Kultúra

2007.10.08. 02:29

<u>Tizenhét év a csúcson</u>

<b>Ajka</b> - A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel ismerték el az idén ősszel nyugdíjba vonult Hartmann Iván pedagógiai munkásságát. A kitüntetést Hiller István kulturális miniszter adta át a tanár úrnak, aki legutóbb tizenhét éven át a Bródy Imre Gimnázium és Szakközépiskola igazgatójaként tevékenykedett. <a href="http://naplo-online.hu/kultura_es_oktatas/20071008__otizenhet_ev_a_csucson"><font color="#000080"><strong>>>></strong></font></a>

Kellei György

Hartmann Iván tanári sikerei városától, Ajkától nem messze, Úrkúton született. Édesapja korán meghalt, így a család nem valami fényes anyagi helyzetbe került, ezért nyaranta fizikai munkát végzett az úrkúti mangánbányában. Később irodai munkát kapott. Az általános iskolát a bányászfaluban végezte, majd - mivel sorra alakultak a termelőszövetkezetek akkoriban - a keszthelyi mezőgazdasági technikumban tanult tovább, agronómusnak készült. 

Ám középiskolai tanára annyira megszerettette vele a matematikát, hogy jelentkezett a pécsi tanárképző főiskolára. 1968-ban itt szerzett matematika-fizika szakos diplomát, és két éven át Úrkúton tanított, aztán - egy év dunaújvárosi kitérővel, ahol egy vállalati iskolában tanított és nyereségrészesedést is kapott - következett az ajkai Bánki Donát Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola. A tanítás mellett elvégezte az ELTE fizika szakát. 


Hartmann Iván az ország legjobbjai közé emelte az ajkai Bródy gimáziumot

 1977-ben, 32 évesen újabb váltás következett az életében, elvállalta a Bercsényi Miklós szakmunkásképző igazgatását. Ekkoriban szóba jött az is, hogy a pécsi orvostudományi egyetem fizika tanszékére megy dolgozni, de megnősült, két lánya született, és mivel nagyon kötődött szűkebb hazájához, ráadásul jó kereseti lehetőséggel, maradt Ajkán. Tizenhárom évet töltött a Bercsényiben, és ez igazi próbatétel volt számára, mondja. Becsületesen helytállt mint igazgató, nevet szerzett magának, respektálták a szakmában. Az utolsó három évben már egészen jól mentek a dolgok az egykori vájáriskolában.

1977-ben elkezdődött tehát három évtizedes igazgatói időszaka, és 1990 őszétől már a Bródy gimnázium életét irányította, az intézmény tantestülete titkos szavazással neki szavazott bizalmat, és a város képviselő-testülete kinevezte igazgatónak. Tizenhét évet húzott le az iskolában, pályájának csúcsa lett ez a valamivel több mint másfél évtized. A Bródyban eleinte egészségügyi szakközépiskola is működött, aztán beindult a közgazdasági képzés, a cégek, vállalatok támogatása pedig meggyorsította a tárgyi feltételek javítását. 

Emellett a személyi kérdések is szerencsésen alakultak, olykor csaták árán is, de végső soron kedvező belső légkör alakult ki. Hartmann Iván mindig is őszinte, nyílt ember volt, megmondta a véleményét, vállalta a konfliktusokat, ütközéseket. Egy francia filozófus mondását idézi, aki szerint jobb egy kérdést megvitatni megoldás nélkül, mint megoldani megvitatás nélkül. S rögtön hozzáteszi: a kitüntetéseket - az érdemkeresztet, a címzetes igazgatói rangot, a Bródy-díjat, a szolgálati érdemérmet - ugyan ő kapta, de ezt elsősorban a mögötte álló és kiváló teljesítményt nyújtó kollektívának köszönheti. 

Általában 45-50 pedagógussal dolgozott együtt, az utóbbi években már több mint hatszáz gyereket tanítottak. A Bródy gimnázium titka a széles spektrumú oktatásban rejlett, jegyzi meg Hartmann Iván. A jelentkező diákok a négy és hat évfolyamos gimnáziumi, a számítástechnikai, a közgazdasági szakközép-iskolai, az angol és német, valamint az öt évfolyamos nyelvi előkészítő tagozat közül választhattak, de felsőfokú számviteli szakintézői képzés is zajlott náluk a veszprémi egyetem szervezésében. 

A lehetőségek vonzóvá tették az iskolát, válogathattak a jó képességű tanulók közül, a minőségre törekedhettek. Egy 2000 és 2005 között készült országos felmérés alapján különböző paramétereikkel a legkiválóbb iskolák közé kerültek, csaknem egy szinten álltak a veszprémi Lovassy gimnáziummal. Hartmann Iván azonban soha nem volt elégedett az országos tanulmányi versenyeken elért eredményekkel, kevesellte a sikert. A Bródy annak idején 12 tantermes iskolának épült, de amikor az igazgató eljött, 21 osztályban tanítottak, belső átalakításokkal lehetővé tették a harmincas átlaglétszámú osztályok elhelyezését, miközben folyamatosan ügyeltek arra, hogy a mennyiség ne menjen a minőség rovására. 

A munkacentrikus légkörben polgároknak tekintették a diákokat, a legjobbakat pedig, a kitűnő eredményűeket Bródy-díjjal jutalmazták. Évről évre hatékony eszközöket biztosítottak az oktató-nevelő munkához: rendszeresen cserélték a számítógépeket, internetes szolgáltatást vezettek be, kiépült a belső videorendszer, laptopokat, projektorokat szereztek be, magas szintű lett a szertári felszereltségük, 28 ezer kötetes a könyvtáruk kétezer kötet elektronikus adathordozóval, nyelvi labort és természettudományi, művészeti szaktantermeket működtettek, felújították a tornatermüket, esztétikus bútorokat vásároltak és hét-nyolc európai országgal hasznos kapcsolatot építettek ki. 

Az igazgató 1998-tól 2006-ig önkormányzati képviselőként az iskolai érdekeiért is szót emelt. S mivel fáradhatatlan és megszállott közösségi ember, hobbija, szórakozása is társasághoz köti. Hartmann Iván nyugdíjasként arra törekszik, hogy fizikailag, szellemileg, idegileg teljesen rendben legyen. Szeret sportolni, régebben focizott, 42 évesen tanult meg teniszezni. Számára fontos a mozgás, szokott pingpongozni, úszni és kerékpá-rozni is. Szívesen olvas ma- tematikával és fizikával foglalkozó tudománytörténeti könyveket. A sakk, a kártya sem idegen tőle, létrehozta a városi ultiklubot.

Bejár-e majd tanítani a Bródyba, kérdezem tőle. Nem, azt nem csinálja, feleli. Talán később. Most pihen. Egyelőre.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!