Külföld

2014.02.07. 20:27

Esélyek és veszélyek között Ukrajna

Több mint két hónapja zajlanak tüntetések Ukrajnában. Az európai társulási szerződés ukrán elnöki vétója váltotta őket ki, amely szorosabbra fűzte volna a kelet-európai ország európai integrációját. Mára azonban a kormánnyal való szembenállás eszközévé váltak. Mi vezetett idáig, és mi vár Ukrajnára? Erről kérdezte lapunk dr. Lagzi Gábor történészt, a Pannon Egyetem Társadalomtudományok és Nemzetközi Tanulmányok Intézetének adjunktusát.

Szám Dorottya

- Hogyan jutottunk idáig?

- A jelenlegi ukrajnai események 2013 novemberére vezethetőek vissza. Vilniusban ekkor rendezték meg a Keleti partnerség csúcstalálkozóját, amely az Európai Unió és a posztszovjet térség hat országának – Azerbajdzsán, Örményország, Fehéroroszország, Grúzia, Moldova és Ukrajna – együttműködéséről szólt. Azt tudtuk, hogy Grúzia és Moldávia parafálni fogja a társulási egyezményt az Európai Unióval, valamint a kibővített kereskedelmi megállapodással ugyancsak egyetértenek. Sejthető volt, hogy Fehéroroszország és Örményország inkább Oroszország felé hajlik, így nem kérnek az Unióval való szorosabb együttműködésből. Azerbajdzsán helyzete szintén érthető: a földgáz és kőolajbevételéből származó dollármilliárdjainak birtokában megteheti, hogy függetleníti magát a nagyhatalmaktól. A csúcstalálkozó legnagyobb kérdése így az volt, hogy vajon aláírja-e Ukrajna.

- Nagy elköteleződés lett volna Ukrajna részéről, ha aláírja az együttműködést?

- Ady szavaival élve Ukrajna egy igazi kompország. A kilencvenes évekbeli külpolitikáját a sokvektorúság jellemezte:sehova nem akartak tartozni, de mindenkivel jóban akartak lenni. Így most fontos geopolitikai elköteleződés lett volna Ukrajna részéről, ha ezt a szerződést aláírja. Az ukrán elnök, Viktor Janukovics ezt pontosan tudta. Bár elutazott Vilniusba, a legutolsó pillanatban azonban gazdasági és társadalmi problémákra hivatkozva nem írta alá. A hosszú távú, sok áldozattal járó európai elköteleződés helyett a gyors és kézzelfogható orosz segítséget választotta. Putyinnal kedvező megállapodást kötött, amelyben az orosz fél jelentős ukrán államkötvény-felvásárlásra és kedvezőbb árú gázszállításra tett ígéretet. Ezt tekinthetjük a tüntetések kiindulópontjának.

- Mi zajlik most Ukrajnában? Polgárháború van?

- Tüntetések kezdődtek Kijevben, a Függetlenség terén, a Majdanon, ez a kifejezés mára fogalommá vált. Kijev mellett később több vidéki városban alakultak úgynevezett euro-majdanok, az európai identitás mellett állást foglaló tüntetések. Korábban azt gondoltuk, hogy egy posztszovjet kelet-európai államban az önszerveződés és a civil kurázsi nincs jelen. Ukrajna példája azonban rácáfolt erre: az euro-majdanokon jól megszervezett tüntetések zajlottak Kijevre való felutaztatással, védelemmel, élelmiszerosztással, wifi-vel, és aktív sajtótevékenységgel.

Szenzációhajhász dolognak vélem a polgárháború szó használatát. A legerőszakosabb események csak egy helyen, a kijevi Majdanon történtek. Ukrajnában forradalom zajlik, a mostani helyzet akár valódi rendszerváltást is hozhat.

- Mikor kezdődtek a jelentősebb összecsapások a tüntetők és a rohamrendőrség alakulatai között?

- November 30-án volt az első jelentős összecsapás. A megmozdulás még azokat is utcára hívta, akik korábban passzív szemlélői voltak az eseményeknek. Súlyosbította a helyzetet, hogy január 16-án a parlament orosz mintára egy új törvény elfogadásával jelentősen korlátozta a gyülekezési, szólás- és sajtószabadságot, de a kormány a tüntetések nyomására törvényt már január végén visszavonta.

- Láthattuk, hogy a tüntetéseknek van egy pártpolitikai vetülete is. Az ukrán állampolgárok kiábrándultak a kormányból, a korrupt elitből és előrehozott választásokat követelnek. De képesek-e az ellenzéki erők az összefogásra?

- A tüntetések kikényszerítették Mikola Azarov miniszterelnök lemondását, aki egyes ukrán sajtóhírek szerint másnap már osztrák állampolgárként Bécsbe utazott. A tüntetők azonban ezzel nem elégedtek meg: Janukovics lemondását követelik. Ukrajnában közvetlenül választják az elnököt, így a pozíciónak sokkal nagyobb súlya van, mint Magyarországon.

Az ellenzéki erők közül három fontos tömörülést érdemes megemlíteni. AJacenjuk vezette Haza (Batykivscsina) pártot, a Klicskó által vezetett Ütés (UDAR) pártot, valamint a nacionalista Szabadság (Szvoboda) pártot. Bár mindegyikük tárgyal a hatalommal, ideológiai nézeteltéréseik akadályozzák az egységes fellépésüket. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a tüntetők nagy része őket sem fogadja el. A tüntetéssorozatok így mostanra elváltak a pártpolitikától.

- Több politikai elemző is messzemenő következtetéseket von le a jelenlegi helyzetből és reálisnak véli Ukrajna kettészakadását. Igazuk van?

- Senki sem tudja megmondani, hogy miként alakul a dolgok kifutása. Felületes leegyszerűsítésnek vélem a kettészakadás lehetőségét, ahogyan azt is, hogy az orosz és az ukrán nyelv egymás melletti jelenléte törést okozna az ukrán társadalomban. Vegyük csak, azt az egyszerű tényt, hogy nem lehet egyértelműen megmondani, hogy mekkora az Ukrajnában élő orosz kisebbség száma. A népszámlálásokon sokan ukránnak vallották magukat, de nem etnikai, hanem állampolgársági értelemben. A tüntetések mára kiterjedtek szinte az egész ország területére és a hatalommal való szembenállás kifejezésének eszközévé váltak. Másrészt Európa 1945 utáni történelmében egyetlen olyan eset volt, amikor a nagyhatalmak engedték, hogy határok változzanak meg – Koszovó esetében. Kinek állna érdekében az ország kettészakítása?

- Például Oroszországnak. Az orosz államiság gyökerei Kijevig, az egykori Kijevi Nagyfejedelemségig nyúlnak vissza.

- Oroszország számára puha eszközökkel is elérhető a kívánt ukrajnai befolyás, főleg egy oroszbarát kormány mellett. A jelenlegi zűrzavaros állapot senkinek sem lehet érdeke. Nem biztos, hogy ha kiadnák az ukrán hadseregnek a parancsot, miszerint lőjenek a tüntetők közé, akkor meg is tenné. Ahogy abban sem vagyok biztos, hogy Janukovics erőszakhoz folyamodna, az uniósszankcióit vonná maga után: nem kívánatos személynek nyilvánítanának számos ukrán politikust az EU-ban, veszélybe kerülnének az ukrán politikusok és a mögöttük álló oligarchák külföldi bankbetétei. A pénzügyi elit jelentős része mégiscsak tiszta üzletekre vágyik, amelynek lehetőségét az Európai Unióhoz való közeledésben látják.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!