<u>Írók, iskolák és állóképek</u>

Az Írók és iskolákkal csaknem egy időben adták ki Varga Rudolf költő, író prózai munkásságáról írt kismono-gráfiáját is. Az interjúkötetben ezúttal 14 szerző szerepel. Korábban olyan írókat és költőket kérdezett Laczkó, mint például Fekete Gyula, Nagy Gáspár, Pardi Anna, most pedig ott van a névsorban Ács Margit, Baranyi Ferenc, Ferdinandy György. A sorozat elsősorban a vidéki irodalom kiválóságait, jelentős alakjait sorakoztatja fel, ha egyáltalán lehet és illendő ilyen kategóriáról beszélni. Laczkó András riporteri stílusa meglehetősen szikár és sajátságos, a rövid, már-már szenvtelen, szűkszavú bevezetőket kurta, de inspiratív kérdések követik, nem zavaróak, hiszen más-más válaszokat kapunk, mindegyik író és költő más személyiség, s ez a változatosság olvasmányossá teszi az összeállítást. A siófoki Matyikó Sebestyén Józseffel készült beszélgetésben örömmel fedeztem fel közös általános iskolai tanárunkat; a nagy kalandor és világpolgár Ferdinandy számomra az egyik legjobb magyar novellista, mélyen emberi történetei valóságos kis csehovi ékszerek. Ács Margit puritán újpesti munkáscsaládban nőtt fel, Baranyi Ferenc pedig arra a kérdésre, mire tanították meg a kilencvenes évek, így felel: Arra, hogy mérhetetlen nagy erkölcsi fölényt van jo-gom érezni pályatársaim nagyobbik felével szemben. A beszélgetések 2003 februárja és 2005 júliusa között készültek, és a szubjektív benyomásokon, véleményeken túl figyelemre méltó irodalomtörténeti információkat is hordoznak. Többnyire nem fiatal szerzők válaszolnak Laczkó Andrásnak, ezért aztán a mesterek között olyan nagyágyúkat emlegetnek, mint Sarkadi Imre, Csehov, Hemingway, Krúdy, Gárdonyi, Mikszáth, Móricz, Pablo Neruda, Jack London. S hogy milyennek látnák szívesen a jövő ideális iskoláját? Neveljen és oktasson becsületes-ségre, emberségre, ízlésre, fejlessze a kreativitást, az igényességet, az érzelmeket és a memóriát, őrizze a múlt értékeit, a nemzeti karaktereket. Kétségtelen, hogy Laczkó András a monográfiák mestere, Bródy Sándorról, Takáts Gyuláról, Fekete Gyuláról, Simon Istvánról írt kiváló munkákat. A Varga Rudolf-kismonográfia is remek képet rajzol az író prózai műveiről, az első kötetektől kezdve a családregényt jósoló művekig. Varga példamutató könnyedséggel lépett (és lép) át műfaji határokat. És teremt újakat - szögezi le az irodalomtörténész. Az író szociografikus riportjaival indul az elemzés, majd sorra jönnek a kötetek. A fiatal Varga nem szabályoknak akart megfeleni, hanem írni, megmutatni, feltárni . Laczkó minden alkalommal felvázolja a regények alaphelyzetét, hátterét, majd összeveti őket és így fogalmazza meg az író nyelve-zetét, stílusát: kihasználja a szereplők géből merített - az argótól az elferdített szavak használatáig.