Nyomot hagyni a városban

Többek között erről beszélt Géczi János író legújabb könyvének a Nyom - Veszprém esszé címűnek a bemutatóján a Tűztorony étteremben. A szerzővel Reményi József Tamás szerkesztő, kritikus beszélgetett.

Géczi János immár harminc éve vallja magát veszpréminek. Irodalmi munkásságával eddig is nyomot hagyott a város életében, esszékötetével csak megerősíti mindezt.

Új könyvében több szálon futó és szerteágazó értelmezésű esszéket gyűjtott össze a városról, emberekről, hangulatokról, kertjéről, amelyet évtizedek óta figyel, és mindent lehet látni belőle, csak a naplementét nem. Géczi most megint önmagát, lelkét, szellemiségét nyomta bele a Nyomba.

A kötetlen hangulatú beszélgetésen Géczi János mesélt arról, miért volt fontos számára mesterének, Ilia Mihálynak a munkássága. Az író felelevenítette azt is, hogy amikor harminc éve Veszprémbe jött, a város nem igényelte őt és ő is kivülállónak gondolta magát. Neki akkor sem a várossal, hanem helyzetekkel, megoldatlan szituációkkal volt baja, aztán a rendszerváltozáskor rájött, nem tud magányos szerzőként létezni, inkább csapatember.

Meghatározó volt számára Nagy Károllyal, Gopcsa Katalinnal, Jokesz Antallal és Hajnóczy Gyulával való találkozása. Beszélt arról, hogyan ismerkedett meg a dél-vidéki irodalmi élet kiválóságaival, például Tolnai Ottóval, az Ex Symposion című kiadvány készítőivel és miként hozták létre Veszprémben a Vár ucca Tizenhét című negyedévkönyvet.

Az itteni találkozásokkal, a hozzájuk kapcsolodó szellemi történetekkel, energiákkal szerinte a város a XX. század végére európaivá válhatott.

Az író hangsúlyozta, örült annak, hogy a Cholnoky testvérekről és Gizella királynéról is sikerült tanulmánykötetet megjelentetniük. Majd a rá jellemző malíciával, mint a város első Gizella-díjasainak egyike, kitért arra is, szerinte a várbéli Gizella-szobor csúnya, de hiteles tanúja az 1956-es eseményeknek, mert még látszanak rajta a harcokat idéző golyóbecsapódások nyomai.

Amikor Reményi József Tamás arról kérdezte Géczi Jánost, hogy mit adhat egy város a művésznek és a művész mit adhat a városnak, az író azt felelte: egy település és a művész viszonya mindig problematikus, mert soha nem tudni, mit adhatnak egymásnak, mit váltanak ki egymásból. És erre is választ lehet találni az új kötetében. Géczi Nyomaként.

*

Géczi János egyetemi tanárként a hallgatóit három helyre viszi el a településen, hogy megértsék a veszprémiséget.

Az egyik István és Gizella szobra, amelynek segítségével és szellemiségével, eszméjével Veszprém megfogalmazhatta önmagát, a másik a volt államigazgatási iskola erkélye, ahonnan beláthatják, milyen is a település, a harmadik fontos helyszín pedig Ányos Pál sírja.