Egyre több brit akar "kevesebb Európát"

A legújabb országos közvélemény-kutatás, amelyet a The Economist közölt pénteken, azt mutatja, hogy a brit választók 37 százaléka tarja rossz dolognak hazája uniós tagságát, és csak 31 százalék gondolja azt jó dolognak.

A vezető brit gazdasági-politikai hetilap megbízásából elvégzett felmérés szerint közelít az egynegyedhez azoknak az aránya, akik a megoldást a távozásban látják: 2009 májusában a brit választók 21 százaléka szeretné kiléptetni országát az Európai Unióból. Ez másfél évtized alatt csaknem kétszeres emelkedés. Egy hasonló, 1995-ös közvélemény-kutatás ugyanis azt mutatta ki, hogy akkor még 12 százaléknyian szerették volna Nagy-Britanniát az EU-n kívül tudni.

A mostani felmérés szerint 51 százalékos aránnyal immár abszolút többségben vannak azok, akik valamilyen módon - akár kilépéssel, akár az EU szabadkereskedelmi övezetté redukálásával - lazítani szeretnék Nagy-Britannia kötődését az unióhoz.

A távozáspártiak számára természetes választási lehetőségként tűnik az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP), amelynek első számú politikai programja a brit EU-tagság feladása.

A UKIP máris jelentős erővel van jelen az Európai Parlamentben: az előző, 2004-es európai választásokon a szavazatok 16,1 százalékával a 78 brit EP-képviselői helyből 12-t nyert el. A párt ezzel megnégyszerezte mandátumainak számát, az 1999-es brit EP-választások után ugyanis csak 3 képviselőt küldhetett az uniós törvényhozásba.

A UKIP 2009-es EP-kampányának mottója egyszerű: "Mondjunk nemet az Európai Unióra". A Londonban terjesztett választási szórólapokon Winston Churchill mutatja fel diadalmas mosollyal a győzelem híres "V" jelét ujjaival.

Hogy a UKIP miért az egyesült Európát az európai politikusok közül szinte elsőként szorgalmazó egykori háborús győzővel népszerűsíti magát, arra a szórólap nem tér ki. Viszont megtudható a választási röpiratból, hogy a párt a "korlátlan EU-bevándorlást" is felszámolná, és "helyreállítaná Nagy-Britannia függetlenségét".

A fő pártok vezetőinek - bal- és jobboldalon egyaránt - van okuk arra, hogy idegesen figyeljék a UKIP-hoz hasonló kisebb vetélytársak népszerűségi mutatóit. Friss kimutatások szerint ugyanis példátlan arányban fordulnak el a brit választók a nagy parlamenti pártoktól az utóbbi évtizedek legnagyobb belpolitikai botrányát kavaró képviselői költségtérítési ügy nyomán. A The Daily Telegraph című vezető brit konzervatív napilap május eleje óta riportsorozatban tárja fel, hogy az alsóházi képviselők - kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt - milyen képtelen címeken vettek fel fontezreket költségtérítésként az elmúlt években.

A legmegdöbbentőbb hivatalos képviselői elszámolások között előfordult kerti medencébe való úszó kacsaház beszerzési költsége, valamint lótrágya, szökőkút díszkivilágítása, zongorahangolás és karácsonyfadísz ugyanúgy, mint vécéülőkék számlái, helikopter-leszállóhely kialakítása, illetve várárok-tisztítás.

A The Independent on Sunday - a legnagyobb liberális vasárnapi brit lap - megbízásából elvégzett országos kimutatás szerint jelenleg a választásra jogosult britek 40 százaléka nem hajlandó a nagy parlamenti pártok egyikére sem voksolni.
(MTI)