, hogy a műtét után határozta meg, mennyi pénzt tart elfogadhatónak a beavatkozásért. Előfordult, hogy egy betegének a részletfizetés lehetőségét is felajánlotta.
Fotó: pixabay.com
Hegedűs Zsolt, a Magyar Orvosi Kamara etikai kollégiumának (MOK-ek) elnöke az üggyel kapcsolatban a sajtóban úgy fogalmazott: a hazai joggyakorlatban szokatlan, precedensértékű ítélet született, amely üzenetértékű az orvostársadalom számára. A köztestület hozzá is látott egy olyan új rendszer kidolgozásához, amelyben „az ilyen cselekedetek csírájában el lesznek fojtva”.
Szintúgy az ítélet társadalmi üzenetére hívta fel a figyelmet Bodnár Zoltán ügyvéd, akinek segítségével az ingoványos talajon igyekeztünk előbbre jutni. Mint a szakember kifejtette, a bírósági ítéletek esetében a büntetésnek két preventív funkciója is van. Az egyik az elítélt elrettentése a bűnismétléstől, a másik a jelenség társadalmi szintű megelőzése. A letöltendő két év börtönbüntetésben Bodnár szerint ez utóbbi funkció karakteresen kidomborodik.
Kikényszerített hála
„Utólag és hálából” – összegezte a legális hálapénz kritériumait Bodnár. Ellenben ha az orvos a társadalombiztosítás rendszerében a betegének pénzért cserébe előnyöket biztosít, az kötelességszegésnek minősül, ami büntetőjogi következményekkel járhat.
Ahogy a Kúria fogalmazott: „az egészségügyi beavatkozás díját a kórház állapítja meg, azt vagy a beteg, vagy az egészségbiztosítás fizeti, az eljáró orvos azonban külön nem kérhet ellenszolgáltatást, mert az jogtalan előnynek minősül”.
Érdekes helyzet azonban, amikor a betegek kérdezés nélkül, már előre tudják, mennyi az annyi. Ez a soha senki által le nem írt, a betegek elbeszélései alapján formálódó közgyógyellátási árlista fontos eleme a hálapénzek rendszerének. A székesfehérvári T. I., mielőtt első csípőprotézis-műtétére befeküdt volna az általa kiválasztott budapesti kórházba, már tudta, hogy az adott orvosnak százezer forintot „kell” adni. Eleve ezzel az információval együtt ajánlották figyelmébe a szakterületén nagy hírű doktort. A második csípőprotézisét két évvel később Székesfehérváron ültették be. Mint a nyugdíjas asszony elmondta, a műtét után itt is ugyanezt az összeget adta az orvosnak – ám ezúttal valóban hálából. Egyrészt mert magasabb színvonalúnak találta a fehérvári ellátást a pestinél. Másrészt a helyi orvoshoz már nem ajánlás útján, hanem a betegirányítás normál menete szerint került, így előzetes információja sem volt arról, hogy „kell-e” adni, és ha igen, mennyit.
Az ápolóként dolgozó R. M. meggyőződésével mélyen ellentétes a hálapénz elfogadása, kezdetben vissza is utasította. Beszámolója szerint azonban az évek során azt kellett tapasztalnia, hogy a paraszolvencia elhárításával esetenként a gyógyító munka sikeréhez szükséges bizalmi viszonyt is megsértette.
A pénz visszautasítása ugyanis a beteget olykor láthatóan megijeszti.
Talán mert a betegeknek vagy hozzátartozóiknak szükségük van arra az illúzióra, hogy a gyógyító személyzet megvásárlása révén az elérhető legmagasabb színvonalú ellátást biztosították be maguknak. Miközben az orvosok, ápolók és kórházi dolgozók zöme enélkül is az esküjének megfelelő lelkiismeretességgel dolgozik – csak épp egyes betegek ezt „ingyen” nem hiszik el.
A jogtalan előny ára
Mint Bodnár fentebb összegzett, a hálapénz tipikusan olyasmi, amit „post festa” – vagyis utólag – adnak. Akkor, amikor már mindennel végeztek. Amikor az átadott összeggel már nincs mit befolyásolni, amikor nem érheti hátrány a beteget akkor sem, ha nem ad semmit. Az ügyvéd ezzel kapcsolatban felhívta figyelmünket a Kúria egy 2015-ös állásfoglalására is, amelyben a testület az alábbiakban határozta meg a fogalmat. „Hálapénz az a juttatás, amelyet az egészségügyi szolgáltatás igénybevételét követően a beteg vagy hozzátartozója hálája, köszönete jeléül a szolgáltatásban közreműködő egészségügyi dolgozónak nyújt.”
Fotó: pixabay.com
Ebből viszont következik, hogy az előre adott összeg, a jogtalan előny ára nem hálapénz. Az sem, amelyet a beteg nem saját elhatározásából, nem önként, hanem kérésre szolgáltat. Kérés alatt értendő, így a Kúria, minden olyan (ráutaló) magatartás, amely az önkéntességet s ennek folytán a juttatás hálapénz jellegét kizárja. A Kúria álláspontja szerint azonban a juttatások paraszolvencia jellegét nincs ok kétsége vonni azokban az esetekben, amikor az egészségügyi alkalmazottak csupán a betegek vagy hozzátartozóik kérdésére, érdeklődésére adnak választ.
A Kúria állásfoglalása rögzíti: a hálapénz elfogadása – amennyiben az nem a kötelességszegés honorálása – nem minősül vesztegetésnek. Az orvosi hálapénz – a borravalóhoz hasonlóan – jogtalan előnynek sem minősül. Sőt, a jövedelemadóról szóló törvény egyik melléklete kifejezetten nevesíti is a hálapénzt mint adóköteles jövedelmet – amelyből így az államnak is jut valamicske.
De az is igaz, amit a MOK-ek-elnök Hegedűs mondott: „más európai társadalmakban az a természetes, hogy az orvos nem fogad el hálapénzt. Ha mégis megteszi, elveszti a gyógyítás lehetőségét, amit ott egyetlen orvos sem kockáztat.”
