Eszünkre vagy a szívünkre

Gazdagok vagyunk. Mi mást mondhatnánk egy olyan városban, ahol egy este két nagyszerű hangversenyt kínálnak, hogy az aznapi filmklub előadását, az irodalmi, színházi programot már ne is említsem? Legutóbb a Kossuth-díjas zongoraművész, karmester Vásáry Tamás

Beethoven-koncertjét sikerült ütköztetni Veszprém Város Vegyeskara hagyományos halottak napi programjával. Az utóbb foghíjas volt a nézőtér, az előbbin viszont nem - ezt hallomásból tudom. Nem értem a szervezőket, miért nem egyeztettek: az előb-bit a városi művelődési központ szervezte, az utóbbi együttes mögött

viszont ott áll. Éppen

ezért a hétfő esti malőrre nincs mentség, arra is nehezen, mikor a város kulturális intézményei, központjai szerveznek azo-nos időpontban egymás mellé programokat.

Az eset nem egyedi. Sokszor, sokféleképpen megtörtént, sokszor szóvá tettük már. Tavaly ősszel Veszprém Város Vegyeskara jubileumi évadának nyitó hangversenye a Kossuth-díjas operaénekes Rost Andrea koncertjével ütközött. Valószínűleg nem csak nekem okozott fejtörést, melyik műsort válasszam. Nem is tagadhatnám, régóta elfogult vagyok a város vegyes karával, húz a szívem hozzájuk, de aznap este nem a szívemre hallgattam, hanem az eszemre, és Rost Andreát választottam, akit a veszprémieknél ritkábban hallhatok. Az egymásra és a közönségre való nem figyelés nem veszprémi sajátosság. Augusztus végén Zircen is megtették, hogy két koncertet szerveztek egy óra eltéréssel: a városi vegyes kórus ünnepi programját a szakképzőben, a kistérségi jótékonysági egyházzenei hangversenyt az általános iskolában. Számon kérve az egyik műsor szervezőjét, azt válaszolta: mind- két koncertre más közönség megy, az egyik nem kíváncsi a másikra. Kételkedtem benne.

Veszprém kis város, Zirc még kisebb. És bármennyire gazdag a kulturális életük, a szervezők hibát követnek el, amikor nem egyeztetnek. Mert egyik városban sincs annyi zenerajongó, hogy egy időpontban két termet megtöltene, ráadásul tiszteletlenség velük szemben, hogy arra kényszerítik őket, mondjanak le az egyik programról. Arról már nem is beszélve, hogy ez nekik anyagilag sem kifizetődő. Egy zenei kultúrával rendelkező, zenepalotát építő városban rossz üzenet az ilyen szervezés.

Beethoven-koncertjét sikerült ütköztetni Veszprém Város Vegyeskara hagyományos halottak napi programjával. Az utóbb foghíjas volt a nézőtér, az előbbin viszont nem - ezt hallomásból tudom. Nem értem a szervezőket, miért nem egyeztettek: az előb-bit a városi művelődési központ szervezte, az utóbbi együttes mögött

viszont ott áll. Éppen

ezért a hétfő esti malőrre nincs mentség, arra is nehezen, mikor a város kulturális intézményei, központjai szerveznek azo-nos időpontban egymás mellé programokat.

Az eset nem egyedi. Sokszor, sokféleképpen megtörtént, sokszor szóvá tettük már. Tavaly ősszel Veszprém Város Vegyeskara jubileumi évadának nyitó hangversenye a Kossuth-díjas operaénekes Rost Andrea koncertjével ütközött. Valószínűleg nem csak nekem okozott fejtörést, melyik műsort válasszam. Nem is tagadhatnám, régóta elfogult vagyok a város vegyes karával, húz a szívem hozzájuk, de aznap este nem a szívemre hallgattam, hanem az eszemre, és Rost Andreát választottam, akit a veszprémieknél ritkábban hallhatok. Az egymásra és a közönségre való nem figyelés nem veszprémi sajátosság. Augusztus végén Zircen is megtették, hogy két koncertet szerveztek egy óra eltéréssel: a városi vegyes kórus ünnepi programját a szakképzőben, a kistérségi jótékonysági egyházzenei hangversenyt az általános iskolában. Számon kérve az egyik műsor szervezőjét, azt válaszolta: mind- két koncertre más közönség megy, az egyik nem kíváncsi a másikra. Kételkedtem benne.

Veszprém kis város, Zirc még kisebb. És bármennyire gazdag a kulturális életük, a szervezők hibát követnek el, amikor nem egyeztetnek. Mert egyik városban sincs annyi zenerajongó, hogy egy időpontban két termet megtöltene, ráadásul tiszteletlenség velük szemben, hogy arra kényszerítik őket, mondjanak le az egyik programról. Arról már nem is beszélve, hogy ez nekik anyagilag sem kifizetődő. Egy zenei kultúrával rendelkező, zenepalotát építő városban rossz üzenet az ilyen szervezés.

Beethoven-koncertjét sikerült ütköztetni Veszprém Város Vegyeskara hagyományos halottak napi programjával. Az utóbb foghíjas volt a nézőtér, az előbbin viszont nem - ezt hallomásból tudom. Nem értem a szervezőket, miért nem egyeztettek: az előb-bit a városi művelődési központ szervezte, az utóbbi együttes mögött

viszont ott áll. Éppen

ezért a hétfő esti malőrre nincs mentség, arra is nehezen, mikor a város kulturális intézményei, központjai szerveznek azo-nos időpontban egymás mellé programokat.

Az eset nem egyedi. Sokszor, sokféleképpen megtörtént, sokszor szóvá tettük már. Tavaly ősszel Veszprém Város Vegyeskara jubileumi évadának nyitó hangversenye a Kossuth-díjas operaénekes Rost Andrea koncertjével ütközött. Valószínűleg nem csak nekem okozott fejtörést, melyik műsort válasszam. Nem is tagadhatnám, régóta elfogult vagyok a város vegyes karával, húz a szívem hozzájuk, de aznap este nem a szívemre hallgattam, hanem az eszemre, és Rost Andreát választottam, akit a veszprémieknél ritkábban hallhatok. Az egymásra és a közönségre való nem figyelés nem veszprémi sajátosság. Augusztus végén Zircen is megtették, hogy két koncertet szerveztek egy óra eltéréssel: a városi vegyes kórus ünnepi programját a szakképzőben, a kistérségi jótékonysági egyházzenei hangversenyt az általános iskolában. Számon kérve az egyik műsor szervezőjét, azt válaszolta: mind- két koncertre más közönség megy, az egyik nem kíváncsi a másikra. Kételkedtem benne.

Veszprém kis város, Zirc még kisebb. És bármennyire gazdag a kulturális életük, a szervezők hibát követnek el, amikor nem egyeztetnek. Mert egyik városban sincs annyi zenerajongó, hogy egy időpontban két termet megtöltene, ráadásul tiszteletlenség velük szemben, hogy arra kényszerítik őket, mondjanak le az egyik programról. Arról már nem is beszélve, hogy ez nekik anyagilag sem kifizetődő. Egy zenei kultúrával rendelkező, zenepalotát építő városban rossz üzenet az ilyen szervezés.

viszont ott áll. Éppen

ezért a hétfő esti malőrre nincs mentség, arra is nehezen, mikor a város kulturális intézményei, központjai szerveznek azo-nos időpontban egymás mellé programokat.

Az eset nem egyedi. Sokszor, sokféleképpen megtörtént, sokszor szóvá tettük már. Tavaly ősszel Veszprém Város Vegyeskara jubileumi évadának nyitó hangversenye a Kossuth-díjas operaénekes Rost Andrea koncertjével ütközött. Valószínűleg nem csak nekem okozott fejtörést, melyik műsort válasszam. Nem is tagadhatnám, régóta elfogult vagyok a város vegyes karával, húz a szívem hozzájuk, de aznap este nem a szívemre hallgattam, hanem az eszemre, és Rost Andreát választottam, akit a veszprémieknél ritkábban hallhatok. Az egymásra és a közönségre való nem figyelés nem veszprémi sajátosság. Augusztus végén Zircen is megtették, hogy két koncertet szerveztek egy óra eltéréssel: a városi vegyes kórus ünnepi programját a szakképzőben, a kistérségi jótékonysági egyházzenei hangversenyt az általános iskolában. Számon kérve az egyik műsor szervezőjét, azt válaszolta: mind- két koncertre más közönség megy, az egyik nem kíváncsi a másikra. Kételkedtem benne.

Veszprém kis város, Zirc még kisebb. És bármennyire gazdag a kulturális életük, a szervezők hibát követnek el, amikor nem egyeztetnek. Mert egyik városban sincs annyi zenerajongó, hogy egy időpontban két termet megtöltene, ráadásul tiszteletlenség velük szemben, hogy arra kényszerítik őket, mondjanak le az egyik programról. Arról már nem is beszélve, hogy ez nekik anyagilag sem kifizetődő. Egy zenei kultúrával rendelkező, zenepalotát építő városban rossz üzenet az ilyen szervezés.

viszont ott áll. Éppen

ezért a hétfő esti malőrre nincs mentség, arra is nehezen, mikor a város kulturális intézményei, központjai szerveznek azo-nos időpontban egymás mellé programokat.

Az eset nem egyedi. Sokszor, sokféleképpen megtörtént, sokszor szóvá tettük már. Tavaly ősszel Veszprém Város Vegyeskara jubileumi évadának nyitó hangversenye a Kossuth-díjas operaénekes Rost Andrea koncertjével ütközött. Valószínűleg nem csak nekem okozott fejtörést, melyik műsort válasszam. Nem is tagadhatnám, régóta elfogult vagyok a város vegyes karával, húz a szívem hozzájuk, de aznap este nem a szívemre hallgattam, hanem az eszemre, és Rost Andreát választottam, akit a veszprémieknél ritkábban hallhatok. Az egymásra és a közönségre való nem figyelés nem veszprémi sajátosság. Augusztus végén Zircen is megtették, hogy két koncertet szerveztek egy óra eltéréssel: a városi vegyes kórus ünnepi programját a szakképzőben, a kistérségi jótékonysági egyházzenei hangversenyt az általános iskolában. Számon kérve az egyik műsor szervezőjét, azt válaszolta: mind- két koncertre más közönség megy, az egyik nem kíváncsi a másikra. Kételkedtem benne.

Veszprém kis város, Zirc még kisebb. És bármennyire gazdag a kulturális életük, a szervezők hibát követnek el, amikor nem egyeztetnek. Mert egyik városban sincs annyi zenerajongó, hogy egy időpontban két termet megtöltene, ráadásul tiszteletlenség velük szemben, hogy arra kényszerítik őket, mondjanak le az egyik programról. Arról már nem is beszélve, hogy ez nekik anyagilag sem kifizetődő. Egy zenei kultúrával rendelkező, zenepalotát építő városban rossz üzenet az ilyen szervezés.

ezért a hétfő esti malőrre nincs mentség, arra is nehezen, mikor a város kulturális intézményei, központjai szerveznek azo-nos időpontban egymás mellé programokat.

Az eset nem egyedi. Sokszor, sokféleképpen megtörtént, sokszor szóvá tettük már. Tavaly ősszel Veszprém Város Vegyeskara jubileumi évadának nyitó hangversenye a Kossuth-díjas operaénekes Rost Andrea koncertjével ütközött. Valószínűleg nem csak nekem okozott fejtörést, melyik műsort válasszam. Nem is tagadhatnám, régóta elfogult vagyok a város vegyes karával, húz a szívem hozzájuk, de aznap este nem a szívemre hallgattam, hanem az eszemre, és Rost Andreát választottam, akit a veszprémieknél ritkábban hallhatok. Az egymásra és a közönségre való nem figyelés nem veszprémi sajátosság. Augusztus végén Zircen is megtették, hogy két koncertet szerveztek egy óra eltéréssel: a városi vegyes kórus ünnepi programját a szakképzőben, a kistérségi jótékonysági egyházzenei hangversenyt az általános iskolában. Számon kérve az egyik műsor szervezőjét, azt válaszolta: mind- két koncertre más közönség megy, az egyik nem kíváncsi a másikra. Kételkedtem benne.

Veszprém kis város, Zirc még kisebb. És bármennyire gazdag a kulturális életük, a szervezők hibát követnek el, amikor nem egyeztetnek. Mert egyik városban sincs annyi zenerajongó, hogy egy időpontban két termet megtöltene, ráadásul tiszteletlenség velük szemben, hogy arra kényszerítik őket, mondjanak le az egyik programról. Arról már nem is beszélve, hogy ez nekik anyagilag sem kifizetődő. Egy zenei kultúrával rendelkező, zenepalotát építő városban rossz üzenet az ilyen szervezés.

ezért a hétfő esti malőrre nincs mentség, arra is nehezen, mikor a város kulturális intézményei, központjai szerveznek azo-nos időpontban egymás mellé programokat.

Az eset nem egyedi. Sokszor, sokféleképpen megtörtént, sokszor szóvá tettük már. Tavaly ősszel Veszprém Város Vegyeskara jubileumi évadának nyitó hangversenye a Kossuth-díjas operaénekes Rost Andrea koncertjével ütközött. Valószínűleg nem csak nekem okozott fejtörést, melyik műsort válasszam. Nem is tagadhatnám, régóta elfogult vagyok a város vegyes karával, húz a szívem hozzájuk, de aznap este nem a szívemre hallgattam, hanem az eszemre, és Rost Andreát választottam, akit a veszprémieknél ritkábban hallhatok. Az egymásra és a közönségre való nem figyelés nem veszprémi sajátosság. Augusztus végén Zircen is megtették, hogy két koncertet szerveztek egy óra eltéréssel: a városi vegyes kórus ünnepi programját a szakképzőben, a kistérségi jótékonysági egyházzenei hangversenyt az általános iskolában. Számon kérve az egyik műsor szervezőjét, azt válaszolta: mind- két koncertre más közönség megy, az egyik nem kíváncsi a másikra. Kételkedtem benne.

Veszprém kis város, Zirc még kisebb. És bármennyire gazdag a kulturális életük, a szervezők hibát követnek el, amikor nem egyeztetnek. Mert egyik városban sincs annyi zenerajongó, hogy egy időpontban két termet megtöltene, ráadásul tiszteletlenség velük szemben, hogy arra kényszerítik őket, mondjanak le az egyik programról. Arról már nem is beszélve, hogy ez nekik anyagilag sem kifizetődő. Egy zenei kultúrával rendelkező, zenepalotát építő városban rossz üzenet az ilyen szervezés.

Az eset nem egyedi. Sokszor, sokféleképpen megtörtént, sokszor szóvá tettük már. Tavaly ősszel Veszprém Város Vegyeskara jubileumi évadának nyitó hangversenye a Kossuth-díjas operaénekes Rost Andrea koncertjével ütközött. Valószínűleg nem csak nekem okozott fejtörést, melyik műsort válasszam. Nem is tagadhatnám, régóta elfogult vagyok a város vegyes karával, húz a szívem hozzájuk, de aznap este nem a szívemre hallgattam, hanem az eszemre, és Rost Andreát választottam, akit a veszprémieknél ritkábban hallhatok. Az egymásra és a közönségre való nem figyelés nem veszprémi sajátosság. Augusztus végén Zircen is megtették, hogy két koncertet szerveztek egy óra eltéréssel: a városi vegyes kórus ünnepi programját a szakképzőben, a kistérségi jótékonysági egyházzenei hangversenyt az általános iskolában. Számon kérve az egyik műsor szervezőjét, azt válaszolta: mind- két koncertre más közönség megy, az egyik nem kíváncsi a másikra. Kételkedtem benne.

Veszprém kis város, Zirc még kisebb. És bármennyire gazdag a kulturális életük, a szervezők hibát követnek el, amikor nem egyeztetnek. Mert egyik városban sincs annyi zenerajongó, hogy egy időpontban két termet megtöltene, ráadásul tiszteletlenség velük szemben, hogy arra kényszerítik őket, mondjanak le az egyik programról. Arról már nem is beszélve, hogy ez nekik anyagilag sem kifizetődő. Egy zenei kultúrával rendelkező, zenepalotát építő városban rossz üzenet az ilyen szervezés.

Az eset nem egyedi. Sokszor, sokféleképpen megtörtént, sokszor szóvá tettük már. Tavaly ősszel Veszprém Város Vegyeskara jubileumi évadának nyitó hangversenye a Kossuth-díjas operaénekes Rost Andrea koncertjével ütközött. Valószínűleg nem csak nekem okozott fejtörést, melyik műsort válasszam. Nem is tagadhatnám, régóta elfogult vagyok a város vegyes karával, húz a szívem hozzájuk, de aznap este nem a szívemre hallgattam, hanem az eszemre, és Rost Andreát választottam, akit a veszprémieknél ritkábban hallhatok. Az egymásra és a közönségre való nem figyelés nem veszprémi sajátosság. Augusztus végén Zircen is megtették, hogy két koncertet szerveztek egy óra eltéréssel: a városi vegyes kórus ünnepi programját a szakképzőben, a kistérségi jótékonysági egyházzenei hangversenyt az általános iskolában. Számon kérve az egyik műsor szervezőjét, azt válaszolta: mind- két koncertre más közönség megy, az egyik nem kíváncsi a másikra. Kételkedtem benne.

Veszprém kis város, Zirc még kisebb. És bármennyire gazdag a kulturális életük, a szervezők hibát követnek el, amikor nem egyeztetnek. Mert egyik városban sincs annyi zenerajongó, hogy egy időpontban két termet megtöltene, ráadásul tiszteletlenség velük szemben, hogy arra kényszerítik őket, mondjanak le az egyik programról. Arról már nem is beszélve, hogy ez nekik anyagilag sem kifizetődő. Egy zenei kultúrával rendelkező, zenepalotát építő városban rossz üzenet az ilyen szervezés.

Veszprém kis város, Zirc még kisebb. És bármennyire gazdag a kulturális életük, a szervezők hibát követnek el, amikor nem egyeztetnek. Mert egyik városban sincs annyi zenerajongó, hogy egy időpontban két termet megtöltene, ráadásul tiszteletlenség velük szemben, hogy arra kényszerítik őket, mondjanak le az egyik programról. Arról már nem is beszélve, hogy ez nekik anyagilag sem kifizetődő. Egy zenei kultúrával rendelkező, zenepalotát építő városban rossz üzenet az ilyen szervezés.

Veszprém kis város, Zirc még kisebb. És bármennyire gazdag a kulturális életük, a szervezők hibát követnek el, amikor nem egyeztetnek. Mert egyik városban sincs annyi zenerajongó, hogy egy időpontban két termet megtöltene, ráadásul tiszteletlenség velük szemben, hogy arra kényszerítik őket, mondjanak le az egyik programról. Arról már nem is beszélve, hogy ez nekik anyagilag sem kifizetődő. Egy zenei kultúrával rendelkező, zenepalotát építő városban rossz üzenet az ilyen szervezés.