Az ötven évvel ezelőtti Sümeg melletti vasúti balesetre emlékeztek

Ötven éve a Sümegprágára vezető út mentén haladó vasútvonalon közlekedett egy személyvonat Tapolcáról Sümegre, amikor a sümegi határban levő kőbányától elé kanyarodott egy bazalttal megrakott teherautó. A gépkocsi és a mozdony, sőt, a vonat első kocsija is felborult, csodával határos módon azonban mindössze hatan sérültek meg, ők is csak enyhébben. Az eset évfordulóján rendezett ünnepségen Magyar Péter, a MÁV-Start telephelyvezetője az emléktábla állításának előkészítéséről beszélt. Mint elmondta, a város is a terv mellé állt, a Sümegi Közszolgáltató Nonprofit Kft. közreműködésével az uzsai bányában kiválasztott bazaltkő megérkezett a helyszínre, és az emléktábla is elkészült.

Végh László, Sümeg polgármestere méltatta az együttműködést, amelyeknek köszönhetően időre elkészült az emlékhely. Azt kívánta, hogy örök mementó legyen mindenki számára az emléktábla, hogy fokozott figyelemmel hajtsanak át a gépkocsivezetők a vasúti kereszteződéseken. Csizmazia László nyugalmazott mozdonyvezető, a rendezvény ötletgazdája felidézte az ötven évvel ezelőtt történteket.

– A fél évszázaddal ezelőtti nap a második születésnapom. A szerencsés véletleneknek és a figyelemnek volt csak köszönhető, hogy nem történt nagyobb baj, nem sérült meg senki. A személyvonatot vezettem, Őri Lajos volt a fűtő, ő kiáltott, amikor meglátta a sínek felé tartó, 12 tonnányi követ szállító teherautót. Kevésen múlt, hogy a mozdony a Tátra gépkocsinak nem a vezetőfülkéjét kapta el, így a sofőr karcolásokkal úszta meg a balesetet. A síneket széttolta a gépkocsi, a mozdony a talp­fákon tolta maga előtt több mint ötven méteren. Kis időre elvesztettem az eszméletemet, amikor magamhoz tértem az oldalára dőlt mozdonyban, örömmel tapasztaltam, hogy nagyobb baja Őri Lajosnak sem esett, túléltük – emlékezett az egykori mozdonyvezető.

Szabó József a MÁV pályafenntartási főnöksége nyugalmazott vezetője a balesetet követő pálya-helyreállításról és annak nehézségeiről beszélt. Emlékezett az ötven évvel ezelőtti tragikus vasúti balesetekre, az akkori téli időjárási viszontagságokra. Hangsúlyozta, hogy az akkor 24 éves mozdonyvezetőt mennyire megviselték a történtek, ahogy minden kollégát a vasúti balesetek során. Leszögezte, hogy ha nem emlékezünk, nem tanulunk a múltunkból, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy a jövőben is megengedhetünk magunknak olyan hibát, amely esetleg egy vasúti balesethez vezet.

Végh László és Csizmazia László leplezte le az emléktáblát, amelyet Nyári Róbert tapolcai sírkőkészítő készített. Az ünnepségen Dominek Ilona közreműködött szavalattal.