Kényes helyzetben

A Krím félsziget annektálása felér Ausztria II. világháborús német bekebelezésével, az Anschlusszal, mégsem hördül fel a világ. Egyedül Ukrajna próbálja menteni, ami menthető, de ez önmagában édeskevés. Már ki is vonták haderőiket, a civilek hozzájuk tartozó részét. Európa és Amerika pedig látszatfelháborodást mímel, hosszasan tanácskozik, aztán semmiféle retorziót nem jelent be. Némi gazdaságai szigorítás, egy-két orosz személyiség vízumának bevonása, néhány hangzatos mondat a további szankciókról, és ennyi. Úgy tűnik, a Krím és Ukrajna nem elég ok a világnak a háborús készülődésre. Nem ér annyit, hogy kockáztatni kellene érte a törékeny egyensúlyon alapuló világbékét. Mi meg aztán pláne hallgatunk nagyokat, pedig volna mit félteni a kárpátaljai magyarok okán.De hát a keleti nyitás politikája, a paksi atomerőmű fejlesztésének elhatározott folyamata, a hazai gázellátás garanciája megköti a kezünket, lehalkítja a máskor oly heves retorikánkat. Rajtunk, magyarokon kívül is van egypár nemzet, akinek lenne oka az aggodalomra, de még talán visszamenőleges igényekre is. Gondoljunk csak bele, ha Moldovában a románok kezdeményeznének hovatartozásukról népszavazást, Erdélyben és Kárpátalján a magyarok. Jellemző, hogy a szélsőségesen radikális, Putyin-ellenes, populista Vlagyimir Zsirinovszkij már be is dobta a javaslatát Ukrajna feldarabolására, Magyarországnak kínálva fel Kárpátalját. A magyar diplomácia pedig – egyébként helyesen – nem is válaszolt. Európa békéje talán most fontosabb.