Kultúra

2007.10.31. 03:28

<u>Bennünk a létra!</u>

<b>Jegyzet</b> - Temetőket járunk, emlékezünk és emlékeztetünk... Az eltávozottak mosolyára, egy szavára, az együttlétre, amikor közöttünk voltak. Mikor temetünk, ör ... <a href="http://www.naplo-online.hu/fooldal-foldalrovat_legfrissebb_hirek/20071031_bennunk_a_letra_"><font color="#000080"><strong>>>></strong></font></a>

Bonyár Miklós

Temetőket járunk, emlékezünk és emlékeztetünk... Az eltávozottak mosolyára, egy szavára, az együttlétre, amikor közöttünk voltak. Mikor temetünk, örök búcsúról beszélünk, de aztán megtapasztaljuk, örök búcsú ncsen. Szeretteink, messzire szállott barátaink, kedveseink bekopogtatnak lelkünk ajtaján, velünk akarnak maradni, s mi velük. A szárnyaknak össze kell érni: az én szárnyamnak, a fiaménak és akik utánunk jönnek. A vándorlást, a fészkeket ez köti össze... Ezért nem félünk mi az elmúlástól... Hiszen nemzedékek továbbrepülnek, s bennük mi is - írta Fekete István. Igen, halottaink, előrefutott őseink közöttünk élnek ma is, nyomukban járunk, sőt, ők már bennünk élnek tovább. Ki ne élte volna át, hogy gyermeke tekintetében, az unoka kacagásában, a sógor kézmozdulatában, talentumainkban, jó vagy rossz szokásainkban, érzelmi reakcióinkban elhunyt kedveseinkre, elvesztett szüleinkre, rokonainkra, nemegyszer tanítóinkra ismerhetünk. Akik küzdelmes életükkel, bukdácsolásaikkal, áldozataikkal mutattak utat és példát, élhető jövőt nekünk. Igen, a halottak így tanítanak minket ma is, emlékük néha egész nemzedékeket képes felnevelni. Életükben hozott jó és rossz döntéseik, emberi megnyilvánulásaik, tetteik figyelmeztetnek, megállítanak: amit ők elrontottak, elhibáztak, mi ne ismételjük meg, s amiért becsüljük őket, azt a magunk életében is teljesítsük ki, ha lehet, sőt haladjuk meg. Isten halottainkban is így áll őrizőként mögöttünk. Mikor apám halála után nem sokkal drága anyámat is eltemettük gyermekeimmel, s a felnőtt árvaság elő-előkéredzkedő gyászában Erdélybe menekültem vigaszért, Kolozsvárott a Szent Mihály-templomban szíven talált egy mondat: Az anya elvesztése döbbent rá leginkább a jelenlét hiányára. De az anyák örökké ott ülnek a felhők szélén és aggódva figyelik gyermekük minden földi lépését. Akkor megértettem, hogy nincs miért keseregni, a feladat öröktől fogva ugyanaz: Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: / Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!