Piltman Miklós: Jelenleg Veszprém megyében nincs ácstanuló

A helyszín Várpalota, a katolikus templom, melynek teteje igencsak megérett a cserére. Tériszony esetén nem tanácsos a helyszínen bámészkodni, ezért beülünk a konténerbe.

– Első generációs ács vagyok – mondja Piltman Miklós. Asztalos szeretett volna lenni, de nem bánja, hogy másképpen alakult. Nagyvázsonyban született, máig ott él, ott van a vállalkozása is. Kérdésemre, hogy hol tart vele, így válaszol: – Ezt a munkát nem lehet a nyugdíjig művelni, de azt még szeretném, hogy legyen egy életpályamodell, amelyet a szülőknek, pályaválasztó fiataloknak át tudunk adni. Ezzel együtt pillanatnyilag Veszprém megyében egyáltalán nincs ácstanuló, azok a fiatalok, akiket a tetőn látok, külföldi vendégek. Az ÉVOSZ-nak (Építőipari Vállalkozók Országos Szervezete) a 90-es évek óta van cserekapcsolata a francia Com­pagnon mozgalommal, amely a fiatalok egy részének életét, tanulmányait foglalja keretbe. Nagyon régi, több mint ezeréves dokumentált múltja van, olyasmi, mint ami nálunk is létezett a középkorban a céhek, európai tapasztalatcserét folytató céhlegények korában.

- A Compagnon egyházi kötődésű mozgalom, ma is élénk, Franciaországban sok száz házukba mehetnek a fiúk a legkülönbözőbb szakmákat elsajátítani, gyakorolni. Van alapképzés és mesteriskola, az utóbbiakban választják ki, ki indulhat a Tour de France-on (ami csak a mi ismereteink szerint kerékpárverseny, Franciaországban a szakmai versenyeket is így nevezik). Rengeteg szakmát gondoznak a Compagnon szervezetek; a fiatalok váltakozó hazai helyszíneken gyakorolnak, majd összegzik a tapasztalatokat. Közülük korábban mindenki egyszer eljuthatott külföldre is, a 90-es évek végétől pedig, aki mesterjelöltté vált, egy évet kell külföldön töltenie.

Mivel éppen a 90-es évek végén köttetett meg a magyar–francia államközi megállapodás, azóta hozzánk is jöhetnek francia szakmunkástanulók. Beszélgetésünk idején az Erasmus program keretében tizenhat diák és két kísérő tartózkodott Várpalotán, miután egy hetet töltöttek egy budapesti szakiskolában. Áprilisban is járt itt egy párizsi csoport, és mivel jók voltak a tapasztalataik, érkezhettek az újak. Piltman Miklós azt mondja, Magyarországon nehéz olyan fiút találni, aki részt venne egy ilyen programban, ugyanakkor tudjuk, hogy a fia, Piltman Gábor a budapesti EuroSkills versenyen bemutató ács kategóriában dobogós lett. Hogyan ért össze a szakma iránt érzett és az apai felelősség?

– Korábban nemzetközi versenyekre Compagnonban tanuló fiúkat hívtunk haza, de bántotta az önérzetünket, hogy nem indíthatunk saját felkészítésű versenyzőt. 2012-ben több oktatóval jártunk Németországban, ahova Gábor is elkísért, akkor volt 16 éves. A tapasztalatcsere után próbálkoztunk egy-két iskolával, hogy a hazai képzési rendszerbe illesszük azt a felkészítési módot, amit láttunk. Nem jártunk sikerrel, ezért a saját műhelyemet ajánlottam fel továbbképzésre. Az­óta is zajlanak az úgynevezett Schifter partik évente egyszer Nagyvázsonyban, és Gábor eddig mindig jelen volt, követte az őt megelőző versenyzők felkészítését. 2016-ban Bázelben az európai ácsszövetség kétévente más-más országban rendezett, igen magas színvonalú versenyén ő lett a magyar bajnok. A sikeresebb országok ezen a versenyen választják ki, ki mehet tőlük a WorldSkillsre, nálunk pedig jó, ha a szakmák tíz százaléka hallott erről a versengésről. Három éve az ácsszakmát ki is vették az európai palettáról.

Piltman Gábor most 22 éves, tavalyelőtt részt vett Dubajban a WorldSkillsen, azaz világversenyen, tavaly pedig Budapesten a EuroSkills versenyen lett dobogós. Tavasszal végzett Győrben magasépítő technikusként. Mérnöknek készül, mert többet szeretne tudni a faszerkezetekről.